Pénzügyi tudatosság gyerekeknek: 8 fontos szempont

A gyerekek pénzügyi neveltetése gyakran képezi vita tárgyát a felnőttek körében. Van, aki szerint érdemes minél előbb, már óvodás korban elkezdeni a gyermekek pénzügyi képzését, mások szerint ezzel csak elraboljuk a gondtalan gyerekkorát gyerekünknek. De egyes szülők szerint a pénzügyi neveltetést majd megtanulják az iskolában a gyerekek, megint más szülők a pénzre egyfajta sötét anyagként tekintenek, azaz beszélni nem beszélnek róla, de az életüket teljes mértékben meghatározza  a pénz. A kérdés tehát az, mikor érdemes a gyermekünk pénzügyi nevelését elkezdeni. Részben ezzel foglalkozik cikkünk, illetve a gyerekek pénzügyi felkészítésével és a pénzügyi kompetenciájuk kialakulásával összefüggő kutatásokat, vizsgálatokat tekintünk át. De arról is beszélünk, hogyan lehet a gyerekek pénzügyi tudatosságát fejleszteni. A leírtak nagyrészt a szerző saját tapasztalatán (a cikk írásakor 7 éves fiú és 10 éves lány apja) alapulnak, és a témával kapcsolatban egy áttekintést, és egy véleményt olvashatsz alább. Témáink:

• A szülők gyakorolják a legnagyobb hatást a gyermekre
• A gyerekekben már fiatalon kialakulnak pénzügyi attitűdök
• A szülők tanítják meg, hogy kiben bízhatnak a gyerekek
• Mikor érdemes elkezdeni a gyerekek pénzügyi tudatosságának fejlesztését?
• Kapjon a gyermek pénzt a jó tanulmányi eredményekért?
• Kapjon a gyermek zsebpénzt alanyi jogon?
• Büntetés pénzmegvonással?
• Mire költse a zsebpénzt a gyermek?
• Hogyan ösztönözzük megtakarításra a gyermekünket?
• A hitel működését is megértik a gyerekek
• A neheze csak kamaszkorban jön
• Mit taníts meg gyermekednek a befektetésről?
• A hibák, melyeket a szülők elkövetnek

A bevezetőben felsorolt szülőtípusok nem állnak távol a valóságtól. Erről saját magad is meggyőződhetsz. Nincs más dolgot, csak kérdezd meg a gyermeked osztálytársainak szüleit. Saját tapasztalatom az, hogy a szülők többsége a pénzügyi nevelést az iskolára bízná, és nem törekszik ilyen irányultságú nevelést adni a gyerekeinek. A másik két végletbe sorolhatók azok a szülők, akik már óvodás korban elkezdik felkészíteni a pénzügyekre a gyermekeiket, és ennek a szülői magatartásnak a másik végletébe azok a szülők tartoznak, akik szerint a pénzügyek oktatásával csak tönkre tesszük a gyerekkort. Létezik még egy harmadik véglet, azok a szülők, akik neveltetésből fakadóan, megszokásból egyáltalán nem beszélnek a pénzről. Ők egyfajta „sötét anyagként” kezelik a pénzt, azaz nem beszélnek róla, de egyébként az életüket erőteljesen befolyásoló tényezőről van szó, ahogy a sötét anyag létezésének sincs látható jele, csak következtetünk a gravitációs hatásukból.

Ehhez a témához kapcsolódik a gyermek megtakarítások kérdésköre. Sajnos a legtöbb szülőnek a gyermek megtakarítás egyet jelent azzal, hogy egy befektetési egységhez kötött, ún. UL biztosítás köt a gyerekének. Ennek oka, hogy az interneten a gyermek megtakarítás címszóval elérhető tartalom 90%-a biztosítótársaságok, ügynökök oldala. Az egyetlen probléma, hogy ezeket a konstrukciókat a pénzügyileg tudatos befektetők messze elkerülik, hiszen tisztában vannak vele, hogy a konstrukciók mögötti alapkezelők 90%-a nem képes a felülteljesítésre, így teljesen felesleges kifizetni az évi 1-3%-os alapkezelési és egyéb díjakat, azaz jobban járunk a legegyszerűbb indexkövető ETF alappal. A hosszúra nyúló bevezető után nézzük, miért célszerű minél előbb elkezdeni a gyerekek pénzügyi nevelését.

A szülők gyakorolják a legnagyobb hatást a gyermekre

Fiatal életkorban a gyermek számára a szülő a példakép, a követendő példa. Véleményem szerint nagyjából 10 éves korig van időnk az alapvető igazságokat elmagyarázni a gyerekünknek. Ezután már a gyerek véleményét a társak, a kultúra, a reklámok is formálják, azaz ettől kezdve már sokkal több mindenben kérdőjeleznek meg minket. Kamaszkorban pedig már olyan erős lesz a közösséghez való tartozás vágya, hogy nem a mi normáinknak akar a gyermek megfelelni, hanem a csoportban kialakult normákhoz. A kortársak többsége pedig vélhetően nem részesül pénzügyileg tudatos nevelésbe, amiből számos konfliktusunk keletkezhet majd a jövőben.

