FIRE mozgalom: Mit jelent? Mi a probléma a módszerrel?

A FIRE mozgalom mára Magyarországon is ismertté vált, így egyre több cikk, előadás, fórum és közösségi csoport foglalkozik azzal, hogyan érhető el a pénzügyi függetlenség, illetve miként lehet a hagyományos nyugdíjkorhatár előtt visszavonulni. A gazdasági médiában gyakran találkozhatunk az „így vonulj nyugdíjba 40 évesen” vagy a „12,5 év múlva nyugdíjba mehetsz” típusú állításokkal. Ezek azonban rendszerint leegyszerűsítik a problémát. A FIRE ugyanis nem egyszerű egy megtakarítási képlet, hanem több évtizedes befektetési, inflációs, adózási és életviteli kockázatok kezelése. Ebben a cikkben bemutatjuk a FIRE alaplogikáját, a 25× és a 4%-os szabályt, saját szimulációkkal megvizsgáljuk a fenntartható pénzkivétet, majd kitérünk a hozamsorrend kockázatára, a dinamikus kivételi stratégiákra és a magyar befektetők számára fontos sajátosságokra. Témáink:

• Mit jelent a FIRE kifejezés?
• Mit jelent a 25× szabály?
• Megtakarítás becslése, hozam becslése a FIRE módszerhez
• Mit érdemes tudni a 4%-os szabályról?
• A 4%-os szabály részletes vizsgálata (2024)
• A 4 százalékos szabály egy elavult módszer? (2025)
• A dinamikus kifizetési ráta
• Miért nem csak az átlaghozam számít? A hozamsorrend kockázata
• Mit mutat Wade Pfau kutatása?
• A FIRE magyar sajátosságai
• Gyakorlati következtetések

Mit jelent a FIRE kifejezés?

A FIRE a Financial Independence Retire Early szavakból alkotott mozaikszó, mely tulajdonképpen arra utal, hogy érd el a pénzügyi függetlenséget, és menj korán nyugdíjba. A módszert követő személyek rendkívüli módon visszavágják a költekezésüket, csökkentik a kiadásaikat, és a megtakarított pénzt (éves jövedelmük kb. 70 százalékát) befektetik. Majd pedig ha a megtakarításuk elér egy meghatározott szintet, akkor annak hozamát, illetve a tőkét felélve élik nyugdíjas éveiket, lényegesen korábban kezdve ezzel a saját nyugdíjazásukat. A módszert elsőként Vicki Robin és Joe Dominguez írta le a Your Money or Your Life című könyvében 1992-ben, majd az Egyesült Államokban a 2000-es éveket követően lett népszerű a módszer. A téma népszerűségét jól mutatja, hogy a Reddit FIRE mozgalmat tárgyaló fórumának 700 ezer tagja van

A Your Money or Your Life könyv alapvető mondanivalója tehát az, hogy vegyük észre az összefüggést a kiadások, a munkában töltött idő és az emberi élet végessége között. Azaz az egyetlen erőforrásunk az időnk, mely véges, így ha nem költjük el értelmetlen dolgokra, helyette megtakarítjuk azt a pénzt, akkor a távoli jövőben előbb érhetjük el a pénzügyi függetlenséget, azaz kevesebb időt kell munkával töltenünk. Fontos azt is látni, hogy a FIRE követői a pénz jövőértékét is figyelembe veszik, azaz ha most lemondasz egy 100 ezer forintos vásárlásról, akkor ez 20 éves időtávon 265 ezer forintnyi (5%-os kamattal számolva) megtakarítást jelent.

A fentiek miatt a FIRE mozgalomnak több típusa van, attól függően, hogy mekkora kezdeti vagyonnal rendelkezünk a nyugdíjazásunk pillanatában, így az is előfordulhat, hogy kisebb megtakarított összeg esetén ugyan munkát kell vállalnunk, de nem szorulunk rá a napi 8 órás munkára. A továbbiakban mi a FIRE alapváltozatát tárgyaljuk, azaz mennyit kell megtakarítani ahhoz, hogy idő előtt nyugdíjba vonuljunk, és mennyit költhetünk nyugdíjas éveinkben. A fentiek szerint a FIRE módszerének az ún. 25× szabály (más néven 4%-os szabály) adja az alapját.

A FIRE leggyakoribb változatai

A FIRE nem egyetlen, egységes életmódot jelent. A különböző változatok elsősorban abban térnek el, hogy mekkora vagyont céloznak meg, illetve a pénzügyi függetlenség elérése után teljesen megszűnik-e a munkavégzés.

Változat	Lényege	Fő kockázata
Lean FIRE	Alacsony kiadási szintre és viszonylag kis célvagyonra épül.	Kisebb biztonsági tartalék, ezért az infláció és a váratlan kiadások erősebben érintik.
Fat FIRE	Magasabb életszínvonal fenntartásához lényegesen nagyobb vagyont céloz meg.	Hosszabb felhalmozási idő és nagyobb megtakarítási igény.
Barista FIRE	A befektetések mellett részmunkaidős vagy kevésbé megterhelő munkából is származik jövedelem.	A terv részben a későbbi munkavégzés lehetőségétől függ.
Coast FIRE	A már felhalmozott vagyon további befizetések nélkül is elérheti a későbbi nyugdíjcélhoz szükséges összeget.	A feltételezett hosszú távú hozam elmaradhat a várakozástól.

