Petrodollár: Mit jelent? Mi veszélyezteti a dollár egyeduralmát?
Az alábbi cikkben a petrodollár jelentését, magyarázatát olvashatod el. Szó lesz a petrodollár rendszer működéséről, és a petrodollár rendszert fenyegető veszélyekről is.Témáink:
- Mit jelent a petrodollár?
- A petrodollár rendszer lényege
- A petrodollár rendszer lényege
- Az Egyesült Államok és a petrodollár
- Megszűnik a petrodollár rendszer?
- Miért lesz tartalékvaluta egy ország fizetőeszköze?
- Milyen tényezők veszélyeztetik a dollárt?
- Mi történt az amerikai dollárral 2010 után?
Mit jelent a petrodollár?
A petrodollár azt az amerikai dollárt jelenti, melyet kőolaj vásárlásra költöttek el. Jellemzően tehát a petrodollár kifejezés alatt az arab országok, legfőképp Szaud-Arábia által, kőolaj-exporton keresztül felhalmozott amerikai dollárt értjük. Ez a petrodollár pedig a világ tőkepiacain befektetésre került, mely a kötvények és részvények árazására is hatást gyakorolt. Másrészt a petrodollárral az Egyesült Államok sikeresen erősítette meg az amerikai dollár szerepét a globális gazdaságban. Az 1960-1970-es években az arab országok jelentős mennyiségben kezdtek kőolajat kibányászni, és az akkori hordónként 3 dolláros ár rövid idő alatt tízszereződött, így az arab országok nemcsak jelentős exportőrök lettek, hanem óriási vagyonra tettek szert. Ugyanakkor semmi nem garantálta azt, hogy a világpiacon a legnagyobb szereplőnek számító országok az olajat amerikai dolláron értékesítsék. Az Egyesült Államok azonban a 70-es években megállapodott Szaud Arábiával, hogy az olaj árát kizárólag amerikai dollárban jegyezzék, cserébe bizonyos biztonsági garanciákat nyújtottak az amerikaiak.
A megállapodás következtében Szaud Arábia kizárólag amerikai dollárban jegyezte az olajat, melyet további arab országok is követtek, így végül a teljes olajpiac az amerikai dollárhoz lett rögzítve. Ezt a rendszert nevezzük petrodollár rendszernek, mely az elmúlt ötven évben azt eredményezte, hogy az amerikai dollár megtarthatta a világ első számú valutájának címét, és melyre gyakorlatilag minden országnak szüksége lett. A fenti előnyökön túl a petrodollár rendszer azt is eredményezte, hogy az arab országok óriási mennyiségű amerikai dollárt halmoztak fel. A kezdeti időszakban természetesen megpróbálták ezt az összeget elkölteni (különféle luxusberuházásokra, luxustermékekre), de olyan mennyiségű pénzt kerestek az olajimporttal, melyet már nem tudtak elkölteni, így befektetették. Mivel dollárt halmoztak fel, így legegyszerűbben dollár befektetési eszközöket tudtak elérni, többek között amerikai államkötvényeket vásároltak. Értelemszerűen a növekvő kereslet egy ország államkötvénye iránt a hozamokat lefelé szorítja, így az államadósság finanszírozása olcsóbbá vált. Az Egyesült Államok tehát számos előnyre tett szert a petrodollár rendszernek köszönhetően, de nemcsak az amerikai állam tudta olcsón finanszírozni az államadósságot, hiszen az 1980-as években számos ország adósodott el jelentősen az olcsó dollárhiteleknek köszönhetően. A problémát azonban az jelentette, hogy az adósság nem beruházásokra, fejlesztésekre lett elköltve, hanem jóléti intézkedésekre, az életszínvonal fenntartására.
Megszűnik a petrodollár rendszer?