A fentieket megerősíti egy 2020-as kutatás, mely szerint:

„financial discussion with parents during childhood positively influences financial well-being of young adults.”

Azaz a szülőkkel folytatott gyerekkori pénzügyi beszélgetések pozitív hatást gyakorolnak a gyermek fiatal felnőttkori pénzügyeire. Jó dolog tehát, hogy az iskolában az alapvető pénzügyekkel kapcsolatos oktatás is van, de ez nem pótolja a szülő tanítását. A fenti vizsgálat azt is megállapította, hogy az emberek pénzügyekhez való hozzáállása megbízhatóan jelzi előre a pénzügyi sikereket. A pénzügyi tudatosság ugyanis alacsonyabb felnőttkori eladósodottsághoz és magasabb megtakarítási rátához vezet, és ezeket a mintákat nagy valószínűséggel a szülők tudják megtanítani a gyerekeknek.

A gyerekekben már fiatalon kialakulnak pénzügyi attitűdök

Bizonyára találkoztál már olyan emberekkel, akik szeretnek költekezni. Lehetséges, hogy te magad is olyan vagy, aki az anyagi helyzetéhez mérten sokat költ, sokszor felesleges dolgokra, sokszor hitelből. És bizonyára ismersz olyan embert is (lehet, hogy te is olyan vagy), aki sokkal jobban megtervezi a pénzügyeit, nem vásárol hirtelen felindulásból, kevesebbet költ, megtakarít. A fentiek alapján két pénzügyi attitűdöt is el lehet különíteni (költekező és takarékoskodó), és könnyen lehet, hogy már a gyermekedben ki is alakultak az első benyomások, melyek meghatározzák, hogy felnőtt korában költekező vagy takarékoskodó lesz.

Sokan vannak azon a véleményen, hogy kár fárasztani a kisgyerekeket pénzügyi oktatással, sőt ezzel csak elraboljuk a gyerekkorát. Azonban a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek már nagyon fiatalon képesek pénzügyi összefüggéseket megérteni, és ezek alapvetően formálják a pénzügyi beállítottságukat. A témával kapcsolatban érdemes átolvasni a Michigan Egyetem 2018-as kutatását. Ebben a kutatásban kérdéseket tettek fel a gyereknek a megtakarítás és a költekezéssel kapcsolatosan, és a gyerekek érzelmi reakcióit vizsgálva azt tapasztalták, hogy már öt éves korban kialakítanak attitűdöket a két tevékenységgel kapcsolatban, és ez a tényleges viselkedésükben is megmutatkozott. A vizsgálatban résztvevő gyerekek egyértelműen elkülöníthetők voltak a két tevékenység alapján, azaz egyes gyermekek nagyobb hajlamot mutatnak a megtakarításra, mások könnyedebben költekeznek. Eszerint tehát a pénzügyi tudatosságot meghatározó attitűdök már kora gyerekkorban kialakulhatnak, és valószínűleg megmaradnak a gyermekekben.

Fontos tehát, hogy ne csak a hétköznapi életben ismert ellentétek (szorgalmas-lusta, céltudatos-határozatlan, nagylelkű-irigy, jó-rossz, becsületes-csaló) közötti különbségre tanítsuk meg a gyermekünket, hanem a pénzügyi beállítottság ellentétére (takarékos-költekező).

A szülők tanítják meg, hogy kiben bízhatnak a gyerekek

Gyermekeink egy olyan világban élnek, ahol minden nap adatok, információk, benyomások, vélemények százaival bombázzák őket. Gondolok itt a tv-reklámokra, az internetes tartalmakra, a közösségi média végtelen hírfolyamára, a youtube vloggerekre, celebekre. A gyermekeink véleményét tízen-, huszonéves influencerek, celebek és olyan személyek formálják, akik nem a tudásuk, bölcsességük, teljesítményük miatt váltak példaképpé, hanem a divat, a jófejség okozza a népszerűségüket.

Ennek a világnak a működését a szülők tudják megértetni a gyermekükkel, és számos kutatás rávilágít arra, hogy a család fontos szerepet tölt be abban, hogy a nemkívánatos médiabefolyásnak ellenálljanak a gyermekek. Például a Consumer Socialization of Children: A Retrospective Look At Twenty‐Five Years of Research cím alatti kutatás szerint:

“the family serves as an important buffer against undesirable media influences”,

Illetve:

“television exposure was positively related to materialistic values except in those families with strong communication patterns”.

A család tehát fontos szerepet tölt be abban, hogy a nemkívánatos médiabefolyásnak ellenálljanak a gyermekek, illetve a tévénézés gyakorisága és az anyagias értékrend (reklámok miatt) között pozitív a kapcsolat, kivéve azoknál a családoknál, ahol erős a családon belüli kommunikáció. A lényeg tehát, hogy a gyerekeknek meg kell tanítani, milyen forrásokban bízhatnak, milyen forrásokból tájékozódjanak. És minél jobban megtanítjuk a gyerekeknek, hogy kiben bízhatnak, annál jobban ellent tudnak állni az értelmetlen költekezésre motiváló tartalmakkal szemben. A fentiekre alapján tehát azt mondhatjuk, hogy nem szabad alábecsülni a korai pénzügyi leckék jelentőségét, és a szülőknek tudatosan foglalkoznia kell gyermekeik pénzügyi képzésével, megfelelő példa mutatásával.

