Termelékenység: Mit jelent? Hogyan számítjuk, értelmezzük?

Cikkünkben a termelékenység fogalmával, számítási módjával, értelmezésével foglalkozunk. Megbeszéljük, hogy miért fontos a termelékenység vizsgálata, milyen mutatók alapján követhetjük a változását. Témáink:

• Mit jelent a termelékenység?
• Mit jelent a munka-termelékenység?
• Miért fontos a termelékenység vizsgálata?
• Az innováció hatékonysága
• A digitalizáció hatékonysága
• Az ökológiai hatékonyság
• A termelékenység és a gazdasági növekedés
• A termelékenységi rejtély (productivity puzzle)
• Egyre nehezebb a termelékenységet javítani?
• A termelékenység növekedésének korlátai
• Ki lesz a legnagyobb gazdasági hatalom?

Mit jelent a termelékenység?

A termelékenység egy arányszám, mely azt mutatja meg, hogy egy meghatározott mennyiségű erőforrásból mekkora mennyiségű output lett előállítva. Ennek tekintetében ha egységnyi mennyiségű erőforrásból a jövőben nagyobb outputot lehet előállítani, akkor növekvő termelékenységről beszélünk. A fenti definícióban szándékosan használtam az erőforrás és az output kifejezés ugyanis termelékenységi mutatóból több, mint egy tucat létezik, de alapvetően négy fő kategóriában vizsgáljuk a termelékenységet, melyek az alábbiak:

• Munka-termelékenység
• Innováció
• Digitalizációs hatékonyság
• Ökológiai hatékonyság

Mit jelent a munka-termelékenység?

A termelékenységi mutatók közül a legfontosabb a munka-termelékenység, mely azt mutatja meg, hogy egységnyi munkaerő mekkora gazdasági kibocsátás megtermelésére képes. Jellemzően tehát azt fejezi ki a mutató, hogy egyetlen munkás mekkora értékű GDP-t termelt az időszak alatt. A munkatermelékenységnek alapvetően három mutatója van. Ezek az alábbiak:

• Egy foglalkoztatottra jutó GDP, melynek számítása: GDP/foglalkoztatotti lészám
• Egy munkaórára jutó GDP, melynek számítása: GDP/teljes munkaidő
• KKV-k munka-termelékenysége

Leggyakrabban az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t használják a munka-termelékenység vizsgálatánál.  Az alábbi grafikonon a magyar munkaerő-termelékenységet követheted nyomon. Jól látszik a grafikonon, hogy a 2008-2009-es gazdasági válságig növekedett a termelékenység, majd 2016-ig stagnálás figyelhető meg. Jelenleg egyetlen fő 7,4 millió forintot ad hozzá a GDP-hez.

forrás: https://www.ksh.hu

Miért fontos a termelékenység vizsgálata?

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gazdasági növekedés forrásául szolgáló erőforrások végesek egy országban. Például korlátozott mennyiségben lehet a földből ásványkincseket kibányászni, a népesség változása (ideális esetben növekedése) is lassú folyamat, így a rendelkezésre álló munkaerő is korlátos erőforrás. Egyes országok szerencsésebb helyzetben vannak, mert például ásványkincsekben, energiahordozókban gazdagok, így a gazdasági növekedés forrása ezen ásványkincsek értékesítésén alapul. Más országok nem rendelkeznek jelentős exportálható ásványkinccsel, energiahordozóval, így a gazdasági növekedés az ipari termelésre, szolgáltatásokra fókuszált. Ezeken a területeken egy darabig lehetséges gazdasági növekedés elérni úgy, hogy egyre több embert vonunk be a termelésbe, szolgáltatásba, de egy idő után elfogy a munkaerő, a munkanélküliségi ráta lecsökken (ebben a helyzetben van hazánk jelen pillanatban), így a további gazdasági növekedés a termelékenység, a hatékonyság növekedésével érhető el. A termelékenység növelésének fontos tényezője az oktatás, a kutatás fejlesztés, az innováció, azonban ezeken a területeken elköltött összegek, beruházások csak évek múlva éreztetik hatásukat.

Az innováció hatékonysága

Az innováció hatékonysága is egy termelékenységi tényező. Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy a kutatás, fejlesztés ráfordításai, a kutatói létszám milyen hatékonysággal képes új tudást, új szabadalmakat, új tanulmányokat biztosítani az ország számára.