Ezek a kategóriák azért fontosak, mert a „korai nyugdíj” nem feltétlenül jelent teljes munkanélküliséget. Már egy mérsékelt, rendszeres munkajövedelem is jelentősen csökkentheti a szükséges induló vagyont és a portfólióból történő pénzkivétet.

Miért a megtakarítási ráta a FIRE egyik legfontosabb változója?

A FIRE-ről szóló cikkek gyakran a befektetések várható hozamára összpontosítanak, pedig a felhalmozási szakaszban a megtakarítási ráta legalább ilyen fontos. Minél nagyobb a jövedelem megtakarított része, annál gyorsabban nő a befektethető vagyon, miközben az alacsonyabb kiadási szint miatt a későbbi célvagyon is kisebb lesz. A magasabb megtakarítási ráta tehát egyszerre növeli a számlálót és csökkenti a célt.

A pontos időtartam a kezdőtőkétől, a jövedelem növekedésétől, a reálhozamtól és a későbbi kiadásoktól függ, ezért az interneten terjedő, mindenki számára érvényes „8 vagy 12 év alatt elérhető FIRE” állítások félrevezetők. A megtakarítási ráta inkább forgatókönyv-változó, nem pedig biztos menetrend.

Mit jelent a 25× szabály?

A 25× szabály arra lesz a segítségünkre, hogy megbecsüljük, mekkora összeget kell megtakarítani nyugdíjcélokra. Tegyük fel, úgy tervezzük, hogy havi 300 ezer forintból kényelmesen meg tudunk élni, azaz évi 3,6 millió forintra lenne szükségünk nyugdíjas éveinkben. Ha ezt a számot beszorzod 25-el, akkor 90 millió forintot kapsz eredményül, azaz 90 millió forintnyi megtakarítás esetén biztonságosan ki tudsz venni (4 százalékot) 3,6 millió forintot évente. Ahogy fentebb említettem, a FIRE mozgalomnak létezik részmunkaidős változata, így ha a havi kiadásaid (300 ezer forint) felét részmunkaidős munkából fogod finanszírozni, akkor csak 150 ezer forintot fogsz a megtakarításokból kivenni (évi 1,8 millió), azaz az évi 1,8 millió 25-szeresével (45 millió forinttal) kell rendelkezned a nyugdíjas éveid kezdetén. Egyes FIRE változatokban a 25 helyett 30 a szorzó, azaz megpróbálunk biztosabbra menni. Lentebb majd megnézzük azt is, hogy a 25-30-as szorzó milyen múltbeli megfigyelésen alapul. Előtte azonban beszéljük meg azt, hogyan lehet meghatározni, hogy mekkora tőkénk lesz a nyugdíjba vonulásunk kezdetén. A FIRE módszerének követéséhez tehát először meg kell becsülnünk, hogy mekkora összeget vagyunk képesek megtakarítani, és a megtakarításunk éves hozamát is meg kell becsülni.

Ahogy fentebb már utaltam rá, a FIRE-módszert követők a munkában töltött idejüket drasztikus megtakarítással töltik, azaz fiatal éveket arra áldozzák, hogy lemondanak a feleslegesnek tartott kiadásokról (például nyaralás, étteremben vacsorázás, színház, mozi stb.). Ideális esetben akár az éves jövedelmük 70%-át is képesek megtakarítani a mozgalom követői. Elsőként tehát azt kell kiszámolnunk, hogy mekkora összeget vagyunk képesek megtakarítani évente. Vélhetően az emberek többség rengeteg szükségtelen, felesleges terméket vásárol meg, és felesleges szolgáltatások körét veszi igénybe. Így alapvetően bárki számára hasznos lehet a költekezéseinek átvizsgálása. Egész egyszerűen azért, mert a kiadások lefaragása, a megtakarított összeg befektetése a jövőben nagyobb vagyont eredményez. Természetesen a FIRE követéséhez ez egy szükségszerű és drasztikus költségcsökkentést eredményező lépés, mely sokszor az életminőség csökkenéséhez vezet.

A következő lépés, hogy mekkora hozamot fogunk elérni a következő években. Itt jönnek a problémák, hiszen senki nem tudja pontosan megmondani, hogy a következő 10-30 évben milyen hozamokat lehet elérni.  Ide kattintva letölthetsz egy kalkulátort, mely tetszőleges megtakarítási összeg és tetszőlegesen beállított hozam mellett mutatja meg, hogy mekkora vagyonunk lesz az időszak végén. Az alábbi táblázatban 20 éven keresztül, évi 1 millió forint megtakarítás időszak végi egyenlegét látjuk az éves hozam függvényében.

Hozam	Megtakarítás
10%	63 000 000 Ft
7%	44 000 000 Ft
5%	34 700 000 Ft
3%	27 600 000 Ft
2%	25 000 000 Ft
1%	22 300 000 Ft

10%-os hozam mellett 63 millió forintos vagyonunk lesz 20 év múlva, de 1%-os hozam esetén alig lesz több 20 millió forintnál a megtakarításunk.