Mikor érdemes elkezdeni a gyerekek pénzügyi tudatosságának fejlesztését?

Fentebb látható volt, hogy a legtöbb ajánlás szerint már óvodás korban érdemes elkezdeni a gyerekek pénzügyi tudatosságának a fejlesztését, azonban ebben az életkorban még nem szabad túlzásokba esnünk, hiszen a 10-es számkörön túli összeadással sincsenek tisztában a gyerekek, így a pénzügyi tudatosság inkább csak játéknak tekinthető. Ide tartoznak az olyan társasjátékok, mint a Gazdálkodj okosan, Monopoly, a Teli tyúkól, és a Noris Zsebre megy című játék. Ez utóbbi két játék 3 és 5 éves kortól játszható, és nagyon jól elsajátítható belőle a gyűjtögetés, a „sok nem biztos, hogy többet is ér” ismerete, és a megtakarítás, költekezés közötti különbség.

A Noris zsebre megy társasjáték nagyon nagy segítség abban, hogy felismerjék a gyerekek, munkavégzéssel pénzt lehet szerezni, és a költekezés csökkenti a vagyonunk, ugyanis a megvásárolt játékok értéke kevesebb lesz a játékban, de a megtakarítások értéke növekszik. Fontos arra is ügyelni, hogy a gyerekek nagyon sokat tanulnak a szüleiktől, így ha a pénzügyek területén saját magunk sem vagyunk tudatosak, nem várhatjuk el, hogy a gyerekeik is azok legyenek.

Ebben a korban érdemes már arról is elbeszélgetni a gyermekkel, hogy ugyanaz az árú különböző helyeken más áron vásárolható meg. Vannak helyek, ahol ugyanazt olcsóbban lehet megvásárolni, így akár többet is tudunk a dologból vásárolni. A fagyizások erre kiváló alkalmat adhatnak, például néhány éve Tésen 200 Ft volt egy gombóc fagylalt, máshol ekkor már 300 Ft volt. Egy ilyen példán jól megértik a gyerekek, hogy Tésen ugyanazért a pénzért 3 gombócot vásárolhatnak.

Emellett az olyan alapvető gazdasági összefüggésekre is figyeljünk oda, hogy honnan van a felnőtteknek pénze. Anyu és apu dolgozik, de munka nem csak azt jelenti, hogy elmegy a munkahelyre, hanem magyarázzuk el, hogy miért van szükség anyu, apu munkájára. Ezeket az összefüggéseket a gyerekek már korán fel tudják ismerni, ahogy azt is látják, hogy a bankautomatából pénzt veszünk fel. Itt is hangsúlyozni kell nekik, hogy ez anya, apa saját számlája, amelyről a fizetését veszi fel, költi el, azaz nem egy varázsdobozról van szó, amiből bármennyi pénz kivehető.

Óvodás kor végére a meséken keresztül is taníthatjuk a tudatosságra a gyermekünket. Példaként ott van Pinokkió kalandja, aki nem fogad szót papájának, majd a három aranypénzt elveszíti a Csodák Mezején, mert a csaló rókára és kandúrra hallgat. Az óvódás kor végére, az iskolás kor kezdetére általában válaszút elé kerülnek a szülők, ilyenkor már a pénzügyi tudatossággal kapcsolatban alapvető döntéseket kell meghozni. Ezek a következők.

1) Kapjon a gyermek pénzt a jó tanulmányi eredményekért?

A lányom osztályában nagyon sok gyereket pénzzel motiválnak a szülők, az „50-500 Ft-ot kapsz egy ötösért” típusú motivációkra gondolok, de a „ha ötös lesz év végén, kapsz egy playstationt” típusú motivációkkal is találkoztam. Ez egy régi módszer, már az én gyerekkoromban is voltak, akiket így motiváltak. Én ezt a motivációs technikát nem alkalmazom egyik gyereknél sem, és a kezdetektől fogva hangsúlyozom nekik, hogy kizárólag magukért tanulnak. Ennek része, hogy elmagyarázzuk a gyermeknek, vannak foglalkozások, melyeket nehéz elsajátítani, sokat és jól kell tanulni, viszont, így kevesebben képesek elvégezni ezeket a szakokat, azaz kevés ilyen szakember lesz, így magasabb lesz a fizetésük. Függetlenül attól, hogy ez így egy az egyben nem érvényesül a valóságban, de nagy átlagban azt lehet mondani, hogy a nagyobb tudást igénylő szakmákban nagyobb a fizetés. A gyermekeim ezt már óvoda végén megértették, de ehhez azt is el kell nekik mondani, hogy különböző szakmákhoz mennyit kell tanulni, és milyen kereseti lehetőségek kapcsolódnak hozzá. Fontos tehát, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, magukért, a jövőjükért tanulnak, de ezt példákon, eseteken keresztül lehet nekik megtanítani.