A legfontosabb mutatók és számításuk:

• Kutatás-fejlesztési ráfordításokra jutó szabadalmak száma, melynek számítása: összes szabadalmi beadvány osztva a nemzetgazdasági K+F ráfordításokkal.
• Átlagos idézettség dokumentumonként kiadás éve szerint, melynek számítása: publikációnkénti idézetek száma (Hazai) osztva a publikációnkénti idézetek számával (EU-28).

A digitalizáció hatékonysága

A harmadik termelékenységi kategória a digitalizációs hatékonyság, mely gyakorlatilag a digitalizáció kihasználtságának a mérőszáma. A legfontosabb mutatók:

• A digitális infrastruktúra lakossági kihasználtsága, melynek számítása: internethasználat rendszeressége osztva az infrastruktúra minőségével.
• A digitális szakemberek hatékonysága, melynek számítása: ERP és CRM szoftvereket használó vállalatok aránya / IT szakembereket foglalkoztató vállalatok arányával.

Az ökológiai hatékonyság

Az ökológiai lábnyomunk szintén egy korlátos erőforrás, hiszen a különböző termelő folyamatoknak jelentős a környezeti terhelése. Egyes vizsgálatok szerint a GDP és a környezeti lábnyom között 50-70%-os korreláció mutatható ki, azaz a gazdasági növekedés velejárója a természeti környezet pusztulása, mely egy véges folyamat. Ebben a tekintetben tehát az ökológiai hatékonyság azt mutatja, hogy az ország által alkalmazott technológiai mennyire képes csökkenteni az ökológiai lábnyomot. Néhány mutató:

• Egységnyi CO2 kibocsátásra jutó hozzáadott érték, melynek számítása: gazdasági hozzáadott érték / CO2 egyenértékes károsanyag-kibocsátás
• Energiafelhasználás hatékonysága, melynek számítása: hozzáadott érték / olajegyenértékes energiahasználat

A termelékenység tehát a jövőbeni gazdasági növekedés szempontjából egy lényeges tényező, hiszen a rendelkezésre álló erőforrások, a munkaerő, a környezet által elviselhető terhelés véges, és korlátozott, így a gazdasági növekedés akadályai lesznek a jövőben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a termelékenység növekedésével lehet a jövőben gazdasági növekedést elérni. Hazánkban az MNB minden évben elkészíti a termelékenységi jelentését, mely itt olvasható el. Ugyanakkor általános értelemben jellemzően a munkaerő-termelékenységet értjük a termelékenység alatt.

A termelékenység és a gazdasági növekedés

Ha a hosszú távú gazdasági növekedést vizsgáljuk, és a kérdés le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy alapvetően három fontos tényezője van a gazdasági növekedésnek:

• a népesség,
• a beruházások
• és a termelékenység

Azt gondolom a fenti tényezőkből a népesség az egyik legkönnyebben felmérhető, hiszen a növekvő népesség egyúttal azt is eredményezi, hogy egyre többen tudnak munkát vállalni az országban, ami gazdasági növekedést eredményezhet. A fejlett országokban azonban a népesség nem, vagy csak alacsony ütemben növekszik, és már most elértük azt a határt, amikor nem tud ideális ütemben bővülni a foglalkoztatottak száma, mert nincs szabad munkaerő. A betöltetlen álláshelyek száma történelmi csúcson, a munkanélküliségi ráta több évtizedes mélyponton van a fejlett országokban. A beruházások már egy lényegesen összetettebb tényező, mely összefügg a megtakarítási rátával, de erre rengeteg gazdaságpolitikai tényező is hatást gyakorol, például a reáljövedelmek alakulása, adók, járulékok stb. Végül pedig eljutottunk a legfontosabb tényezőhöz, a termelékenységhez.

