Gazdasági szankciók: Milyen hatásuk van? Miért nem működnek?

A gazdasági szankciók a nemzetközi konfliktusok békés rendezésének egyik legfontosabb eszközei, melyek révén országok vagy országcsoportok politikai, biztonsági vagy gazdasági céljaikat igyekeznek más államokra kényszeríteni. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, milyen gazdasági hatásai vannak a szankcióknak, és miért bizonyultak sok esetben kevésbé hatékonynak, mint azt a döntéshozók remélték. Elemzésünk az elmúlt évtizedek 1547 gazdasági szankcióesetére és azok makrogazdasági következményeire épül. Témáink:

• Soha nem volt még érvényben ennyi gazdasági szankció
• Milyen hatása van a szankcióknak?
• Az orosz szankciók csak papíron léteznek?

Soha nem volt még érvényben ennyi gazdasági szankció

Az alábbi ábra a második világháború óta bevezetett gazdasági szankciókat mutatja be. A szürke oszlopok az adott évben bevezetett új szankciók számát jelzik (bal tengely), míg a piros görbe az érvényben lévő szankciók számát ábrázolja (jobb tengely). Összesen 1547 szankcióesetet azonosítottunk, ebből 387 indult 2000 után. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy a gazdasági szankciók alkalmazása soha nem volt ilyen elterjedt, és az érvényben lévő szankciók száma történelmi csúcsra emelkedett.

forrás: saját szerkesztés

A 2000-es évek utáni szankciókat vizsgálva azt láthatjuk, hogy elsősorban a pénzügyi szankciók dominálnak, az utazási tilalmak mellett. Bár az ábrán összesen 387-nél több szankciót láthatunk, ennek oka, hogy egyes intézkedések több kategóriába is besorolhatók, például egy szankció egyszerre lehet pénzügyi és utazási korlátozás is.

forrás: saját szerkesztés

Nem meglepő, hogy a legtöbb szankciót az Egyesült Államok és az Európai Unió indította, míg a leggyakrabban Irán és Oroszország kerültek a korlátozások célkeresztjébe, lásd alábbi ábrán. A szankciók egy része több ország együttműködésével valósult meg, ezért a résztvevő országok száma meghaladja az egyedi szankcióesetek számát, és az Egyesült Államok szinte minden szankcióban szerepet játszott.

forrás: saját szerkesztés

A folytatásban a szankciók gazdasági hatásai vizsgáljuk meg.

Milyen hatása van a szankcióknak?

Bernstein és szerzőtársai (2025) a fentiekben ismertetett adatbázis alapján összesen 535 gazdasági szankciót azonosítottak, amelyek során valamely ország gazdasági büntetőintézkedések célpontjává vált. A kutatók a korábbi, többnyire bináris (igen/nem) jellegű adatbázisok helyett folytonos mérőszámot dolgoztak ki, amely a szankciók súlyosságát és gazdasági hatókörét az alapján méri, hogy az érintett ország kereskedelmi forgalmának és bruttó hazai termékének (GDP) mekkora hányadát érinti az adott korlátozás. Ez az új mutató lehetővé teszi, hogy pontosabban vizsgáljuk, mekkora tényleges gazdasági terhet róttak a szankciók a célországokra, és milyen tényezők növelték a sérülékenységet.  Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a szankciót elszenvedő országok gazdasági teljesítményét milyen mértékben befolyásolják a szankciók. Az alacsony intenzitású szankciók (kék színnel jelölve) a GDP-arányos külkereskedelmi forgalom kevesebb mint 0,5 százalékát érintették, így szinte semmilyen eltérést nem okoztak az érintett országok GDP-növekedésében (fekete szaggatott vonal). Ezzel szemben a magas intenzitású szankciók már a célország gazdaságának, vagyis a GDP-arányos külkereskedelmi forgalom legalább 0,5 százalékát érintették, és érzékelhető, mintegy 5 százalékpontos GDP-veszteséggel jártak a következő négy év során (piros görbe). A fentiek tehát arra utalnak, hogy csak azok a szankciók fejtik ki érdemi gazdasági hatásukat, amelyek a külkereskedelem jelentős részét bénítják meg, és így a gazdaság egészét is érdemben visszafogják.

forrás: Bernstein (2025)

A következő grafikonok az egyes országok szankciókkal szembeni sebezhetőségét ábrázolja két dimenzióban: import-, export-szankciók eseteire bontva. Itt az került modellezésre, hogy egy ország a GPD 1 százalékát érintő külkereskedelmi veszteséget szenvedne el. A legnagyobb veszteséget azok az országok szenvednék el, amelyek erősen függenek néhány kereskedelmi partnertől, vagy egy-két nyersanyagra épül a kivitelük. A legsebezhetőbb gazdaságok közé tehát a kis, nyitott országok és a nyersanyag-exportőrök tartoznak. Ezzel szemben a nagy, diverzifikált gazdaságok (az Egyesült Államok, Németország, Kína vagy Japán) jóval ellenállóbbak, mivel exportjuk és importjuk sokféle piacra épül, így egyetlen partner kiesése kevésbé rázza meg őket.