Ha a fentieket követi valaki, akkor számíthat arra, hogy előbb utóbb a gyermek előhozza, hogy más gyerekeknek mennyivel jobb, hiszen Pistike minden ötösért egy 500-ast kap a papájától, Norbi pedig playstationt kapott év végén. Ilyenkor minden esetben meg kell magyarázni a gyermeknek azt, hogy azért nem adunk neki pénzt, mert a tanulás a saját felelőssége.

2) Kapjon a gyermek zsebpénzt alanyi jogon?

Az alanyi jogon járó zsebpénzt még nem vezettem be a gyerekeknél, és valószínűleg ilyen formában nem is fogom, azaz a zsebpénzt bizonyos ház körüli feladatok, házimunkák elvégzéséhez kötném, például saját szobájában rendrakás, ruhák elpakolása, házimunkában való segédkezés. Ezeknek azért érzem szükségét, hogy lássák a gyerekek, ingyen pénz nincs, az életben sem lesz feltétel nélküli juttatás, ami csak úgy érkezik minden héten.

3) Munka után járjon a pénz?

Amíg a szülők egyik csoportja az alanyi jogon járó zsebpénzzel le is tudja a pénzügyi tudatosságra való nevelést, a szűkebb csoportjuk munkához köti a pénzszerzést. Azaz csak akkor kap a gyermek pénzt, ha bizonyos munkákat elvégez. Én ezt a vonalat támogatom, azaz már kisiskolás korban érdemes a gyerekeknek megmutatni, hogy munka után jár a fizetség. Sajnos azonban könnyű itt csapdába esni, ugyanis ha a gyerekkel mindent pénzért csináltatunk, akkor a legegyszerűbb „segíts légy szíves bepakolni a mosógépbe” kérésre is az a válasz fog érkezni, hogy mit kapok érte. A fenti problémát én úgy kerültem el, hogy előre meghatároztam olyan házkörüli munkákat, melyek a család működéséhez szükségesek, például mosogatás, terítés, teregetés, ruhák elpakolása, rendrakás, takarítás. Ezek elvégzése a család közös érdeke, és a gyerekeknek ebbe be kell segíteni (nagy hatékonyságot ne reméljünk). Motivációs eszköz itt az, hogy a gyereknek elmagyarázzuk, ha segít a házimunkában, akkor több idő marad a közös játékra, így ha apának és anyának segít, akkor ezzel ő is jól fog járni.

A „fizetek a munkáért” típusú megközelítést tehát kizárólag olyan munkák esetében alkalmaztam, ami nem kötődik a házimunkához. Például a kertünkben volt legalább 100 talicska föld, amit el kellett hordani. Fizettem a gyerekeknek 500 Ft-ot óránként a földhordásért. Az óriási kupac földet persze nem tudták a gyerekek elhordani a kis lapátjaikkal, de szorgalmasan ott voltak mellettem, és töltötték a nagy talicskát. A földkupac két nyár alatt fogyott el, de a gyerekek több mindent megtanultak ebből. Az egyik, hogy a munkáért pénzt lehet szerezni. A másik, hogy a fizikai munka fárasztó és unalmas. A földhordás mellett más szezonális jellegű munkákat is a gyerekekre lehet bízni, például falevél összegyűjtése, metszés utáni vesszőszedés. A lényeg, hogy a fizetős munka jól elkülöníthető legyen a házimunkától, mert ha a kettő összemosható, akkor minden apró segítségkérésre az lesz a válasz, hogy mit kapunk érte.

4) Büntetés pénzmegvonással?

A legtöbb gyermek rendelkezik zsebpénzzel, rendszerint a fenti három okból kifolyólag, azaz tanulás után kap, munka után, alanyi jogon jár neki, illetve nagyszülőktől, rokonoktól ajándék formájában is tudnak zsebpénzt felhalmozni. A zsebpénz a gyermek saját vagyona, és soha ne büntessük meg pénzelvonással.

Ha fegyelmezetlen, nem viselkedik jól, akkor is tabunak kell lennie a zsebpénznek. A lényeg tehát az, hogy a meglévő pénzéhez ne nyúljunk hozzá. Ez alól én egyetlen kivételt tudnék mondani, a károkozást. A gyerekek sok kisebb, apróbb kárt tudnak okozni, például poharakat vernek le, üveget törnek be, eltörik a távirányítót, összepiszkolják a falat stb. Ezek rendszerint véletlen károkozások, de okozhatnak olyan károkat, melyeknek tudatában vannak, például hisztizés közben csapkodják az ajtót, a kilincsre kapaszkodnak, ütik a tükröt, csapkodnak, nagyobb kavicsokat rugdosnak a parkolóban. Ezekben az esetekben célszerű elmagyarázni a gyermeknek, hogy azon túl, hogy súlyos sérülésük lehet, akár jelentős kárt is okozhatnak, mert az ajtót meg kell javítani, ki kell hívni hozzá a szerelő bácsit, akinek a munkáját ki kell fizetnie. Ki fogja ezt kifizetni? Ilyenkor a gyerek válasza az lesz, hogy te apa, de el lehet neki magyarázni, hogy ez nem lenne igazságos, hiszen nem apa törte be a tükröt. Ilyenkor szépen rá lehet vezetni a gyereket arra, hogy ha kárt okoz, neki kellene kifizetnie. Valószínűleg a legtöbb gyerek nem jut el a szándékos károkozásig, de az ok okozat összefüggésére, a következményekre érdemes felhívni a figyelmüket.