Időközben az arab országok kőolajimport részaránya csökkent, hiszen számos más országban, többek között az Egyesült Államokban is felfutott az olajkitermelés. Emellett megjelent a piacon Kína, India, melyek ma már az Egyesült Államok mellett a legnagyobb olajimportáló országok (Európai Unió nincs a listában), és ezen országok részéről felmerült az igény arra, hogy ne dollárban kelljen elszámolniuk az olajat. Különösen Kína folytat intenzív tárgyalásokat Szaud-Arábiával arról, hogy jüanban is jegyezzenek árat az olajra. Ez azonban Szaud-Arábia részéről az Egyesült Államokkal kötött megállapodás (biztonsági garanciákat nyújt az Egyesült Államok a királyi családnak) felrúgását jelentené. Kína mellett Oroszország és India számára is nagy előnyökkel járna, ha nem lenne szüksége a dollárra. Oroszországnak az orosz-ukrán háborút érintő szankciók miatt, Indiának pedig mint az egyik legnagyobb importőrnek jelentős gazdasági előnyöket jelentene, ha indiai rupiában vásárolhatna olajat. A petrodollár tehát az elmúlt évtizedekben biztosította az amerikai dollár számára azt, hogy a legjelentősebb fizetőeszköz lehessen, és bár mutatkoznak a veszélyei annak, hogy ezt az elsőséget elveszíti az amerikai dollár. Ugyanakkor még mindig a legjelentősebb gazdasági, így politikai hatalom is az Egyesült Államok kezében összpontosul, illetve nincs más alternatíva, melyre az amerikai dollár lecserélhető, azaz a közeljövőben alacsony a valószínűsége annak, hogy elveszíti a jelentőségét az amerikai dollár.
Miért lesz tartalékvaluta egy ország fizetőeszköze?
Egészen az 1940-es évekig a világ első számú tartalékdevizája nem az amerikai dollár, hanem az angol font volt. Ezekben az években a nemzetközi tartalékok (aranyat leszámítva) angol font amerikai dollár aránya 70-30 százalék volt. Ahogy azonban az alábbi grafikonon (sötétkék színnel) látható, a 1960-as évektől kezdődően az angol font részaránya 35 százalékról 2 százalékra csökkent egy viszonylag rövid, 20 éves időszak alatt.
forrás: IMF
A fenti grafikonon azt is láthatjuk, hogy az amerikai dollár esetében is történtek drasztikus változások, azaz az 1975-ös csúcsról (85%) 1990-re 47 százalékra esett vissza az aránya a nemzetközi fizetési forgalomban. Felmerülhet kérdésként, hogy mitől lesz egy ország fizetőeszköze tartalékvaluta. Erre azonban nincs egyértelmű válasz, de az biztosan kijelenthető, hogy az ország gazdasági kibocsátása (a teljes világgazdasági kibocsátás arányában) és a fizetőeszköz elfogadottsága között nincs szoros korreláció. Erre jó példa a kínai yüan, mely jelenleg a teljes tartalékvaluta állomány 3 százalékát teszi ki, pedig GDP alapon a kínai gazdaság a második legnagyobb. Sokkal nagyobb jelentősége van más tényezőknek, például politikai hitelességnek, nemzetközi egyezményeknek, az olyan országok közötti megállapodásoknak, mint az Egyesült Államok biztonsági garanciája a Szaud-Arábia királyi család felé. Ugyanis az Egyesült Államok az 1970-es években megállapodott Szaud Arábiával, hogy az olaj árát kizárólag amerikai dollárban jegyezzék, cserébe bizonyos biztonsági garanciákat nyújtottak az amerikaiak. A megállapodás következtében Szaud Arábia kizárólag amerikai dollárban jegyezte az olajat, melyet további arab országok is követtek, így végül a teljes olajpiac az amerikai dollárhoz lett rögzítve. A petrodollár rendszer az elmúlt ötven évben azt eredményezte, hogy az amerikai dollár megtarthatta a világ első számú valutájának címét, és melyre gyakorlatilag minden országnak szüksége lett.
Milyen tényezők veszélyeztetik a dollárt?
A 2010-es éveket követően a nyugati országok a fejlett pénzügyi rendszerüket nemcsak gazdasági céljaik, hanem politikai céljaik eléréséhez is felhasználták. Így került sor arra, hogy számos ország, mely a nyugati politikai rendszerrel össze nem illeszthető politikát (emberi jogok megsértése, demokrácia hiánya) folytatott, szankciók alá kerültek, és ezzel együtt a nemzetközi valutatartalékok is befagyasztásra kerültek. Az esetek időrendben:
- 2011 Szíria
- 2011 Líbia
- 2012 Irán
- 2019 Venezuela
- 2021 Afganisztán
- 2022 Oroszország
Cikkünknek nem célja a fenti szankciók jogosságának tárgyalása, ugyanakkor a fenti események elindítottak egy olyan folyamatot, melynek a fő mozgatóereje, hogy ha a nyugati politikával ütköző véleménye van egy országnak, akkor a devizatartalékok területén nem támaszkodhat a dollár-euró valutákra. A probléma azonban az, hogy jelenleg nincs más lehetősége ezeknek az országoknak, hiszen a yüan jelenleg erre a célra nem tökéletesen alkalmas (globális pénzügyi rendszer hiánya). Az arany lehet a másik szóba jövő eszköz, és bár valóban azt láthatjuk, hogy országok széles köre növeli az aranytartalékát, de az arany tartásának is számos költsége, kockázata van. Tehát önmagában a dollárt, eurót nem lehet lecserélni jelenleg sem az aranyra, sem az yüanra. Az alábbi ábra arról árulkodik, hogy a kínai jegybank által tartott amerikai államkötvény-állomány csökken, az aranytartalék növekszik (felső kép). Ahogy pedig az alsó képen is látható, a jegybankok aranytartaléka jelentősen nőtt 2023-2024-ben. Az aranykereslet további tényezői (ékszeripar, ipar, és befektetők) nincsenek az ábrán.
