Olajár-emelkedés és a gazdaság: infláció, ipari visszaesés, hozamemelkedés
Az olaj árának változása nemcsak az energiapiacot befolyásolja, hanem jelentős hatást gyakorolhat az inflációra, az ipari termelésre, a foglalkoztatottságra és a kötvénypiaci hozamokra is. Cikkünkben az 1991-2025 közötti időszak havi adatai alapján vizsgáljuk, hogy az olajár változása milyen kapcsolatban áll az Egyesült Államok későbbi makrogazdasági folyamataival. Témáink:
- Az olaj ára és az infláció
- Az olaj ára és az ipari termelés
- Az olaj ára és a foglalkoztatottság
- Az olaj ára és a kötvénypiaci hozamok
Az olaj ára és az infláció
Korábbi cikkünkben a geopolitikai kockázatok és az olaj ára közötti összefüggést tanulmányoztuk (lásd itt). Ezúttal az 1991 és 2025 közötti időszak havi adatai alapján vizsgáljuk meg, hogy a Brent típusú kőolaj havi árváltozása milyen kapcsolatban áll az Egyesült Államok különböző makrogazdasági mutatóival.
Elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a jelentős olajár-változások milyen hatást gyakorolnak a következő hónapok gazdasági adataira. Az alábbi grafikonon az olaj havi hozama követhető nyomon. Az átlagos havi hozam 0,93%, a medián 1,3%, a szórás pedig 11%. A havi hozamok felső 10%-ába tartozó értékek alsó határa 12%, vagyis a legnagyobb havi emelkedések legalább 12%-osak voltak.
Ezek az adatok támpontot nyújtanak a sokkhatások nagyságának értelmezéséhez. Fontos ugyanakkor figyelembe venni, hogy a rövid távon, például heti alapon nagynak tűnő ármozgások a teljes havi hozamban nem feltétlenül jelennek meg hasonló mértékben.
Forrás: saját szerkesztés
Elsőként az olajár és a teljes, vagyis headline infláció éves változása közötti kapcsolatot vizsgáljuk. A becslések szerint az infláció már ugyanabban a hónapban pozitívan reagál az olajár-sokkra, és a kapcsolat a következő hónapokban is pozitív, valamint statisztikailag szignifikáns marad. Egy olajár-sokk átlagosan 0,27 százalékponttal növeli meg a következő havi, év/év alapon mért inflációt az Egyesült Államokban.
Forrás: saját szerkesztés
A következő grafikon a 12 hónappal későbbi infláció és az olaj havi hozama közötti kapcsolatot szemlélteti. Az ábrán a minta azon hónapjainak felső 25%-a szerepel, amelyekben az olaj havi áremelkedése meghaladta a 6%-ot.
Az elvégzett Granger-okozatisági vizsgálatok arra utalnak, hogy az olaj árának változása statisztikai értelemben előrejelző információt tartalmaz az infláció későbbi alakulására vonatkozóan. Ez azonban önmagában nem bizonyít közvetlen közgazdasági oksági kapcsolatot, mivel mindkét változóra közös gazdasági tényezők is hatással lehetnek.
Forrás: saját szerkesztés
Az olajár alakulása több csatornán keresztül is befolyásolhatja az inflációt. Az olaj drágulása növeli a vállalatok energia- és szállítási költségeit, emelheti az inflációs várakozásokat, valamint közvetetten az élelmiszerárakra és számos termék előállítási költségére is hatást gyakorolhat.
A következő ábra az Egyesült Államok inflációjának keresleti és kínálati komponenseit mutatja be. Az olajár változásának közvetlen hatása elsősorban a kínálati komponensben jelenik meg.
Forrás: saját szerkesztés
Az olaj ára és az ipari termelés
A következő ábrán az Egyesült Államok ipari termelésének volumenindexe látható. Az adatokat a Federal Reserve Bank of St. Louis adatbázisából használtuk fel (forrás itt). Az ipari termelés változását éves és havi alapon egyaránt vizsgálhatjuk.
Forrás: saját szerkesztés
A havi változásokat vizsgálva pozitív kapcsolat mutatható ki az olajár és az ipari termelés között. A becslések szerint az olajár-sokk már a következő hónapban pozitív és statisztikailag szignifikáns kapcsolatban áll az ipari termelés változásával.
A Granger-okozatisági vizsgálat kétirányú előrejelző kapcsolatot mutatott ki. Az ipari termelés változása információt tartalmazhat a következő havi olajhozam alakulásáról, miközben az olajár változása is előre jelezheti az ipari termelés rövid távú alakulását.