5) Mire költse a zsebpénzt a gyermek?

Szintén alapszabálynak tekinthető, hogy nem szólunk bele abba, hogy mire költi a gyerek a zsebpénzét. Tiltással soha ne éljünk, hagyjuk neki akár a legnagyobb hülyeség megvásárlását is. Adjuk át neki a döntés feletti kontrollt és felelősséget. Ennek ellenére érdemes a véleményünket elmondani, de hagyjuk a végső döntést gyerekünkre. Ha végül kiderül, hogy rossz döntést hoztak, akkor beszéljünk erről, de ne úgy, hogy „na ugye, megmondtam”..

Mire érdemes felhívni a figyelmüket:

Legyenek képesek elkülöníteni a szükségtelen és a szükséges dolgokat. Például élelmiszert azért veszünk, mert szükségünk van rá, és a csillogó villogó mobiltelefontok, melyből már van egy, a szükségtelen dolgok kategóriájába tartozik.

Értsék meg, hogy nem minden olyan szép/jó, mint a reklámokban. Vélhetően minden gyermek vásárol olyan játékot, amiről hamar kiderül, hogy nem olyan szórakoztató. Ilyen esetben el kell velük beszélgetni arról, hogy a reklám és a valóság között hol, milyen különbség volt.

Hívjátok fel a figyelmét arra, hogy gondolja át a döntését, aludjon rá egyet. Mutassunk példát, azaz ha egy nagy értékű dolgot szeretnénk vásárolni, akkor saját magunk is várjunk néhány napot, gondolkodjunk rajta, ezt mondjuk is el gyermekünknek. Ezt a mintát a gyermekünk is követni fogja, így vélhetően kevesebb impulzív vásárlása lesz.

Mutassuk meg neki azt, hogy vásárlás előtt mi is mérlegelünk, összehasonlításokat végzünk, tájékozódunk (nagyobb értékű vásárlás esetén). Nézzétek meg, hogy az iskolai büfében mennyibe kerül a kakaós csiga, csokoládé, cukorka, és mennyibe kerülne neki, ha azt a bevásárlás alkalmával vásárolná meg.

Magyarázzuk el a gyermekünknek, hogy az ár és az érték között mi a különbség. Az ár, amit fizetünk a dologért, az érték pedig a hasznosságát jelenti. De elképzelhető, hogy ugyanolyan értékű/hasznosságú termékeknek más az ára. Mutassunk egyszerű példákat a gyermeknek, hiszen lehet venni radírt 100 forintért, és lehet vásárolni radírt 500 forintért is. Vegyük meg mindkettőt, és közösen próbáljátok megállapítani, hogy a drágább radír hasznossága tényleg az ötszöröse volt-e, de vásárolhattok színes ceruzákat, füzetet (díszes borítóval, egyszerű borítóval), bármely olyan terméket, amit a gyermek is használ.

6) Hogyan ösztönözzük megtakarításra a gyermekünket?

Nagyon fontos arról is beszélni, hogy az elköltött pénz és a megtakarítás között óriási különbség van. Ennek megértésére nagyon jó a Noris zsebre megy társasjáték. A játékban a lényeg, hogy egy megvásárolt játék elveszíti az értékét, míg a megtakarítás értéke folyamatosan növekszik. A megtakarításra úgy is ösztönözheted a gyermeket, hogy kamatot fizetsz. Ez egy jó alkalom arra, hogy elmagyarázd a bank működését, azaz az "apa bankba" beteszed a pénzed, és heti 10%, 500 Ft stb.. kamatot kapsz. A kamat legyen kézzelfogható, ösztönözze a megtakarításra, azaz ne évi 5% kamatot akarj fizetni a gyermekednek. Jó alkalom arra, hogy elmagyarázd a gyermeknek, apa és anya ugyanígy félreteszi a fizetésének egy részét, beteszi a bankban, és abból vásárolta a házat, az autót stb.

7) A hitel működését is megértik a gyerekek

Egy negyedikes általános iskolás már gond nélkül megérti a bank működését, értem ezalatt, hogy a megtakarítók beteszik a pénzüket, kamatot kapnak, a bank hitelt nyújt, amiért kamatot kell fizetni. Célszerű elmagyarázni a gyermeknek, hogy a nagyobb értékű dolgokat két úton lehet elérni: megtakarítással vagy hitellel. Magyarázzuk el neki, hogy ha a 20 ezer forintos játékot meg szeretné venni, akkor fél évig tartó megtakarítással megvásárolhatja, vagy azonnal is megveheti, ha hitelt vesz fel, de akkor a 20 ezer forintos játék 30 ezer forintba fog kerülni.

Tartsuk szem előtt, hogy mindig meséken, történeteken, példákon keresztül beszéljünk a pénzről, lásd Pinókkió három aranypénze, a tési fagyi története, radír ár-érték, 20 ezer vagy 30 ezer forintos játék.

