Termelékenység és a termelékenységi rejtély: Mit jelent? Miért fontos?

Cikkünkben a termelékenység fogalmát, mérési módjait és értelmezését járjuk körül. Bemutatjuk, miért kulcsfontosságú a termelékenység vizsgálata a gazdasági növekedés és a versenyképesség szempontjából, valamint milyen mutatók segítségével követhetjük nyomon annak alakulását. Kitérünk a termelékenységi rejtély jelenségére is, amely napjaink közgazdasági vitáinak egyik központi kérdése. Végül aktuális adatok alapján elemezzük Magyarország termelékenységének változását, felzárkózási folyamatát a fejlett országokhoz, és összevetjük teljesítményét a szomszédos államokéval. Témáink:

• Mit jelent a termelékenység?
• Mit jelent a munka-termelékenység?
• A tőke termelékenysége hogyan mérhető?
• A teljes tényezőtermelékenység (TFP) jelentősége
• A termelékenységi rejtély
• Egyre nehezebb a termelékenységet javítani?
• A termelékenység növekedésének korlátai
• Ki lesz a legnagyobb gazdasági hatalom?

Mit jelent a termelékenység?

A termelékenység egy arányszám, mely azt mutatja meg, hogy egy meghatározott mennyiségű erőforrásból mekkora mennyiségű output lett előállítva. Ennek tekintetében ha egységnyi mennyiségű erőforrásból a jövőben nagyobb outputot lehet előállítani, akkor növekvő termelékenységről beszélünk. A fenti definícióban szándékosan használtam az erőforrás és az output kifejezés ugyanis termelékenységi mutatóból több, mint egy tucat létezik, de alapvetően három fő kategóriában vizsgáljuk a termelékenységet, melyek az alábbiak:

• Munka-termelékenység
• Tőketermelékenység
• TFP, Total Factor Productivity, azaz a teljes tényezőtermelékenység,

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gazdasági növekedés forrásául szolgáló erőforrások végesek egy országban. Például korlátozott mennyiségben lehet a földből ásványkincseket kibányászni, a népesség változása (ideális esetben növekedése) is lassú folyamat, így a rendelkezésre álló munkaerő is korlátos erőforrás. Egyes országok szerencsésebb helyzetben vannak, mert például ásványkincsekben, energiahordozókban gazdagok, így a gazdasági növekedés forrása ezen ásványkincsek értékesítésén alapul. Más országok nem rendelkeznek jelentős exportálható ásványkinccsel, energiahordozóval, így a gazdasági növekedés az ipari termelésre, szolgáltatásokra fókuszált. Ezeken a területeken egy darabig lehetséges gazdasági növekedés elérni úgy, hogy egyre több embert vonunk be a termelésbe, szolgáltatásba, de egy idő után elfogy a munkaerő, a munkanélküliségi ráta lecsökken (ebben a helyzetben van hazánk jelen pillanatban), így a további gazdasági növekedés a termelékenység, a hatékonyság növekedésével érhető el. A termelékenység növelésének fontos tényezője az oktatás, a kutatás-fejlesztés, az innováció, azonban ezeken a területeken elköltött összegek, beruházások csak évek múlva éreztetik hatásukat. A gazdasági növekedéssel foglalkozó közgazdaságtan elméleti és empirikus vizsgálatai azt mutatják, hogy hosszú távon a termelékenység az egyetlen meghatározó tényezője a gazdasági növekedésnek, lásd itt:

• Solow-modell és a gazdasági növekedés 4 oka
• A közepes fejlettség/jövedelem csapdája Magyarországon

Mit jelent a munka-termelékenység?

A termelékenységi mutatók közül a legfontosabb a munka-termelékenység, mely azt mutatja meg, hogy egységnyi munkaerő mekkora gazdasági kibocsátás megtermelésére képes. Jellemzően tehát azt fejezi ki a mutató, hogy egyetlen munkás mekkora értékű GDP-t termelt az időszak alatt. A munkatermelékenységnek alapvetően három mutatója van. Ezek az alábbiak:

• Egy foglalkoztatottra jutó GDP, melynek számítása: GDP/foglalkoztatotti lészám
• Egy munkaórára jutó GDP, melynek számítása: GDP/teljes munkaidő
• KKV-k munka-termelékenysége

Leggyakrabban az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t használják a munka-termelékenység vizsgálatánál.  Az alábbi grafikonon a magyar munkaerő-termelékenységet követheted nyomon. Jól látszik a grafikonon, hogy a 2008-2009-es gazdasági válságig növekedett a termelékenység, majd 2016-ig stagnálás figyelhető meg. Jelenleg egyetlen fő 7,4 millió forintot ad hozzá a GDP-hez.

forrás: ksh.hu

A tőke termelékenysége hogyan mérhető?