A termelékenységi rejtély (productivity puzzle)

Fentebb megbeszéltük, hogy a termelékenység egy arányszám, mely azt mutatja meg, hogy egy meghatározott mennyiségű erőforrásból mekkora mennyiségű output lett előállítva. A termelékenységi mutatók közül a legfontosabb a munka-termelékenység, mely azt fejezi ki, hogy egységnyi munkaerő mekkora gazdasági kibocsátás megtermelésére képes. Jellemzően tehát azt látjuk ezzel a mutatóval, hogy egyetlen munkás mekkora értékű GDP-t termelt az időszak alatt. Jól látszik az alábbi grafikonon, hogy hazánkban a 2008-2009-es gazdasági válságig érdemben növekedett a termelékenység, majd 2016-ig stagnálás figyelhető meg. Jelenleg egyetlen fő 7,4 millió forintot ad hozzá a GDP-hez.

forrás: https://www.ksh.hu

Hasonló problémát láthatunk a fejlett országokban. Az alábbi grafikonon a termelékenység éves növekedési üteme látható az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Jól követhető, hogy a 2010-es évek óta nincs érdemi termelékenység növekedés. Pedig az okostelefonok megjelenésével, a közösségi média elterjedésével arra lehetett számítani, hogy jelentősen javítják ezek az eszközök a termelékenységet, a hatékonyságot. Sok szakértő a számítógép 1980-as elterjedésével vetette össze az internethasználat, az okostelefonok és a közösségi média hatását. Ennek nyomait azonban nem látjuk az alábbi grafikonon.

Az alábbi grafikonon a productivity puzzle, azaz a termelékenységi rejtély lényegét láthatod, azaz a termelékenység korábbi trendje megtört.

forrás: What is the productivity puzzle?

A probléma tehát az, hogy a népesség nem tud egyik napról a másikra jelentősen növekedni (kivéve migráció esetében), így a gazdasági növekedés mozgatórugója a termelékenység növekedése lesz. Ugyanakkor azt tapasztalhattuk az elmúlt 10 évben, hogy nem növekedett jelentősen a termelékenység. Mire számíthatunk a jövőben? Átmeneti időszakban vagyunk, esetleg a jövőben újra növekedni fog a termelékenység, így akkor is számíthatunk jelentősebb gazdasági növekedésre, ha a népesség nem képes növekedni? Erre a kérdésre a következő bekezdésben keressük a választ.

Egyre nehezebb a termelékenységet javítani?

A fenti problémával foglalkoznak az Are Ideas Getting Harder to Find? cím alatt elérhető vizsgálat szerzői, akik Solow 1957-es növekedési modelljéből indultak ki, melynek alapja, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje az ember, aki új ötleteket, találmányokat, eljárásokat fedez fel, melyekkel a munkafolyamat hatékonyabban végezhető el. Példaképpen gondolj arra, hogy egy egész napos munkával mennyi fát tudnál kitermelni, feldarabolni egy fejszével, egy kézifűrésszel és egy láncfűrésszel. Valószínűleg mindegyik „találmány” között nagyságrendi ugrás van a hatékonyság növekedésben.

Ugyanakkor a Solow modell arra is rávilágít, hogy a termelékenység összefügg a kutatásra költött összegekkel és a kutatók számával. Értelemszerűen minél több kutató foglalkozik egy problémával, minél nagyobb a kutatásra szánt összeg, annál több találmány, ötlet születik, melyek a jövőben növelik a hatékonyságot. A gazdasági növekedés képlete eszerint tehát az alábbiak szerint határozható meg:

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

A probléma csak az, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több és több kutatóra volt szükség ahhoz, hogy a korábbi termelékenységi szintet fenntartsuk. A grafikonon az Egyesült Államok esetében látjuk a kutatók számát (zöld színnel, jobb értéktengelyen), a kék görbe a Total Factor Productivity (TFP growth) mutató, mely leegyszerűsítve a termelékenység változását mutatja. Az ábrából jól kivehető, hogy ugyanolyan termelékenység-növekedés eléréshez ma 20-szor több kutatóra van szükség, mint 100 évvel ezelőtt.

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

Jól látható tehát a fentiekből, hogy a termelékenység-növelés nem lineáris folyamat, azaz az újabb és újabb hatékonyságot növelő felfedezésekhez sokkal több kutatóra, sokkal több anyagi forrásra lesz szükség a jövőben. Ha ezek nem lesznek biztosíthatók, akkor a termelékenység nem növelhető tovább. Sajnos ebből az is következik, hogy azok a modellek, melyek a jövőbeni gazdasági növekedést az elmúlt évtizedek termelékenységének kivetítésére alapozzák, tévesek (vannak ilyenek, lentebb még kitérek erre).