8) A neheze csak kamaszkorban jön

Sokan vitatják, hogy óvódás/kisiskolás korban pénzügyi tudatosságra neveljük a gyermekeinket, túlnevelésnek gondolják, ami csak arra jó, hogy a gyerekkorát elraboljuk. Ezt a hibát úgy kerülhetjük el, hogy tudatosan, fokozatosan vezetjük be a témát, például minden héten fél órát foglalkoztok a témával, mindig egy kis történet, példa, egy kis játék. A másik végletbe pedig azok a szülők tartoznak, akik egyáltalán nem beszélnek a pénzről a gyerekeknek, hiszen velük sem beszéltek gyerekkorukban erről a szüleik. Ők egyfajta „sötét anyagként” kezelik a pénzt, azaz nem beszélnek róla, de egyébként az életüket erőteljesen befolyásoló tényezőről van szó, ahogy a sötét anyag létezésének sincs látható jele, csak következtetünk a gravitációs hatásukból.

Ugyanakkor tartsuk szem előtt, hogy nagyjából 10 éves korig van időnk az alapvető igazságokat elmagyarázni a gyerekeknek. Ezután már a gyerek véleményét a társak, a kultúra, a reklámok is formálják, azaz ettől kezdve már sokkal több mindenben kérdőjeleznek meg minket. Kamaszkorban pedig már olyan erős lesz a közösséghez való tartozás vágya, hogy nem a mi normáinknak akar a gyermek megfelelni, hanem a csoportban kialakult normákhoz. Ezek a gyerekek pedig vélhetően nem részesültek pénzügyileg tudatos nevelésbe, amiből számos konfliktusunk keletkezhet majd a jövőben.

Mindenesetre vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a felnőttek sikeresek a pénzügyekben, akiknek a szülei beszéltek a pénzről, azaz nem elég csak az iskolára bízni a felkészítést. Arra vonatkozóan is rendelkezésünkre állnak vizsgálatok, hogy a virtuális pénz hátráltatja a pénzügyi készségek kifejlődését, azaz ne siessük el a bankszámlanyitást, a bankkártyás fizetést, hagyjuk, hogy a gyermek készpénzt használjon. Továbbá az is megfigyelhető, hogy azok a gyerekek jobban bánnak a pénzzel, akiknek a szülei nem szóltak bele a zsebpénz elköltésébe, azaz átadták a döntés felelősségét, a döntés feletti kontrollt a gyerekeknek. A valódi felelősség javítja a pénzügyi készségek elsajátítását.

Mit taníts meg gyermekednek a befektetésről?

Az alábbiakban már nem a pénzügyeken belül a befektetés területére fókuszálunk és példákat mutatok be gyerekek pénzügyi oktatásával kapcsolatban. Megbeszéljük azokat a tudnivalókat, melyeket érdemes átadni a gyerekeknek. Arról is szó lesz, hogyan érdemes ezt az ismeretanyagot a gyermek részére átadni. A felsorolt ismeretanyagot általános iskolás felső tagozatos gyermekekkel könnyedén átbeszélhetjük, a fogékonyabb, a téma iránt érdeklődő gyerekek számára akár már alsó tagozatban is beszélhetünk a befektetésről.

1) Az infláció problémája gyermekkorban

A befektetési alapismeretek jellemzően az infláció problémájának megismerésével kezdődnek, de ha gyermekünknek inflációról, vásárlóértékről, fogyasztói kosárról kezdünk el beszélni, akkor két perc után máshol jár a gondolataiban. A fentiek miatt kizárólag példákat, élethelyzeteket ismertessünk gyermekünkkel, olyankor, amikor figyelmét nem tereli el más. Ideális erre a célra egy autóval történő utazás, egy esti beszélgetés, várakozás valahol. Meséljük el gyermekünknek, hogy 10 évvel ezelőtt 3 millió forintért vett apa új autót, ma pedig már 6 millió forintba kerül egy új autó. Beszéljünk arról, hogy 10 évvel ezelőtt 10 millió forint volt egy olyan lakás, amiben a nagymama lakik, ma pedig már 20 millió forint. Nem baj, ha milliókról beszélünk. A gyerekek eddigre már fel tudják az értéket mérni, és az arányokat is össze tudják vetni. De kisebb összegekre is levetíthetjük a problémát. 10 évvel ezelőtt 1000 forinton öt gombóc fagyit tudtam venni, ma pedig már csak 2-3 gombóc fagyit tudunk venni 1000 forinton. Számoljuk ki közösen, hogy 200 forintos ár mellett, illetve 500 forintos ár mellett (lassan ez a realitás) mennyi gombóc fagyit lehet venni 1000 Ft-on. Arról is beszéljünk, hogy ma mennyi pénzt kell elkölteni 5 gombóc fagyiért, azaz most már 2500 Ft-ra lesz szükségünk az 1000 Ft helyett. Ha már azt látod, hogy a gyermek érti ezt az összefüggést, látja, hogy a pénz vásárlóértéke csökken, akkor a későbbi alkalmak során újabb összefüggésekre is rávilágíthatunk. Fontos, hogy legyünk mértékletesek, néha egy-egy példa, élethelyzet bemutatása bőven elegendő, inkább többször beszéljünk a fentiekről rövidebb ideig. Nézzük a következő lépést.