A tőketermelékenység a felhasznált fizikai tőke (gépek, berendezések, épületek, valamint ma már a szoftverek és immateriális javak) hatékonyságát méri a gazdasági teljesítményben. Makrogazdasági szinten jellemzően a reál GDP-t viszonyítják a nemzeti számlák alapján becsült tőkeállományhoz. A tőkeállományt a statisztikai hivatalok általában a perpetual inventory method (PIM) segítségével határozzák meg, amely a beruházások éves alakulását és az amortizáció mértékét veszi figyelembe. A mutató akkor emelkedik, ha azonos tőkeállomány mellett nagyobb kibocsátást érnek el. Ez bekövetkezhet a tőke jobb kihasználásával (például magasabb kapacitáskihasználtság), új technológiák bevezetésével vagy a vállalati menedzsment hatékonyságának növekedésével. Csökkenése ezzel szemben gyakran a túlzott beruházások, a kihasználatlan kapacitások, a válságok vagy strukturális problémák következménye.

Empirikusan a tőketermelékenység alakulása országonként és időszakonként jelentős eltéréseket mutat. A felzárkózó gazdaságokban (például a rendszerváltás utáni kelet-közép-európai országokban) a mutató gyorsan emelkedett a korszerű nyugati technológiák és vezetési módszerek átvételével. A fejlett gazdaságokban ezzel szemben inkább a ciklikus ingadozásokhoz kapcsolódik: a 2008-as válság idején a tőketermelékenység sok országban visszaesett a gyengülő kereslet és a kihasználatlan kapacitások miatt. A digitális gazdaság térnyerése tovább nehezíti a mérhetőséget, hiszen a szoftverek és immateriális javak hozzájárulása a termeléshez gyakran nem jelenik meg kellő pontossággal a hagyományos tőkemutatókban.

A teljes tényezőtermelékenység (TFP) jelentősége

A teljes tényezőtermelékenység (Total Factor Productivity, TFP) a gazdasági növekedés azon komponensét méri, amelyet nem lehet közvetlenül a munka vagy a tőke mennyiségének változásával magyarázni. Más szóval a TFP mutatja meg, mennyire hatékonyan használja fel egy gazdaság az erőforrásait.

Elméleti hátterét az alábbi termelési függvény alapján érthetjük meg, ahol a tőkeállomány növekedésével (K), a munkaerőállomány (L) növekedésével és a technikai fejlődéssel (A) magyarázzuk a gazdasági növekedést. A negyedik tényező, a természeti erőforrások lenne, amely elméletileg szintén befolyásolhatná a gazdasági növekedést, azonban ezt általában nem vesszük figyelembe, mivel a fejlett és fejlődő országok esetében a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása elenyésző. A fentiek alapján egy ország gazdasági kibocsátását (Y), az alábbi képlet szerint írhatjuk fel.

ahol

• Y: kibocsátás (pl. reál GDP),

• K: tőkeállomány,

• L: munka mennyisége (foglalkoztatottak, munkaórák),

• 
  $\alpha$

  : a tőke részesedése a jövedelemből,

• A: a TFP, vagyis az adott technológiai szint és a termelési tényezők hatékony kombinációjának mérőszáma.

A TFP tehát a maradék (Solow residual, lásd itt): amit a kibocsátás változásából nem tudunk megmagyarázni sem a tőke, sem a munka növekedésével. A folytatásban bemutatott grafikonok alapját is a fenti függvény adja, ahol a TFP kiszámítása a következők szerint történik: ΔlnA=ΔlnY−αΔlnK−(1−α)ΔlnL. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a GDP gyorsabban nő, mint amit a munka és a tőke bővülése indokolna, akkor a különbség a TFP-nek tulajdonítható. Kutatások szerint a TFP alakulását az alábbi tényezők befolyásolják:

• Technológiai fejlődés: új gépek, digitális megoldások, automatizáció.
• Humán tőke: képzettebb munkaerő hatékonyabban alkalmazza a rendelkezésre álló technológiát.
• Intézményi tényezők: stabil jogi és gazdasági környezet, hatékony kormányzás.
• Innováció és K+F: a kutatás-fejlesztés eredményei hozzájárulnak a termelési hatékonysághoz.
• Allokációs hatékonyság: ha az erőforrások (munka, tőke) jobb szektorokba áramlanak.
• Menedzsment és szervezési képességek: vállalati szinten a hatékony szervezetirányítás növeli a TFP-t.

