Centrum–periféria Magyarországon: Jelentős különbségek vannak a régiók között

Cikkünkben a centrum-periféria modellekkel ismerkedünk meg, és megnézzük, hogy az elmélet által leírt térbeli és gazdasági folyamatok milyen mértékben figyelhető meg a hazai gazdaságban. Témáink:

• Tartós lemaradás vár egyes régiókra?
• A centrum periféria modellek
• A centrum-periféria viszonyok Magyarországon
• Budapest-vidék viszonya

Tartós lemaradás vár egyes régiókra?

Az általános, unilineáris gazdasági fejlődés lényege (lásd Solow-modell), hogy az alacsonyabb fejlettségű régiók konvergálnak a magasabb fejlettségű régióhoz, és ez a folyamat egészen addig tart, amíg a bérek és a tőke hozama kiegyenlítődik a két régió között. Azonban az empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy ez az abszolút konvergencia a gyakorlatban sokszor nem valósul meg. Ezt az ellentmondást szemlélteti az alábbi ábra, melynek x-tengelyén az egy főre jutó GDP szintje 1960-ban, az y-tengelyen a GDP növekedés üteme látható 1960-2008 között. Az ábra is megerősíti, hogy az alacsonyabb fejlettség, nagyobb GDP-növekedést eredményezett, de a negatív kapcsolat magyarázó ereje nem mondható magasnak (lásd grafikon bal alsó sarkát, ahol az alacsony kezdeti GDP nem eredményezett magas GDP-növekedést).

forrás: Roland (2014)

A fenti ellentmondásnak számos magyarázat létezik (bővebben itt ), és ezek közül az egyik a centrum-periféria modell.

A centrum periféria modellek

A centrum–periféria modellek egyik legismertebb, a nemzetközi gazdaságra alkalmazott változata Immanuel Wallerstein világrendszer-elmélete (World-Systems Theory). Az elmélet lényege, hogy bár a globális kapitalista rendszer egységes, de hierarchikusan tagolva van három fő zónára. Az első a centrum, ahova a fejlett iparos országok tartoznak, ahol magas hozzáadott értékű tevékenységet végeznek, a technológiai innováció is ehhez a régióhoz köthető, és a gazdasági növekedés alapja az innováció (USA, Japán, Nyugat-Európa). A centrumot a félperiféria országai veszik körül. Ezekben az országokban az iparosodás részben sikerült, a beruházás-vezérelt fázisban vannak, a versenyelőnyük a tőke magasabb megtérülése és az olcsó munkaerő (Törökország, Magyarország, Brazília). A harmadik kategória a periféria, ahova a fejletlen országok tartoznak. Itt alacsony hozzáadott értékű, nagyrészt nyersanyag-kitermelés zajlik, erősen függnek a centrum országaitól (kereskedelem, hitel, technológia). A zónák közötti kapcsolatokat Wallerstein úgy írja le, hogy a centrum kizsákmányolja a perifériát, olcsó erőforrásokat és munkaerőt szerez a perifériáról, és közben magas hozzáadott értékű feldolgozott termékeket értékesít vissza. A félperiféria egyszerre szenved a centrum dominanciájától, és kizsákmányolja a perifériát. A rendszer önfenntartó, az egyenlőtlenségek nem ideiglenesek, újratermelődnek, tehát ez egy strukturális és nem véletlenszerű folyamat. A centrum fejlődésének oka, hogy a periféria lemarad vagy más régiókban újrateremtődik.

A centrum–periféria viszonyok azonban nemcsak országok között, hanem régiókon belül is megfigyelhetők. Ezt a jelenséget többek között John Friedmann fejlődési pólus elmélete és Paul Krugman új gazdaságföldrajz elmélete is leírja. Ezek lényege, hogy a centrum magas fejlettségű térség, ahol az innováció, a technológia és a tőke koncentrálódik. Az életszínvonal magas, a döntéshozatal központja is itt található, valamint a gazdaság jellemzően exportorientált. Ezzel szemben a periféria alacsonyabb fejlettségű, elsősorban munkaerő- és nyersanyagforrásként szolgál, alacsonyabb jövedelmek jellemzik, és gazdaságilag a centrum döntéseitől függ. A centrum és a periféria közötti viszony következménye, hogy a centrum kiszívja az erőforrásokat a perifériáról, így a fejlettségbeli különbségek tartósan fennmaradnak, azaz a centrum fejlődik, gazdagodik, a periféria szegény és elmaradott marad.