Miután a pénz értékének csökkenését megérti gyermekünk, meséljünk el egy másik esettanulmányt, melyben Józsi otthon a széfben tartotta az elmúlt 10 évben a megtakarítását, 10 millió forintot, Béla pedig 10 évvel ezelőtt ingatlant vásárolt a pénzből. Kérdezzünk meg gyermekünket, hogy ki járt jobban, ha most egy lakás 20 millió forintba kerül. Mennyit ér Béla vagyona? Tudna-e Józsi lakást venni a pénzéből? Mit kellett volna Józsinak tennie. Ezzel rávezetjük arra a gyermeket, hogy Béla befektette a pénzét, Józsi pedig nem. A befektetési lehetőségek ismertetése következik.

2) A bankbetét, mint megtakarítási forma gyermekeknek

A legegyszerűbben megérthető befektetési forma a gyermekek számára a bankbetét. Meséljük el, hogyan működik a bank, mondjunk konkrét példákat, azaz apa számláján 1 millió forint van, mely 10%-ot kamatozik, így év végére 1,1 millió forint lesz a számláján. Ez tetszeni fog a gyermekünknek, és alig várja, hogy felnőttként a pénzét bankba fektesse. Ösztönözzük már ebben a korban a gyermeket, és nyissuk meg az „apa bankot”.  Ha az "apa bankba" beteszi gyermekünk a pénzét, akkor heti 10%, 500 Ft stb.. kamatot fizetünk. A kamat legyen kézzelfogható, ösztönözze a megtakarításra, azaz ne évi 5% kamatot akarj fizetni a gyermekednek. Jó alkalom arra, hogy elmagyarázd a gyermeknek, apa és anya ugyanígy félreteszi a fizetésének egy részét, beteszi a bankban, és abból vásárolta a házat, az autót stb..

3) Az ingatlan, mint befektetés

Az ingatlanok ára hosszú távon emelkedik, mert drágulnak az építőanyagok, és a növekvő bérek miatt a kivitelezés is drágul. Ha van az ismeretségi körötökben olyan személy, aki építkezik, építkezett, akkor beszéljetek erről. Magyarázd el gyermekednek, hogy alapvetően két dolog szükséges egy ingatlan megépítéséhez: alapanyag és munkaerő. Mondj példákat hogyan változott különböző építőanyagok ára, mely végül oda vezet, hogy egyre többe kerül egy ingatlan. Ha van az ismeretségi körötökben olyan személy, aki albérletben él, vagy lakást ad ki, akkor beszéljétek át gyermekeddel a lakáskiadást. Van egy befektető, aki megvásárolt egy ingatlant 10 millió forintért, majd pedig havi 100 ezer forintért kiadja, így évente kb. 1 millió forint nyeresége van, azaz 10 év alatt akkora nyeresége lesz, mint amennyit elköltött az ingatlanra, és még közben az ingatlan ára is emelkedett. Egyszerűsített számokkal szemléltessük a hozam, a megtérülési idős összefüggését. Nem feltétlenül kell ragaszkodni a valós piaci helyzethez.

4) A vállalkozás, mint befektetés

A vállalkozások működését legegyszerűbben egy fagyizó példáján keresztül tudod elmagyarázni. A gyerekek szeretnek fagyizóba járni, így ezeket a közös alkalmakat kihasználhatod arra, hogy mindig egy-egy apróbb részletet elárulj a vállalkozások működéséről. Például kié ez a fagyizó? A nénié, aki a fagyit adta, vagy valaki másé lehet? Kérdezd meg, hogy mit gondol arról, hogyan működik a fagyizó. Mi kellene ahhoz, hogy a fagyizó működjön. Beszélj arról, hogy a helynek van egy tulajdonosa, aki megvette/bérli az üzletet, megvette a gépeket, alapanyagokat vásárol, elkészíti a fagylaltot, és kifizeti az eladó néni munkabérét is. Kérdezd meg a gyermekedtől, hogy tulajdonos vagy inkább alkalmazott szeretne lenni. Mond el, hogy vannak esetek, amikor kevés fagyit tudnak eladni, és a tulajdonosnak nem lesz nyeresége, de ha nagyon sok fagyit el tudnak adni, akkor nagyon sok nyeresége lesz a tulajdonosnak. Ezzel szemben az alkalmazott akkor is megkapja a fizetését, ha kevés vagy sok fagylaltot sikerül eladni. Számoljatok megtérülést. Kérdezd meg a gyermekedtől, hogy megvenné-e a fagyizót 10 millió forintért, ha évente 5 millió forint nyereséget termelne, számoljatok megtérülési időt. Kérdezd meg, hogy akkor is jó vétel lenne a fagyizó, ha csak 1 millió vagy fél millió lenne az éves nyereség?