A termelékenység és a gazdasági növekedés

Ha a hosszú távú gazdasági növekedést vizsgáljuk, és a kérdés le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy alapvetően három fontos tényezője van a gazdasági növekedésnek:

• a népesség,
• a beruházások
• és a termelékenység

Azt gondolom a fenti tényezőkből a népesség az egyik legkönnyebben felmérhető, hiszen a növekvő népesség egyúttal azt is eredményezi, hogy egyre többen tudnak munkát vállalni az országban, ami gazdasági növekedést eredményezhet. A fejlett országokban azonban a népesség nem, vagy csak alacsony ütemben növekszik, és már most elértük azt a határt, amikor nem tud ideális ütemben bővülni a foglalkoztatottak száma, mert nincs szabad munkaerő. A betöltetlen álláshelyek száma történelmi csúcson, a munkanélküliségi ráta több évtizedes mélyponton van a fejlett országokban. A beruházások már egy lényegesen összetettebb tényező, mely összefügg a megtakarítási rátával, de erre rengeteg gazdaságpolitikai tényező is hatást gyakorol, például a reáljövedelmek alakulása, adók, járulékok stb. Végül pedig eljutottunk a legfontosabb tényezőhöz, a termelékenységhez.

A termelékenységi rejtély 

A gazdasági növekedés egyik legnagyobb kihívása a termelékenységi rejtély, amely arra a jelenségre utal, hogy a technológiai fejlődés és az innováció rohamos üteme ellenére a termelékenység növekedése számos fejlett gazdaságban lelassult. Bár a digitalizáció, az automatizáció és a mesterséges intelligencia forradalmi változásokat hoztak a termelési folyamatokban, ezek hatása a makrogazdasági termelékenységi mutatókban csak korlátozottan jelent meg. A paradoxon egyik lehetséges magyarázata, hogy az új technológiák bevezetése kezdetben inkább költséges alkalmazkodást, semmint azonnali hatékonyságnövekedést eredményez. Más elméletek szerint a termelékenység nyereségei erősen koncentrálódnak néhány kiemelkedően hatékony vállalatnál, miközben a gazdaság többi része kevésbé részesül belőlük. Emellett a statisztikai mérési módszerek is alábecsülhetik a digitális szolgáltatások és az immateriális javak hozzájárulását. A rejtély tehát arra világít rá, hogy a modern technológiai forradalom társadalmi és gazdasági hatásai összetettebbek, mint amit a hagyományos termelékenységi mutatók képesek megragadni. A termelékenységi rejtély nyomait az alábbi grafikonon a 2010-es évektől kezdődően célszerű keresnünk. Ettől a ponttól kezdve ugyanis nem nőtt a teljes tényezőtermelékenység (TFP) a fejlett országokban. Ma már az Egyesült Államok kivételnek tekinthető, hiszen 2020-tól kezdődően ismét növekedést látunk a termelékenységben. 

forrás: saját szerkesztés

A szomszédos országokkal összevetésben is azt láthatjuk, hogy a 2010-es éveket követően megtorpant a termelékenység növekedés majd az évtized végére emelkedésnek indult. A hazai termelékenységet vizsgálva a 2010-es időszak fordulópont, mert ettől kezdve vált el Szlovákia és Lengyelország termelékenységének növekedése a hazai adattól. 

forrás: saját szerkesztés

Egyre nehezebb a termelékenységet javítani?

A fenti problémával foglalkoznak az Are Ideas Getting Harder to Find? cím alatt elérhető vizsgálat szerzői, akik Solow 1957-es növekedési modelljéből indultak ki, melynek alapja, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje az ember, aki új ötleteket, találmányokat, eljárásokat fedez fel, melyekkel a munkafolyamat hatékonyabban végezhető el. Példaképpen gondolj arra, hogy egy egész napos munkával mennyi fát tudnál kitermelni, feldarabolni egy fejszével, egy kézifűrésszel és egy láncfűrésszel. Valószínűleg mindegyik „találmány” között nagyságrendi ugrás van a hatékonyság növekedésben.