A fenti leegyszerűsített példához tegyük hozzá, hogy a klasszikus 4%-os szabály nem azt jelenti, hogy minden évben az aktuális portfólióérték 4%-át vesszük ki. Az eredeti megközelítés szerint az első évben a kezdő vagyon 4%-át költjük el, majd ezt a nominális összeget a következő években az inflációval növeljük. Ez kiszámíthatóbb fogyasztást ad, de erősen kiteszi a befektetőt a hozamsorrend kockázatának (lásd később).

Mit érdemes tudni a 4%-os szabályról?

A fentebb részletezett 25× szabály alapja a 4 százalékos szabály, mely a múltbeli adatokon végzett kutatások eredménye. Eredetileg William Bengen 1994-es publikációjában mutatta ki, hogy egy 50% részvény-, 50% kötvényportfólió 4 százalékos éves kifizetési ráta mellett az amerikai tőkepiacon akár 50 éves időszakon is fenntartható portfóliót eredményezett, és a legrosszabb forgatókönyv esetében (lásd alábbi grafikon 1960-as évek) is 34 éven át nem fogyott el a befektetett tőke 4 százalékos éves pénzkivét esetén.

Bengen (1994)

Átfogóbb vizsgálatok is megerősítették a fentieket, például  Philip L. Cooley, Carl M. Hubbard és Daniel T. Walz 1926-1995 közötti időszakon 3-12% közötti kifizetési rátákkal teszteltek vissza különböző portfóliókat 15, 20, 25, 30 éves időtávon. A kutatás különlegességét az adja, hogy 1926-1995 között az összes lehetséges esetet végig nézték, azaz 3-12% közötti kifizetési rátákkal 15, 20, 25, 30 éves időszakon különböző megosztású kötvény-részvény portfóliókkal szimulálva:

• 100% Stock: kizárólag amerikai részvényeket tartunk a portfólióban.
• 75% Stock 25% bonds: a portfólió 75 százaléka amerikai részvényeket, 25 százaléka amerikai kötvényeket tartalmaz.
• 50% Stock 50% bonds: a portfólió 50%-a amerikai részvényeket, 50%-a amerikai kötvényeket tartalmaz.
• 25% Stock 75% bonds: a portfólió 25%-a amerikai részvényeket, 75%-a amerikai kötvényeket tartalmaz.
• 100% bonds: kizárólag amerikai kötvényeket tartunk a portfólióban.

A táblázat egyes mezőiben a sikerességi rátát látjuk, azaz a múltbeli esetek mekkora részében tartott ki az időszak végéig a megtakarításunk. A 100 százalék azt jelenti, hogy a múltban minden esetben kitartott a rendelkezésünkre álló összeg. Nézzük meg a 3% oszlopban szereplő mezőket. Gyakorlatilag bármelyik portfóliót vizsgálva, bármely időtávon igaz volt a múltban, hogy az időszak végére nem fogytunk ki a tőkéből. Ugyanakkor magasabb kifizetési ráták esetén ez nem igaz. Például 12 százalékos kifizetési rátával a múltban egyetlen esetben sem (nulla értékek) lett volna elég a tőkénk 25-30 éves időtávon 50%-50%, 25%-75% és 100% kötvény portfóliók esetén.

forrás: Cooley, Hubbard, Walz

Ha az adatokat rövidebb időtávon 1946-1995 között vizsgálták meg, akkor még az 5-6%-os éves kifizetési ráták is jónak bizonyultak, azaz az esetek többségében nem élték fel a megtakarításukat a befektetők.

forrás: Cooley, Hubbard, Walz

Ugyanakkor a fenti szimulációkban nem vettük figyelembe az inflációt. Gondoljunk arra az esetre, hogy a forint vásárlóértéke az elmúlt 20 évben kb. a felére csökkent, azaz a 2000-es évek elején 1 millió forinton kétszer annyi fogyasztási javat tudtunk venni, mint 20 évvel később. Így például előfordulhat az az eset, hogy a nyugdíjas éveink első felében könnyedén megélünk 300 ezer forintból, de az időszak végére a 300 ezer forint vásárlóértéke lényegesen lecsökken, és fele annyi árut tudunk venni belőle, mint az időszak elején. A fentiek miatt az amerikai piacon egyedül a 3 százalékos kifizetési ráta bizonyult megfelelőnek, ahogy ez az alábbi, inflációval korrigált adatokból kiderül. Ugyanakkor 30 éves időszakon, tisztán kötvényalapú portfólió esetén az esetek 80 százalékában működött a módszer, azaz 5 esetből 1 esetben kifogytunk a pénzből.

forrás: Cooley, Hubbard, Walz

Philip L. Cooley, Carl M. Hubbard és Daniel T. Walz végül azzal a konklúzióval zárták kutatásukat, hogy a részvénytúlsúlyos portfóliókban a 3-4%-os kifizetési ráta tűnik jó választásnak. Rövidebb időszakon (15 év vagy rövidebb) pedig a 8-9%-os kifizetési ráta is működőképes volt a részvénytúlsúlyos portfóliók esetében.