A centrum-periféria viszonyok Magyarországon

A centrum-periféria viszonyok mérésének elsődlegesen az a korlátja, hogy a GDP-adatokat jellemzően nemzetgazdasági szinten mérik, és a legtöbb országban megyei szintű (Eurostat NUTS 3) adatokat lehet elérni. Ezzel a problémával kapcsolatban Rossi-Hansberg, Zhang (2025) egy új területalapú eljárást dolgozott ki, melyben a legkisebb területi egység egy 27-30 km hosszúságú négyzet. A modelljük magas felbontású téradatokat (éjszakai fény, vegetációs indexek, városi területek, mezőgazdaság, erdő, vízfelület, CO2-kibocsátás, népsűrűség) és gépi tanulást (Random Forest) használ fel, hogy a GDP-adatokat kiszámolja egy területi egységre. A szerzők tanulmányai alátámasztják, hogy a fenti módszerrel kimutatott GDP- adatok és a valós GDP-adatok között szoros a kapcsolat (a magyarázóerő 90%). A következőkben a fenti módszertan alapján megvizsgáljuk, hogy a hazai gazdaságban mely térségek tekinthetők fejlettnek, fejlődőnek vagy elmaradottnak, és hogyan tükröződnek a centrum–periféria viszonyok Magyarországon. Az első képen a bruttó hazai termék (változatlan áron számított GDP) területi eloszlása látható. A sötétebb szín nagyobb gazdasági teljesítményt jelez, és jól kirajzolódnak a centrumtérségek, amelyek elsősorban a fővároshoz és a nagyvárosokhoz köthetők.

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

Az adatbázisban elérhető legkorábbi év a 2012-es, és ez alapján megállapítható, hogy azóta nem történt jelentős változás, azaz a gazdasági tevékenységek a centrumtérségekbe összpontosulnak.

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

Ha a gazdasági növekedés mértékét vizsgáljuk (éves reál-GDP növekedés), akkor a 2012-2016 közötti időszakon számos régióban csökkenő gazdasági teljesítményt láthattunk (narancs-sárga színnel).

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

Ugyanakkor a koronavírus-járványt követő gazdasági fellendülés időszakában a perifériális térségekben volt megfigyelhető nagyobb mértékű gazdasági növekedés, míg az autóiparra és feldolgozóiparra specializálódott megyékben a növekedés mérsékeltebb maradt.

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

Ha pedig az egy főre jutó, vásárlóerőparitáson mért GDP alapján vizsgáljuk meg a fenti kérdést, akkor a centrum-periféria viszonya már Budapest és a vidék viszonyára korlátozódik, lásd alábbi kép alapján.

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

A 2012-es adatokhoz (lásd alábbi képen) viszonyítva megfigyelhető, hogy egyes periférikus térségek mérsékelt felzárkózást mutattak, bár a regionális különbségek alapvetően továbbra is fennmaradtak.

forrás: Rossi-Hansberg, Zhang (2025)

Budapest-vidék viszonya

A centrum–periféria viszony a Budapest–vidék relációban is jól megfigyelhető, és az Eurostat adatai révén empirikusan is vizsgálható. Az utoljára 2025 márciusában frissített adatsor azt mutatja, hogy a magyar régiók miként zárkóznak fel az Európai Unió átlagához, az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP alapján (ahol 100% jelenti az EU-27 átlagát). Az adatok alapján Budapest továbbra is a centrum szerepét tölti be, míg a többi régió esetében többnyire stagnálás vagy akár relatív lemaradás figyelhető meg az uniós átlaghoz viszonyítva. A grafikonon látható problémáról bővebben a közepes fejlettség csapdáját tárgyaló cikkünkben (lásd itt) beszéltünk. 

Forrás: Eurostat, saját szerkesztés

A fentieket azzal összegezhetjük, hogy a Magyarországra elérhető nagy felbontású térbeli GDP-adatok és Eurostat adatok alapján a főváros és a nagyvárosok környezetében koncentrálódik a gazdasági teljesítmény, míg a periférikus térségekben tartós lemaradás tapasztalható. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP alapján Budapest egyedüli centrumként emelkedik ki, míg az ország többi régiójában stagnálás vagy relatív lemaradás figyelhető meg az uniós átlaghoz képest.

A fentiek befektetési vonatkozása elsősorban az ingatlanpiachoz kapcsolódik, hiszen az ingatlanárak és bérleti díjak szoros összefüggést mutatnak a jövedelmekkel. Egyes régiókban a fejlődés elmaradása vagy éppen felgyorsulása – akár egyedi okokból – hatással lehet a jövedelmek alakulására, így közvetetten a jövőbeli ingatlanpiaci hozamokra is.