Ugyanakkor a Solow modell arra is rávilágít, hogy a termelékenység összefügg a kutatásra költött összegekkel és a kutatók számával. Értelemszerűen minél több kutató foglalkozik egy problémával, minél nagyobb a kutatásra szánt összeg, annál több találmány, ötlet születik, melyek a jövőben növelik a hatékonyságot. A gazdasági növekedés képlete eszerint tehát az alábbiak szerint határozható meg:

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

A probléma csak az, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több és több kutatóra volt szükség ahhoz, hogy a korábbi termelékenységi szintet fenntartsuk. A grafikonon az Egyesült Államok esetében látjuk a kutatók számát (zöld színnel, jobb értéktengelyen), a kék görbe a Total Factor Productivity (TFP growth) mutató, mely leegyszerűsítve a termelékenység változását mutatja. Az ábrából jól kivehető, hogy ugyanolyan termelékenység-növekedés eléréshez ma 20-szor több kutatóra van szükség, mint 100 évvel ezelőtt.

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

Jól látható tehát a fentiekből, hogy a termelékenység-növelés nem lineáris folyamat, azaz az újabb és újabb hatékonyságot növelő felfedezésekhez sokkal több kutatóra, sokkal több anyagi forrásra lesz szükség a jövőben. Ha ezek nem lesznek biztosíthatók, akkor a termelékenység nem növelhető tovább. Sajnos ebből az is következik, hogy azok a modellek, melyek a jövőbeni gazdasági növekedést az elmúlt évtizedek termelékenységének kivetítésére alapozzák, tévesek (vannak ilyenek, lentebb még kitérek erre).

A fenti kutatásból az is kiderül, hogy a termelékenység növekedésének megtorpanása nem csak egy-egy iparágat érint, hanem a gazdaságban széles körben megfigyelhető. Az alábbi ábrákon a kukorica (Corn), a szója (Soybeans), a pamut (Cotton) és a búza (Wheat) termésátlagának növekedése látható kék színnel (bal értéktengely). Látható, hogy az 1960-1990 közötti időszakban jelentős termésátlag növekedések váltak elérhetővé alacsony kutatási ráfordítással (zöld görbe, jobb értéktengely). Ma már nagyságrendekkel több kutatásra van szükség, egy kisebb termésátlag-növekedés eléréséhez is.

Az egészségügyi eljárások, a gyógyszeripar hasonló problémákkal küzd. Ahogy az alábbi ábrákon látható, a klinikai kísérletekkel megmentett életévek száma 100 évről 4 évre esett vissza az elmúlt 70 évben (szívbetegségek esetén).

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

A jövőbeni gazdasági növekedés szempontjából tehát elsődlegesen az a kérdés, hogy milyen mértékben növekszik a termelékenység. Ezzel kapcsolatban azonban szélsőséges véleményekkel találkozhatunk. Egyrészt az AI iparág szereplői, az AI érdekkörébe tartozó piaci szereplők forradalomról beszélnek, azaz a jövőben a termelékenységben óriási növekedés lesz (lásd itt). A jövendölésen túli, módszertanilag megalapozott vizsgálatok lényegesen szerényebb gazdasági és termelékenységi hatásokat jeleznek előre (például Acemoglu előrejelzése, lásd itt). Emellett pedig vannak a kifejezetten pesszimista előrejelzések, például Gordon (2016), aki szerint a termelékenység növekedési üteme az elmúlt évtizedekben jelentősen elmaradt az 1930-1970 közötti időszaktól (lásd alábbi képen), és a jövőre nézve sem várható jelentős növekedés. Ennek oka abban keresendő, hogy egyre nehezebb új technológiákat kifejleszteni, és ezek termelékenységre gyakorolt hatása egyre kisebb. Ennek részleteiről fentebb beszéltünk.