A fentiekben részletezett vizsgálat 1998-ban jelent meg, és 1995-ig dolgozta fel az adatokat. Azóta azonban nagyon sok minden megváltozott a tőkepiacokon, és ez a 2010 utáni időszakra vonatkozik, gondolok itt, a kötvények alacsony hozamára. Egy a fentieknél újabb vizsgálat is a rendelkezésünkre áll a témában. Ebben már 1926-2014 közötti időszakon futtatták le a szimulációt. A táblázatokban inflációval korrigált adatokat látunk. Jelentős változás nincs az eredményekben. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy ez utóbbi vizsgálat időszakában és az előző vizsgálat időszakában (1926-1995) nagy az átfedés.

A hozamsorrend-kockázat: miért nem mindegy, mikor érkeznek a jó és rossz évek?

A FIRE-tervek egyik legfontosabb, mégis leggyakrabban figyelmen kívül hagyott kockázata a hozamsorrend-kockázat (sequence of returns risk). Két befektető hosszú távon akár pontosan ugyanazt az átlagos éves hozamot is elérheti, mégis teljesen eltérő vagyonnal vonulhat nyugdíjba, illetve eltérő ideig finanszírozhatja ugyanazt az életszínvonalat. A különbséget nem az átlaghozam, hanem a hozamok időbeli sorrendje okozza.

A fentiek oka, hogy a felhalmozási szakasz elején bekövetkező tőzsdei esések általában kevésbé veszélyesek. Ilyenkor a befektető portfóliója még viszonylag kicsi, miközben a rendszeres megtakarítások változatlanul folytatódnak. Az alacsonyabb árfolyamok ráadásul lehetővé teszik, hogy ugyanakkora összegből több részvényt vásároljon. A nyugdíjba vonulás előtti években azonban a helyzet gyökeresen megváltozik. Ekkorra a portfólió már elérte legnagyobb méretét, ezért ugyanaz a százalékos árfolyamcsökkenés lényegesen nagyobb vagyonvesztést okoz.

Nyugdíjasként a probléma tovább erősödik. Ha a piac a nyugdíjazás utáni első években jelentősen esik, miközben a befektető változatlan összeget vesz ki a portfólióból, akkor kénytelen az eszközeit alacsony árfolyamon értékesíteni. Az így eladott befektetések már nem vesznek részt a későbbi piaci felpattanásban, ezért a veszteség tartósan beépül a portfólióba.

Wade D. Pfau ezt a jelenséget egy 500 befektetőt vizsgáló Monte Carlo-szimulációval szemléltette. A befektetők 30 éven keresztül jövedelmük 15%-át takarították meg, majd 30 évig nyugdíjban éltek. Minden befektető ugyanabból a 7%-os átlaghozamú és 20%-os szórású hozameloszlásból kapta a hozamokat; kizárólag azok sorrendje különbözött.

Az eredmények meglepőek voltak. Azonos megtakarítási fegyelem mellett a nyugdíjba vonuláskor felhalmozott vagyon az éves fizetés 2,6-szerese és 81,1-szerese között szóródott kizárólag a hozamok eltérő sorrendje miatt. A fenntartható kezdő pénzkivételi ráta pedig 1,6% és 20,7% között alakult.

Pfau ezután regressziós vizsgálattal elemezte, hogy az életpálya különböző szakaszaiban elért hozamok mennyiben magyarázzák a végső eredményt. A felhalmozási időszak első 15 évének hozama a nyugdíjba vonuláskori vagyon különbségeinek mindössze 6%-át, míg az utolsó 15 év hozama már 65%-át magyarázta. Nyugdíjasként a helyzet megfordult: az első 10 év hozama a fenntartható pénzkivételi ráta eltéréseinek 77%-át, az utolsó 20 év hozama viszont csupán 5%-át magyarázta.

forrás: Wade D. Pfau: The Lifetime Sequence of Returns: A Retirement Planning Conundrum

A tanulmány legfontosabb eredménye azonban az, hogy a nyugdíjazás körüli néhány év kiemelkedő jelentőségű. Pfau 100 000 Monte Carlo-szimuláció alapján kimutatta, hogy az első nyugdíjas év hozama önmagában a teljes eredmény több mint 14%-át magyarázza, vagyis a FIRE-terv sikerét aránytalanul nagy mértékben befolyásolja, milyen piaci környezetben kezdődik meg a pénzkivételi időszak

Hogyan csökkenthető a hozamsorrend kockázata?

• A nyugdíjba vonulás első éveiben mérsékelhető a pénzkivét, főleg jelentős tőkepiaci esés után.
• A kiadások egy része rugalmasan alakítható, így rossz években átmenetileg elhalaszthatók a nem létfontosságú költések.
• Rövid távú megélhetési tartalék tartható készpénzben vagy rövid lejáratú, alacsony kockázatú eszközökben, hogy ne kelljen részvényeket eladni egy nagy esés során.
• A részmunkaidős jövedelem vagy a későbbi nyugdíjba vonulás csökkentheti a portfólióból szükséges kivétet.
• A portfólió kockázata a nyugdíjba vonulás környékén tudatosan mérsékelhető, majd később újra növelhető, bár ennek optimális formája nem minden befektetőnél azonos.