A pozitív kapcsolat egyik lehetséges magyarázata, hogy a vizsgált időszak olajár-emelkedéseinek jelentős része keresleti eredetű volt. Amikor a világgazdaság teljesítménye és a globális kereslet növekszik, az olaj iránti kereslet is erősödik, ami magasabb olajárakat eredményezhet. Ebben az esetben az olaj drágulása nem feltétlenül a gazdasági visszaesés előjele, hanem a gazdasági aktivitás élénkülésének egyik kísérőjelensége.
Az olajár ezért bizonyos időszakokban az ipari termelés változásának korai indikátoraként is értelmezhető. A kapcsolat értékelésekor azonban fontos megkülönböztetni a keresleti és a kínálati eredetű olajár-sokkokat.
Forrás: saját szerkesztés
Az olaj ára és a foglalkoztatottság
A következő ábra az olaj havi hozama és a munkanélküliségi ráta közötti kapcsolatot mutatja. A két változó között nem figyelhető meg egyértelmű összefüggés. Akkor sem sikerült statisztikailag szignifikáns kapcsolatot kimutatni, amikor az olajár változását 1-12 hónappal késleltettük.
Az eredmények alapján az olaj havi árváltozása önmagában nem jelzi előre megbízhatóan a munkanélküliségi ráta következő 1-12 havi alakulását. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a munkaerőpiac általában késleltetve reagál a gazdasági változásokra, miközben a foglalkoztatottságot az olajárnál jóval több vállalati, ágazati és makrogazdasági tényező befolyásolja.
Forrás: saját szerkesztés
Az olaj ára és a kötvénypiaci hozamok
Az eredmények szerint a kötvénypiaci hozamok az olajár-sokk hónapjában emelkedéssel reagálnak. Ez a kapcsolat azonban csak egyidejűleg mutatható ki: a következő hónapokban a becsült hatás már nem statisztikailag szignifikáns, mivel a konfidenciaintervallum tartalmazza a nullát.
Forrás: saját szerkesztés
A fordított irányú kapcsolat markánsabbnak bizonyult. A kötvénypiaci hozamok jelentős emelkedése a következő hónapban magasabb olajárakkal jár együtt, és ez a kapcsolat statisztikailag szignifikáns.
Az olajár-sokk és a kötvénypiaci hozamok egyidejű kapcsolata közgazdaságilag is indokolható. A kötvénypiac gyorsan beárazhatja az olaj drágulása miatt növekvő inflációs nyomást. Amennyiben az infláció emelkedik, a Taylor-szabály logikája alapján magasabb jegybanki kamatszint válhat indokolttá. A magasabb várható kamatszint pedig a kötvényhozamok emelkedését eredményezheti.
A fordított irányú kapcsolat vélhetően azzal magyarázható, hogy az elmúlt évtizedekben a kamatszint és a kötvénypiaci hozamok gyakran akkor emelkedtek, amikor az amerikai gazdaság erős teljesítményt nyújtott. A gazdasági aktivitás élénkülése egyúttal növelhette az olaj iránti keresletet, ami magasabb olajárakhoz vezetett.
Forrás: saját szerkesztés
Összegzés
Az 1991-2025 közötti időszak adatai alapján a jelentős olajár-emelkedések magasabb jövőbeli inflációval jártak együtt. A kötvénypiaci hozamok szintén emelkedéssel reagáltak az olajár-sokkra, ez a hatás azonban elsősorban az aktuális hónapban volt kimutatható.
Az ipari termelés esetében előzetesen negatív kapcsolatot is feltételezhetnénk, hiszen a magasabb olajár növeli a termelési és szállítási költségeket. Ezeket a vállalatok részben a fogyasztókra háríthatják, ami visszafoghatja a keresletet és később az ipari termelést is.
A vizsgált időszakban azonban pozitív kapcsolat volt kimutatható az olajár és az ipari termelés havi változása között. Ez arra utal, hogy a múltbeli olajár-emelkedések jelentős része erősödő globális kereslethez és gazdasági fellendüléshez kapcsolódott. Az olajár változásának gazdasági hatása ezért nagymértékben függ attól, hogy az áremelkedést keresleti élénkülés vagy kínálati zavar idézte elő.
A munkanélküliségi ráta esetében nem találtunk egyértelmű előrejelző kapcsolatot. Az olaj havi árváltozása önmagában nem bizonyult alkalmasnak a következő 1-12 hónap munkanélküliségi folyamatainak előrejelzésére.
Az aktuális piaci helyzet értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a napi vagy heti olajár-ingadozások nem feltétlenül tükrözik a teljes havi árváltozást. A rövid távú kilengések félrevezetők lehetnek, különösen akkor, ha az ármozgás átmeneti, és nem kapcsolódik tartós kínálati zavarhoz, keresleti fordulathoz vagy más fundamentális gazdasági sokkhoz.