Forrás: gold.org
Az alábbi képen millió unciában mérve láthatjuk a központi bankok aranytartalékának mennyiségi változását.
Bár az elmúlt években a központi bankok jelentősen növelték aranytartalékukat, de a teljes devizatartalék viszonyában továbbra is alacsony az arany aránya, lásd alábbi képen.
forrás: Fed
2014-ben létrejött az IMF alternatívája
A BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-afrikai Köztársaság) 2014-ben megalapították a New Development Bankot (Új Fejlesztési Bank, rövidítve NDB, központja Kínában van), melynek főbb céljai között szerepel, hogy megtörje a Világbank és a Nemzetközi Valutalap hegemóniáját, és ezek alternatívájává váljon.
A nyugati országok irányítása alatt álló IMF hitelei vélhetően az olvasó számára is ismertek, hiszen bajba jutott országok sora fordult az elmúlt évtizedekben a Nemzetközi Valutalaphoz. A hitelnek azonban feltételei vannak, melyet a nyugati országok határoznak meg. Az Új Fejlesztési Bank esetében nemcsak a tagok, hanem más országok is részesülhetnek hitelből a nyugati politika befolyásától mentesen.
Az NDB nem titkolt célja, hogy a dollár hegemóniáját megtörje, ahogy erről a bank elnöke nyilatkozott:
„global financial stability, especially in emerging economies, has been hit hard by the weaponized US dollar, the aggressive interest spikes in the United States and the country's rising debt ceiling.” forrás itt
Az NDB elnöke szerint a globális pénzügyi rendszer (és a fejlődő országok) stabilitását veszélyezteti, hogy az amerikai dollár fegyverként van használva, ráadásul a Fed agresszív kamatemelésbe kezdett, emellett az Egyesült Államok megemelte az adósságplafonját, azaz a kihelyezett hitelek kamata a jövőben emelkedni fog, illetve az amerikai dollár értékét biztosító amerikai gazdaság még jobban eladósodik.
Az NBD úgy csökkenti tevékenységével a nyugati befolyást, hogy a hitelfelvevő ország devizájában és nem dollárban nyújt hitelt, a saját feltételei szerint. A dollár megkerülésével a hitel kamata függetlenné válik az amerikai kamatoktól, de ez csak közvetlenül igaz, hiszen a Fed kamatdöntései kihatnak a globális gazdaságra (lásd itt), így közvetetten kamatemelést idéznek elő a helyi devizán is. Ezek a helyi devizában denominált hitelek jelenleg a bank portfóliójának 21,5 százalékát teszik ki.
A fentieken túl vannak arra vonatkozó tanulmányok/ötletek (lásd itt), hogy a szankciókat úgy lehetne megkerülni, hogy az NDB más kínai bankokkal együtt egy globális bankot hoz létre (Bank of the Global South néven), mely kötvényeket bocsát ki. Ezeket a kötvényeket a nyugati országok pénzpiaci szereplői (intézményi befektetők, nyugdíjalapok, befektetési alapok) megvásárolnák, így a befolyó pénzekből dollár és euró államkötvényeket vásárolna a bank (így növelné a hitelességét). Egy ilyen banknak az értékpapírjait, eszközeit a nyugati országok nem mernék befagyasztani, mert ezzel számos más ország érdekei is sérülnének.
Bár manapság népszerű téma a hírportálokon a dollár hegemóniájának megtörése, a kínai érdekek erősödése, a rendelkezésünkre álló adatok ezt egyelőre nem igazolják. Az olaj továbbra is dollárban kerül elszámolásra (kínai törekvések ellenére), a nemzetközi tranzakciókban is nehéz megkerülni a dollárt, ráadásul az NDB sem olyan egységes, sem gazdasági (Kína lényegesen nagyobb gazdasági erő) sem politikai értelemben, hiszen a tagok egy része (Brazília, India, Dél-afrika) demokratikus ország, szemben Kínával és Oroszországgal.
Mi történt az amerikai dollárral 2010 után?