Pfau következtetése szerint nem célszerű változatlan, inflációval növelt fogyasztást elvárni egy erősen volatilis portfóliótól. Aki vállalja a részvények árfolyam-ingadozását a magasabb várható hozam reményében, annak a költésében is bizonyos rugalmasságot kell elfogadnia.

A 4%-os szabály részletes vizsgálata

Ahogy a fenti adatokból látható volt, a módszer sarkalatos pontja a kifizetési ráta, melynek optimális értéke az amerikai kötvényekből részvényekből álló portfólió esetében a múltban 4% volt. Ennek az értéknek a jövőre vonatkozó kivetítésével azonban több probléma is van. Az egyik, hogy bár hosszú időtávot vizsgáltunk meg, de a múltnak egyetlen forgatókönyvét tanulmányoztuk, ráadásul az egyik legjobb teljesítményű részvénypiacon zajlott a vizsgálat és a jövőre nézve nem lehetünk biztosak abban, hogy az amerikai részvénypiacon lesznek a legmagasabb hozamok. A fenti bizonytalanság azért is jelentős, mert múltbeli tanulmányok is megerősítik, hogy az amerikai részvénypiac jó teljesítménye több, meg nem ismétlődő eseménynek köszönhető (részletek itt). Léteznek azonban statisztikai módszerek, melyekkel a fenti problémák áthidalhatók, ahogy erről a bootstrap szimulációkat tárgyaló bejegyzésembe is írtam, így ezen módszertant követve a kifizetési rátákra vonatkozóan végezzük el a tesztelést, az alábbi kiindulási feltételek mellett:

• 30 éves befektetési időtávban gondolkodunk.
• Évente 4%-ot veszünk ki.
• 100 dollárt fektetünk be az időszak elején.
• Adók hatását nem vesszük figyelembe.
• A befektetési eszközök tartásával (számlavezetés, alapkezelési díj) járó költségeket nem vizsgáljuk.
• Évente rebalancingot alkalmazunk, azaz visszaállítjuk az eredeti portfólióarányokat.

A fenti limitációk összhangban vannak az eredeti vizsgálattal (Cooley, Hubbard, Walz). Az első táblázatban az elmúlt 30 év (1995-2024) tényleges eredményét látjuk egy amerikai részvényekből, és hosszú lejáratú kötvényekből álló portfóliónak, mely 100 dollár kezdő egyenleggel indult és évente 4%-ot vettünk ki (a kiindulás egyenleg alapján). A CAGR az évesített hozamot, a sharpe-ráta az egységnyi kockázatra vetített hozamot jelzi. Az alternatív CAGR azt az éves hozamot jelöli, melyet akkor kaptunk volna, ha a 30 éves időszakon nem veszünk ki évente 4%-ot.

Részvény-kötvény aránya	Időszak végi egyenleg (USD)	CAGR (%)	Sharpe-ráta	Alternatív CAGR (%)
30-70	446	5,11	0,59	7,41
50-50	671	6,55	0,7	8,63
70-30	920	7,68	0,68	9,64

Jól látszik a táblázat adataiból, hogy a növekvő részvényarány nagyobb időszak végi egyenleget eredményez.  Nézzük most a bootstrap szimuláció eredményét, ahol a múltbeli hozamadatok 10 ezer véletlenszerűen létrehozott forgatókönyvén (a módszertant itt tárgyaltuk) vizsgáljuk meg a 4%-os kifizetési rátát. A táblázat oszlopaiban (P10-P90) a portfóliónként elvégzett 10 ezer szimuláció paramétereit látjuk. Eszerint a P10 a legalacsonyabb 10 százalékot, a P90 a legmagasabb 10 százalékot jelöli, azaz a legrosszabb, legjobb forgatókönyveket találjuk itt. A minta közepe (medián) a P50 értéknél látható. A statisztikailag legnagyobb gyakoriságú esetek a medián közelében találhatók.  

További magyarázat:

• Sharpe-ráta: egységnyi kockázatra vetített hozam, figyelembe véve a 4% kifizetést (lásd itt)
• SWR (Safe Withdrawal Rate): a maximális éves kivételi arány, amelyet biztonságosan fenntarthatsz a 30 éves időtávon anélkül, hogy elfogyna a portfólió.
• PWR (Perpetual Withdrawal Rate): az a maximális kivételi arány, amelyet a portfólió örökké fenntarthat anélkül, hogy kimerülne.

Részvény-kötvény		P10	P25	P50	P75	P90
30-70	Sharpe-Ráta	0,25	0,36	0,48	0,61	0,72
	SWR	4,65	5,47	6,59	7,8	9,02
	PWR	2,75	3,79	4,49	6,05	7,11
50-50	Sharpe-Ráta	0,32	0,44	0,56	0,69	0,81
	SWR	5,09	6,1	7,31	8,73	10,11
	PWR	3,5	4,6	5,81	7,02	8,11
70-30	Sharpe-Ráta	0,33	0,45	0,57	0,7	0,82
	SWR	5,31	6,5	7,97	9,74	11,53
	PWR	3,98	5,23	6,65	8	9,19
0-100	Sharpe-Ráta	0,03	0,15	0,27	0,39	0,5
	SWR	3,33	4,15	5,23	6,55	7,91
	PWR	0,56	1,83	3,25	4,62	5,87