A termelékenység növekedésének korlátai

A fenti kutatásból az is kiderül, hogy a termelékenység növekedésének megtorpanása nem csak egy-egy iparágat érint, hanem a gazdaságban széles körben megfigyelhető. Az alábbi ábrákon a kukorica (Corn), a szója (Soybeans), a pamut (Cotton) és a búza (Wheat) termésátlagának növekedése látható kék színnel (bal értéktengely). Látható, hogy az 1960-1990 közötti időszakban jelentős termésátlag növekedések váltak elérhetővé alacsony kutatási ráfordítással (zöld görbe, jobb értéktengely). Ma már nagyságrendekkel több kutatásra van szükség, egy kisebb termésátlag-növekedés eléréséhez is.

Az egészségügyi eljárások, a gyógyszeripar hasonló problémákkal küzd. Ahogy az alábbi ábrákon látható, a klinikai kísérletekkel megmentett életévek száma 100 évről 4 évre esett vissza az elmúlt 70 évben (szívbetegségek esetén).

Forrás: Are Ideas Getting Harder to Find?

Ki lesz a legnagyobb gazdasági hatalom?

Látható a fentiekből, hogy a termelékenység növekedése, változása alapvetően meghatározza azt, hogy mely régiók, országok lesznek a jövőben a legnagyobb gazdasági hatalmak. Ahogy fentebb utaltam rá, a tematikus befektetők számára ez egy elsődleges kérdés, hiszen ott kell befektetni a pénzünket, ahol a legnagyobb jövőbeni gazdasági növekedés lesz. Bár látható volt fentebb, hogy nincs szoros korreláció a gazdasági növekedés és a részvények jövőbeni hozama között. Ugyanakkor számos vizsgálat úgy állapítja meg a jövőben sikeres országokat, hogy a fentebb már szintén tárgyalt három fontos tényezőt (népesség, megtakarítási ráta, termelékenység) megbecsüli. Ezen tényezők közül a népesség változása a legkönnyebben megbecsülhető, hiszen az ember hosszú ideig él, és a populáción belüli népességváltozás lassan meg végbe. Az alábbi grafikon jól mutatja, hogy a következő évtizedekben mindössze 1-2 régiója lesz a Földnek, ahol a népesség növekedni fog.

Forrás: The Future of Global Economic Power

Magyarázat a jelölésekhez itt olvasható:

Forrás: The Future of Global Economic Power

A következő tényező a megtakarítási ráta, mely szintén jól becsülhető. Ezt részletesen nem tárgyaljuk, de a fent hivatkozott kutatásban megtaláljuk ennek tényezőnek a pontos számítását. Végül pedig eljutottunk a termelékenységhez. Az alábbi grafikonon összefoglaltam a lehetséges kimeneteleket annak függvényében, hogy milyen termelékenységi modellel dolgozunk:

A kék hasáb (2017) mutatja az egyes régiók jelenlegi gazdasági súlyát. Eszerint a globális gazdaság legnagyobb szereplői ma az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Kína.

A narancs színű hasábok azt modellezik, hogy egyes régiókban eltérően alakulhat a termelékenység, azaz lesznek országok, melyek lényegesen nagyobb ütemben tudják a termelékenységüket javítani. Ahogy ezt a múltbeli adatokon is láttuk, és feltételezzük, hogy kivetíthető lesz ez a növekedés a jövőben is. Ebben a forgatókönyvben Kína lesz a jövőben a legnagyobb gazdasági hatalom

A szürke hasábok esetében azt feltételezzük, hogy a produktivitás változása hatással lesz más országokra is, azaz egy-egy ország nem lesz képes önállóan fejlődni, mert az új találmányok, ötletek elterjednek a globalizációnak köszönhetően. Ebben a forgatókönyvben a nagyobb változást a kínai gazdaság jelentőségének csökkenése és a szubszaharai régió gazdasági hatalmának növekedése jelenti.

A citromsárga hasábok azt a forgatókönyvet vetítik előre, amikor a jelenlegi termelékenységi trendek (elmúlt 20 év) maradnak fent. Ezzel a modellezéssel az alapvető problémát fentebb megbeszéltük, azaz a termelékenység növekedési üteme folyamatosan csökken, az elmúlt évtizedek trendje nem tartható fent.

Érdemes tehát szem előtt tartani, hogy a jövőbeni gazdasági növekedés megbecsülése nem feltétlenül alapozható az elmúlt évek trendjeire, különösen vonatkozik ez a termelékenységre, hiszen azt mutatják az adatok, hogy egyre nehezebb, egyre költségesebb az olyan találmányok, felfedezések kikutatása, melyek jelentős változásokat hoznak a hétköznapokban.