A fentiekben látható volt, hogy a dollár meghatározó szerepet tölt be a központi bankok tartalékvalutái között, azonban a 2010-es éveket követően a nyugati országok a fejlett pénzügyi rendszerüket nemcsak gazdasági céljaik, hanem politikai céljaik eléréséhez is felhasználták. Emiatt számos elemző számít arra, hogy a dollár nemzetközi jelentősége csökkenni fog a jövőben, és ha megnézzük az alábbi grafikont, akkor látható, hogy a dollár részaránya csökken (piros színnel).
Hasonló folyamatot figyelhetünk meg, ha az amerikai dollárt (piros), a négy legnagyobb valutát (kék színnel, dollár, japán jen, euró, angol font) és a négy legnagyobb valután kívüli valutákat vizsgáljuk (zöld színnel). Az ábra szerint a dollár és a négy nagy valuta részaránya csökken, az egyéb valuták részaránya növekszik.
Az átrendeződések és a 2010-es évek óta zajló események között könnyű felfedezni a párhuzamot, azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy egy rendszerszintű átalakulás tanúi vagyunk, és azért csökken a nyugati országok devizáinak részaránya, vagy csak a korábbi időszakokban is megfigyelhető ingadozást látjuk az adatokban. Erre a kérdésre kereste a választ Goldberg és Hannaoui (2024), akik 1999-2021 közötti adatkörön, 75 országra kiterjedően vizsgálták meg a dollár és a négy legnagyobb tartalékvaluta részarányában bekövetkező változások okát. A megállapításaik lényege, hogy a dollár részarányának csökkenése nem tekinthető rendszerszintű változásnak, mert a vizsgált 75 ország közül csak egy kisebb csoport (Oroszország, India, Kína) esetében figyelhető meg a részarány-csökkenés. Kivételnek Svájc tekinthető, ahol szintén csökkent a dollár aránya az euró előnyére. Ezzel meg is találtuk a dollár részarány-csökkenés másik okát, azaz az elmúlt két évtizedben az euróövezet gazdasági ereje növekedett, az EKB segítségével egy globális kérdéseket befolyásoló monetáris övezet jött létre, mely miatt az euró részarány növekedésnek indult.
A regressziós vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az Egyesült Államokhoz viszonyított geopolitikai ellentét, a dollárkötvények 2020-as évek előtti negatív hozama nem ad magyarázatot a dollár részarányának csökkenésére. Sőt, azok az országok, melyek az amerikai szankciók áldozatai, és nem szövetségesei az Egyesült Államoknak, magasabb dollárarányú tartalékkal rendelkeznek, és nem mutatható ki az esetükben a szisztematikus aránycsökkentés.
Az alábbi képen barna színnel jelölve a vizsgált 75 ország azon csoportja látható, melyek a legtávolabb vannak politikai szempontból az Egyesült Államoktól. Ezen csoportban a dollár részaránya növekedett 2015-2021 közötti időszakon.
A táblázatban azon országok láthatók, melyek 2015-2021 közötti időszakban a legnagyobb mértékben csökkentették dollárban denominált tartalékukat. Kiemelhető Oroszország mind abszolút értékben (309 milliár dollár csökkenés), mind részarányban, hiszen 29 százalékponttal csökkent a valutatartalékán belül az amerikai dollár.
Az alábbi táblázatban a fenti időszakon legnagyobb növekedést mutató országok listája látható. Kazahsztán 64, Svédország 34, Románia 20 százalékponttal növelte az amerikai dollár arányát a portfóliójában.
Összegezve a fentieket azt láthatjuk, hogy országok külföldi valutában tartalékot képeznek, azért, hogy fedezzék nemzetközi kereskedelemben a tőkeszükségletüket, illetve az esetleges piaci turbulenciák időszakában megvédjék a hazai devizájukat. A tartalékon nagy része a négy nagy ország eszközeiben (dollár, euró, japán jen, angol font) van elhelyezve, de az elmúlt évtizedekben megfigyelhető tendencia volt az amerikai dollár részarányának csökkenése. A csökkenés okai összetettek, de nem figyelhető meg szisztematikusan a dollár részarányának csökkenése, azaz néhány országra fókuszált a jelenség. A geopolitikai ellentéteket vizsgálva mindössze néhány ország csökkentette a dollárarányát, és az Egyesült Államokkal ellentétes geopolitikai véleményt formáló országok esetében magas a dollár részaránya, mely növekedett is 2015-2021 közötti időszakon. További tényező az euróövezeti országok kereskedelmi kapcsolatainak fokozódása, a régió gazdasági növekedése, mely miatt az euró részaránya növekedett a dollár kárára.