Ha a fenti táblázatot megvizsgáljuk, akkor jól látható, hogy a legrosszabb 10 százalék (P10) határa az SWR mutató esetében a a tisztán kötvényportfóliót leszámítva meghaladja a 4%-ot, azaz a szimulált esetek 90 százalékában a 4%-os kifizetési ráta mellett nem fogyott el a befektető pénze. Az alábbi táblázat már csak a legrosszabb 10 százalék (1000 eset) határértékét jelöli. Jól látható, hogy nem a tisztán részvénypiaci portfólió esetében a legmagasabb az SWR, hanem a 70-30 portfólió esetében. Itt a szimulált 10 000 esetből 9000 esetben 5,3 százalékos éves kivét lett volna megvalósítható.

Amerikai részvény (%)	Amerikai hosszú kötvény(%)	P10 SWR (%)
0	100	3,32
10	90	3,8
20	80	4,2
30	70	4,65
60	40	4,9
50	50	5,1
60	40	5,26
70	30	5,3
80	20	5,29
90	10	5,18
100	0	4,23

A folytatásban nézzük meg, hogyan változik a P10 SWR különböző portfóliókombinációkban. Jól látható, hogy a kockázatos eszközök növelik az SWR határértékét, míg a kevésbé kockázatos, illetve a múltban nem annyira sikeres eszközök (hozam alapján: fejlődő országok részvénypiaca) csökkentik. Az arany portfólióba történő emelése javította a P10 SWR határértékét

Portfólió	P10 SWR (%)
50% amerikai, 50% nemzetközi részvény	4,1
42% amerikai, 43% nemzetközi, 15% arany	4,29
30% amerikai, 30% nemzetközi, 40% arany	4,28
25% amerikai részvény, 25% nemzetközi részvény, 25% arany, 25% tízéves amerikai államkötvény	4,57
10% amerikai részvény, 10% nemzetközi részvény, 10% arany, 70% tízéves amerikai államkötvény	4,35
100% arany	2,51
100% REIT	3,4
100% 10 éves USA kötvény	3,31
100% fejlődő országok részvénypiaca	1,97
100% amerikai small cap	3,87

Vegyük figyelembe, hogy az SWR egy dinamikus érték, azaz mindig az adott évi egyenleg alapján kerül meghatározásra. Tehát nem árul el arról semmit, hogy mennyire leszünk elégedettek a kifizetéssel. A fentiek tisztázására a túlélési rátákat (TR oszlopok, lásd alábbi táblázat) is kiszámítottam, melyben az a célunk, hogy fix 4, 5, 6, 7, 8 százalékot vegyünk ki a teljes időszak alatt, azaz ha 100 dollárt fektettünk be, akkor minden évben 4 (4%-os kifizetésnél), 5 (5%-os kifizetésnél), 6, 7, 8 dollárt tervezünk kivenni.

Portfólió	4%-os TR (%)	5%-os TR (%)	6%-os TR (%)
50% amerikai részvény, 50% nemzetközi részvény	91	79	66
42% amerikai részvény, 43% nemzetközi részvény, 15% arany	93	81	66
30% amerikai részvény, 30% nemzetközi részvény, 40% arany	93	79	60
25% amerikai részvény, 25% nemzetközi részvény, 25% arany, 25% tízéves amerikai államkötvény	96	82	60
10% amerikai részvény, 10% nemzetközi részvény, 10% arany, 70% tízéves amerikai államkötvény	96	72	35
100% arany	70	55	40
100% REIT	84	73	60
100% 10 éves USA kötvény	70	36	13
100% fejlődő országok részvénypiaca	60	47	36
100% amerikai small cap	89	81	71
30 US részvény, 70 US kötvény	96	83	62
50 US részvény, 50 US kötvény	98	90	75
70 US részvény, 30 US kötvény	98	92	81

Nem meglepő, hogy a legjobb túlélési rátával rendelkező portfóliókban nagy arányú (50 és 70 százalék, felső tábla utolsó két sora) részvénykitettséget látunk. Ezekben a portfóliókban a vizsgált 10.000 esetből 9800 esetben a 100 dolláros kezdeti egyenlegünkből ki tudtunk venni minden évben 4 dollárt, és csak 200 olyan eset volt, amikor elfogyott a pénzünk a 30 éves időszak előtt. A fentiek elsődlegesen arra utalnak, hogy a 4 százaléknál nagyobb kifizetési ráták választásával a túlélési valószínűség jelentősen csökken, és bár a 4 százalékos kifizetési rátáknak magas a valószínűsége, de nem 100 százalékos, ahogy az eredeti vizsgálatban tapasztalhattuk.

A 4 százalékos szabály egy elavult módszer?

Edward McQuarrie professzor legújabb, 2025-ben publikált tanulmányában a 4%-os szabály problémáira hívja fel a figyelmet. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy az eredeti, Bengen-féle 1994-es tanulmány számos tényezőt nem vett figyelembe. Ahogy az alábbi grafikonon látható, a Bengen-féle vizsgálat szerint az 1926-1994 közötti időszakon  a legrosszabb esetben is 34 éven át nem fogyott el az egyenlege (4 százalékos éves kivét mellett) egy 50 százalékban részvényekben, 50 százalékban kötvényekbe fektető befektetőnek, és az esetek széles körében akár 50 éven keresztül ki lehetett venni 4 százalékot.