5) Bátorítsd vállalkozásra a gyermeket

A fentiek után tovább viheted a dolgot abba az irányba, hogy találjon ki saját vállalkozást magának gyermeked. Többször láttam már gyerekeket limonádét árulni, de tengerparti nyaralások alkalmával megfigyeltem, hogy a helyi gyerekek kagylókat, rákpáncélokat próbálnak meg eladni. Nekünk a kertünkben van egy 50 éves cseresznyefa, mely olyan mennyiségben terem cseresznyét, hogy nem tudjuk elfogyasztani, így gyermekeim terve a következő szezonban, hogy a cseresznye egy részét eladják. Ebben természetesen segítségre van szükségük, de már nekiálltunk az „üzleti terv” elkészítésének, hiszen össze kell szedni, hogy mire lesz szükségünk, például egy kinyitható asztalra, zacskókra, mérlegre. De arra is ki kell találnunk egy módszert, hogy hogyan állapítjuk meg a cseresznye árát (például megnézzük, hogy mennyiért árulják a boltban, a piacon, és ehhez igazodunk). A fentiek mellett természetesen fáradságos munkában is lesz része a gyerekeknek, hiszen a cseresznyét le kell szedni, egy kilós kiszerelésbe kizacskózni, el is kell adni a cseresznyét stb..

7) McDonalds, Coca-Cola és a részvénybefektetés gyermekkorban

A legtöbb gyermek járt már McDonaldsban. Ha erre sor kerül, akkor beszéljetek az étterem működéséről. Magyarázd el a gyermekednek, hogy a világ minden pontján van étterme a vállalatnak, és ehhez olyan sok pénzre van szükség, amekkora összeggel egy ember nem rendelkezik, így a McDonalds sok ezer ember tulajdona. Beszéljetek arról, hogy 100 ezer forintból vásárolhattok tulajdonrészt, így ti is tulajdonosai lehettek a McDonaldsnak, és az eladott összes fagyi, hamburger utáni nyereségből ti is részesülni fogtok. A nyereséget negyedévente kézhez kapjátok. Az éves osztalék jelenleg kb. 2 ezer forint, de ne vegyük el a gyermek kedvét a befektetéstől, így sokkal magasabb osztalékot mondjunk neki, például 10 ezer forintot. A fenti példa egy Coca-Cola üdítőital elfogyasztása során is felmerülhet, de akár mobiltelefont, tv készüléket, autót gyártó társaságok példáján keresztül is szemléltethetjük a részvénybefektetés alapját.

8) A McDonalds csődje, azaz a diverzifikáció

Mi történne akkor, ha a McDonalds termékeit nem vennék az emberek? Nem lenne nyeresége, és előbb utóbb nem tudna működni, azaz tönkremenne. Mi lenne ekkor a 100 ezer forintos befektetésünkkel? Elveszítenénk. Erre pedig azonnal van egy megoldásunk nemcsak a McDonaldsba, hanem az autógyártó cégekbe, a mobiltelefon-gyártó cégekbe, az üdítőital-árusító cégekbe is be kell fektetnünk, azaz megértjük, hogy miért fontos a diverzifikáció, miért nem célszerű minden tojásunkat egyetlen kosárba tenni.

A hibák, melyeket a szülők elkövetnek

Itt térnék ki azokra a hibákra, melyeket elkövethetünk a gyermekünk befektetési célú nevelése során. Az egyik ilyen az időzítés, és annak hangsúlyozása, hogy olcsón kell venni és drágán eladni. Ez a későbbiekben a befektetés szempontjából rossz hozzáállást eredményezhet, a spekulációt. A befektető nemcsak az árral foglalkozik, hanem az értékkel is, tehát megtérülésben gondolkodik, a spekulánst az árváltozás érdekli. A lényeg tehát, hogy ne a spekulációra, hanem a befektetési szemléletmódra, a hosszú távú befektetésre neveljük gyermekünket. A gyors meggazdagodás, a gazdag emberek példái szintén nem kívánt hatással járhatnak, ugyanis a gyors meggazdagodás és gyakran a gazdag emberek története mögött ott van a véletlen, és a legtöbb befektetőnek nem lesz ebben a szerencsében része.

Ne feledkezzünk meg a lottó-effektusról sem, azaz az emberek hajlamosak arra, hogy a magas hozamért cserébe vállalják a rendkívül alacsony nyerési valószínűséget. Erről szól a lottó játéka, a kriptovaluták, a centes részvények, de hosszú távon nem lehet eredményt elérni ezekkel a módszerekkel, mert nem lesz mindig szerencséd. Fontos tehát, hogy gyermekünk számára az értékeken alapuló befektetést tanítsuk meg, és a szerencsejátékokra, a szerencsejáték karakterisztikával rendelkező befektetésekre csak mint jó szórakozásra tekintsünk. Ne hagyjuk, hogy a nagypapa lottózási szenvedélye a gyermekek véleményét formálja, akkor sem, ha a nagypapa szerint vannak nyerő számok, vagy könyveket írnak arról, hogyan találjuk meg a nyertes számokat, tehát vannak nyertes módszerek. A valóságban nincsenek, és lottó inkább egyfajta adó, amit a „szerény” matematikai képességekkel rendelkező emberek fizetnek meg.

Érdemes szülőként is energiát fektetni gyermekünk próbálkozásába, és természetesen nem az a célja a dolognak, hogy pénzt hozzon gyermekünk a házhoz, inkább a tapasztalatok szerzésére fókuszáljunk. Játékosan, múltbeli példákon, esettanulmányokon keresztül értethetjük meg gyermekünkkel az üzleti élet, a befektetések működésének alapjait.