Forrás: Gordon (2016)

Acemoglu (2024) szerint valahol a két szélsősége álláspont közötti hatásokra számíthatunk, azaz az AI okozta termelékenységnövekedés megjelenik a makrogazdasági adatokban, de a szűk keresztmetszetek miatt lassú, tompított hatású folyamat lesz. A problémát az autók fejlesztésén szemlélteti, hiszen az elmúlt 30-50 évben jelentősen fejlődtek a gépjárművek, mégis az eredeti céljukat tekintve (A pontból B pontba jutni) alig tapasztalunk hatékonyságnövekedést. Hiába gyorsabbak a mai autók, ha a közlekedési szabályok (intézmények, szabályok), az utak minősége (környezeti tényezők), az utak zsúfoltsága (társadalmi tényezők) nem változtak. A történelem pedig azt mutatja, hogy a technológiai újítások intézményi, környezeti, társadalmi tényezők miatt kialakul szűk keresztmetszetek miatt lassabban nyernek teret.

Ki lesz a legnagyobb gazdasági hatalom?

Látható a fentiekből, hogy a termelékenység növekedése, változása alapvetően meghatározza azt, hogy mely régiók, országok lesznek a jövőben a legnagyobb gazdasági hatalmak. Ahogy fentebb utaltam rá, a tematikus befektetők számára ez egy elsődleges kérdés, hiszen ott kell befektetni a pénzünket, ahol a legnagyobb jövőbeni gazdasági növekedés lesz. Bár látható volt fentebb, hogy nincs szoros korreláció a gazdasági növekedés és a részvények jövőbeni hozama között. Ugyanakkor számos vizsgálat úgy állapítja meg a jövőben sikeres országokat, hogy a fentebb már szintén tárgyalt három fontos tényezőt (népesség, megtakarítási ráta, termelékenység) megbecsüli. Ezen tényezők közül a népesség változása a legkönnyebben megbecsülhető, hiszen az ember hosszú ideig él, és a populáción belüli népességváltozás lassan megy végbe. Az alábbi grafikon jól mutatja, hogy a következő évtizedekben mindössze 1-2 régiója lesz a Földnek, ahol a népesség növekedni fog.

Forrás: The Future of Global Economic Power

Magyarázat a jelölésekhez itt olvasható:

Forrás: The Future of Global Economic Power

A következő tényező a megtakarítási ráta, mely szintén jól becsülhető. Ezt részletesen nem tárgyaljuk, de a fent hivatkozott kutatásban megtaláljuk ennek tényezőnek a pontos számítását. Végül pedig eljutottunk a termelékenységhez. Az alábbi grafikonon összefoglaltam a lehetséges kimeneteleket annak függvényében, hogy milyen termelékenységi modellel dolgozunk:

A kék hasáb (2017) mutatja az egyes régiók jelenlegi gazdasági súlyát. Eszerint a globális gazdaság legnagyobb szereplői ma az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Kína.

A narancs színű hasábok azt modellezik, hogy egyes régiókban eltérően alakulhat a termelékenység, azaz lesznek országok, melyek lényegesen nagyobb ütemben tudják a termelékenységüket javítani. Ahogy ezt a múltbeli adatokon is láttuk, és feltételezzük, hogy kivetíthető lesz ez a növekedés a jövőben is. Ebben a forgatókönyvben Kína lesz a jövőben a legnagyobb gazdasági hatalom

A szürke hasábok esetében azt feltételezzük, hogy a produktivitás változása hatással lesz más országokra is, azaz egy-egy ország nem lesz képes önállóan fejlődni, mert az új találmányok, ötletek elterjednek a globalizációnak köszönhetően. Ebben a forgatókönyvben a nagyobb változást a kínai gazdaság jelentőségének csökkenése és a szubszaharai régió gazdasági hatalmának növekedése jelenti.

A citromsárga hasábok azt a forgatókönyvet vetítik előre, amikor a jelenlegi termelékenységi trendek (elmúlt 20 év) maradnak fent. Ezzel a modellezéssel az alapvető problémát fentebb megbeszéltük, azaz a termelékenység növekedési üteme folyamatosan csökken, az elmúlt évtizedek trendje nem tartható fent.

Érdemes tehát szem előtt tartani, hogy a jövőbeni gazdasági növekedés megbecsülése nem feltétlenül alapozható az elmúlt évek trendjeire, különösen vonatkozik ez a termelékenységre, hiszen azt mutatják az adatok, hogy egyre nehezebb, egyre költségesebb az olyan találmányok, felfedezések kikutatása, melyek jelentős változásokat hoznak a hétköznapokban.