McQuarrie (2025) szerint a fentiekkel több probléma is van. Többek között Bengen nem számolt tranzakciós költségekkel, feltételezte, hogy a kötvények automatikus újrabefektetése költségmentes volt (valóságban nem így van), továbbá feltételezte, hogy a kapott osztalékok és kamatok újrabefektetése költségmentes volt (valóságban nem így van). A fentiek tehát egy valódi befektetői környezetben torzításokat eredményeznek. Erre jó példát szolgáltatnak az 1960-as évek eseményei (a 4 százalékos szabály szempontjából egyik legkritikusabb időszak), ugyanis az akkor nyugdíjba vonuló, 4 százalékos szabályt alkalmazó befektetők vagyona nem fogyott el a Bengen-féle szimuláció szerint (kék hasábok), de ha valódi befektetési termékeket vizsgálunk (sárga és csíkozott sárga hasábok) akkor egyes esetekben 20-25 év után elfogyott a tőke. 1962-1969 között nyugdíjba vonulók számlája korábban kimerült, mint 30 év.

McQuarrie (2025)

McQuarrie szerint a fő probléma az, hogy a fix kifizetési ráták nagyon érzékenyek a befektetési eszközök hozamváltozására. Ahogy az alábbi grafikon is szemlélteti, már egy kisebb hozamcsökkenés is jelentősen megrövidítheti a portfólió túlélését. A kék görbe 50 bázispont, 0,5% hozamcsökkenés hatását szemlélteti, azaz a várt 4% helyett 3,5% lesz az éves reálhozam.

McQuarrie (2025)

Az alábbi táblázat az egyik legsikeresebb részvénypiacon, az amerikain szemlélteti a 4%-os szabály szempontjából legkritikusabb időszakokat (1930-as és 1960-as évek) valódi befektetési termékeken vizsgálva. Az adatokból az derül ki, hogy szinte mindegy a portfólióallokáció, mert bármely esetben (kivéve 1930-1939 között, 60-40 részvény-kötvény) előfordult, hogy 30 évnél előbb fogyott el a tőke. Az 1930, 1960-as évekhez hasonlóan a 2000-es években nyugdíjba vonulók esetében is majdnem bekövetkezett, hogy kifogytak a pénzből. A 2010-es évek alacsony inflációja, és az utóbbi 5 év tőzsdei emelkedése mentette meg a portfóliókat, de azok a befektetők, akik havi gyakorisággal vonták ki a tőkét, kifogytak a pénzből. Ebben az időszakban a 60-40 portfólió is megbukott volna, ha 1 százalékkal nagyobb költségek mellett fektetik be a befektetők a pénzüket, ami nem ritkaság, hiszen a legtöbb befektető nem a legolcsóbb termékben tartja a befektetéseit.

McQuarrie (2025)

McQuarrie tehát arra mutat rá vizsgálatában, hogy a pénzkivonási stratégiák sikere nagyban függ attól, hogy a befektető milyen gazdasági környezetben kezdi meg a nyugdíjazást. Továbbá fontos az infláció mértéke, a befektetési termékek költségszintje és a kezdeti éveknek is nagy jelentősége van, mert ha azok rosszak, és a tőke jelentősen visszaesik, akkor a későbbi tőzsdei emelkedések már nem segítenek, mert kevés a befektető tőkéje. McQuarrie szerint nincs értelme azon gondolkodni, hogy más portfóliókialakítást (például nem 60-40, hanem 30-70) vagy kisebb kifizetési rátát (például 3 vagy 3,5 százalék) alkalmaz a befektető, mert ezek nem oldják meg a problémát. Az igazán jó megoldás a rugalmas kivonási stratégiák, melyek lényegesen bonyolultabbak (lásd Blanchett, 2023).

A dinamikus kifizetési ráta

Az alábbi táblázat az egyik lehetséges példája annak, hogyan lehet meghatározni a kifizetési rátát annak függvényében, hogy a befektető mekkora állami nyugdíjra (a táblázatban Pension Income alatt 10k, 30k.. 90k) számíthat, illetve a nyugdíjon belül mekkora részt kell a létszükségletre (Need % of Goal, 30%..90% sorok) fordítani. Eszerint a magasabb állami nyugdíjra számítók és azok, akiknek a szükségleti költés aránya alacsony, vállalhatnak magasabb kifizetési rátákat (4-5,3% között), de alacsonyabb állami nyugdíj mellett 4 százalékos (vagy alatti) kifizetési rátát célszerű választani.

A táblázat B része a részvényarányt határozza meg, mely igazodik a fentiekhez, azaz magasabb állami nyugdíj és alacsonyabb szükségleti szint esetén magasabb részvényarány (50-75%) vállalható. A táblázat C része pedig arra fókuszál, hogy kinek, milyen arányban érdemes nyugdíjba vonuláskor életjáradékot kötnie. Ez inkább az alacsony nyugdíjjal rendelkezők számára ajánlott megoldás.

forrás: Blanchett, 2023

A megfelelő portfólióallokáció legalább olyan fontos, mint a pénzkivételi ráta

A FIRE stratégia kapcsán a legtöbb figyelmet a 4%-os szabály, a dinamikus pénzkivételi ráták és a fenntartható kivételi arány meghatározása kapja. Ugyanakkor legalább ilyen fontos kérdés, hogy milyen portfólióból történik a pénzkivét. Hiába választunk megfelelő kivételi rátát, ha a portfólió összetétele nem optimális, a nyugdíjcélú vagyon jóval nagyobb kockázatnak lehet kitéve.

A témával kapcsolatban külön cikkben elemeztük, hogy valóban indokolt-e a hagyományos részvény–kötvény portfólió, illetve azt is, hogy a legújabb kutatások alapján milyen portfólióösszetétel bizonyulhat kedvezőbbnek a nyugdíjcélú befektetések során. A részletes elemzés itt olvasható: Kötvényeknek nincs helye a nyugdíjcélú portfólióban?.

A FIRE magyar sajátosságai

A 4%-os szabály amerikai részvény- és kötvénypiaci adatokból született, ezért magyar befektetőként nem célszerű változtatás nélkül alkalmazni. A hazai FIRE-tervben legalább az alábbi tényezőket külön kell kezelni.

Tényező	Miért fontos?
Forintinfláció	A magyar fogyasztói árak alakulása jelentősen eltérhet az amerikai inflációtól, ezért a dollárban számított reálhozam nem azonos a magyar háztartás tényleges vásárlóerejének változásával.
Devizakockázat	A nemzetközi részvény- és kötvényportfólió forintban számított értéke a befektetések hozama mellett az EUR/HUF és USD/HUF árfolyamától is függ.
Adózás és TBSZ	A tranzakciók, kamatok, osztalékok és árfolyamnyereségek adózása csökkentheti a nettó hozamot. A tartós befektetési számla megfelelő használata mérsékelheti ezt a terhet, de a hozzáférés időzítését meg kell tervezni.
Állami nyugdíj	A később induló állami nyugdíj csökkentheti a portfólióból szükséges összeget, ezért a FIRE-tervet célszerű legalább két szakaszra bontani: az állami nyugdíj előtti és utáni időszakra.
Egészségügyi és gondozási kiadások	A hosszú nyugdíjas időszakban a kiadások szerkezete megváltozhat. A kezdeti, aktív években magasabb lehet az utazási és szabadidős költés, később pedig az egészségügyi és ápolási költségek nőhetnek.
Lakóingatlan	A saját lakás csökkentheti a havi megélhetési költséget, ugyanakkor nem tekinthető teljesen likvid portfólióelemnek. Fenntartása, felújítása és esetleges értékesítése külön tervet igényel.

Magyar környezetben ezért nem egyetlen, forintban rögzített célösszegből érdemes kiindulni. Célszerű a kiadásokat szükséges és rugalmas tételekre bontani, külön modellezni az állami nyugdíj indulását, több inflációs és devizaforgatókönyvet vizsgálni, valamint az adókat és befektetési költségeket is levonni a várható hozamból.

Összegzés: mire érdemes figyelni a FIRE stratégia kialakításakor?

A FIRE nem egyetlen szabály vagy képlet, hanem egy hosszú távú pénzügyi terv. A sikerhez nem elegendő a 25× szabály vagy a 4%-os pénzkivételi ráta ismerete, hanem az alábbi tényezőket is figyelembe kell venni:

• Magas megtakarítási ráta: a FIRE elérésének egyik legfontosabb tényezője.
• Reális hozamelvárások: a jövőbeli hozamok bizonytalanok, ezért több forgatókönyvvel érdemes számolni.
• Megfelelő pénzkivételi stratégia: a 4%-os szabály jó kiindulópont lehet, de nem tekinthető univerzális megoldásnak.
• Dinamikus pénzkivét: a kiadások rugalmas alakítása jelentősen csökkentheti annak valószínűségét, hogy idő előtt elfogyjon a vagyon.
• Megfelelő portfólióallokáció: legalább olyan fontos, mint maga a pénzkivételi ráta.
• Hozamsorrend-kockázat (sequence of returns risk): nemcsak az átlagos hozam számít, hanem az is, hogy a jó és rossz piaci évek mikor következnek be.
• A nyugdíjba vonulás körüli évek kiemelt jelentősége: a felhalmozási időszak utolsó évei, illetve a nyugdíj első évei aránytalanul nagy hatással lehetnek a végső eredményre.
• Költségek és adózás: a befektetési költségek és az adózás hosszú távon jelentősen csökkenthetik a nettó hozamot.
• Infláció és devizakockázat: különösen magyar befektetők számára fontos szempont.
• Tartalék és rugalmasság: a váratlan kiadásokra és kedvezőtlen piaci időszakokra érdemes előre felkészülni.

A FIRE tehát nem arról szól, hogy létezik egy univerzális 4%-os szabály vagy egy mindenki számára megfelelő portfólió. A siker kulcsa egy olyan befektetési és pénzkivételi stratégia kialakítása, amely különböző piaci, inflációs és élettartam-forgatókönyvek mellett is nagy valószínűséggel fenntartható.