forrás: Bernstein (2025)

A fentiek tehát arra utalnak, hogy a múltbeli gazdasági szankciók nagyon ritkák érték el a céljukat, mivel a legtöbb esetben az érintett ország külkereskedelmének csak kis hányadát érintették, ezért a gazdasági növekedésre gyakorlt hatásuk nem volt jelentős. Csak a valóban nagy volumenű, a gazdaság jelentős részét sújtó szankciók okoznak kimutatható recessziót, de ezek politikailag és gazdaságilag is költségesek a bevezető országok számára, ezért ritkán alkalmazzák őket. Másrészt a fenti eredmények azt mutatják, hogy a szankciók hatékonysága nem a politikai akarton, hanem az érintett ország gazdasági szerkezetén múlik. A kis, nyersanyagfüggő és kevés partnerre támaszkodó gazdaságok sérülékenyebbek, de a nagy, diverzifikált országok szinte bármilyen szankciót képesek hosszú ideig elviselni. Ezek tehát arra utalnak, hogy a gazdasági szankciók inkább  jelzésértékkel bírnak, de nem hatékony eszközei a geopolitikai nyomásgyakorlásnak.

Az orosz szankciók csak papíron léteznek?

Gyakran olvashatunk arról, hogy Oroszország gond nélkül megkerülte az orosz-ukrán háborút követően bevezetett szankciókat, azonban a témával kapcsolatos legújabb vizsgálat szerint a helyzet ennél bonyolultabb. Az MIT kutatói által készített anyaban azt vizsgálták, hogy a 2022 után bevezetett nyugati export-szankciók valóban megbénították-e az orosz gazdaságot, vagy az ország képes volt alternatív beszerzési útvonalakon fenntartani termelését. Az elemzésben nemcsak az importra fókuszáltak, hanem arra is, hogy megállapítsák, mely termékeknél, mely vállalatoknál és milyen ellátási láncokon keresztül jelentkeztek a szankciók hatásai. Ennek kiderítésére a vizsgálatban összekapcsolták a részletes vámadatokat a vállalati mérleginformációkkal és a belföldi vasúti szállítási adatokkal, így a szerzők nemcsak azt tudták megmutatni, hogy milyen termékek tűntek el az importból, hanem azt is, hogy ez miként csapódott le a vállalatok termelésében, árbevételében és beszállítói kapcsolataiban.

A vizsgálatban arra is ügyeltek elkülönítsék a szankciók megkerülésének két fő mechanizmusát. Az egyik az úgynevezett rerouting, amikor a korábban nyugati országokból érkező termékek harmadik, „baráti” vagy semleges országokon keresztül jutnak el Oroszországba. A másik a helyettesítés, amikor az érintett termékeket már eleve nem szankcionáló országokban állítják elő, hanem belföldi forrásból próbálják pótolni.

A vizsgálat első ábrája azt mutatja, hogy amikor gy nyugati ország exporttilalmat vezetett be, akkor az Oroszországba irányuló import abból az országból azonnal és tartósan visszaesett. A szankció bevezetése előtt nem látszik csökkenő trend, vagyis a kereskedelem összeomlása egyértelműen az orosz-ukrán háborút követő szankciók következménye. Az is látszik az ábrán, hogy a hatás nem átmeneti. Mindez azt jelzi, hogy országok és termékek szintjén az export-szankciók mérhető gazdasági hatással jártak.

Forrás: SSRN

A következő ábra pedig arra mutat rá, hogyan kerülte meg Oroszország a szankciókat, azaz bár a szankcionáló országokból érkező import összeomlott, de a „baráti” országokból származó, ugyanazon termékek behozatala látványosan megugrott. Ez a forgalomátterelés azonban nem volt teljeskörű, és a kieső nyugati importot csak részben sikerült pótolni. 

Forrás: SSRN

A folytatásban már nem import oldaláról, hanem az orosz válallatok árbevételének irányából vizsgáljuk meg a szankciók hatását. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a szankcióknak kitett orosz vállalatok árbevétele 2022 után érezhetően visszaesett, mégpedig szinte minden vizsgált ágazatban. A legnagyobb és leggyorsabb csökkenés a tudományos és technológiai szektorban figyelhető meg, ami arra utal, hogy ezek a cégek különösen függnek a nyugati eredetű, nehezen helyettesíthető inputoktól. A feldolgozóiparban, valamint a nagy- és kiskereskedelemben és a szállításban a hatás mérsékeltebb, de itt is tartós.

Forrás: SSRN

Összességében a fenti eredmények vegyes képet mutatnak a nyugati szankciók hatékonyságáról. Bár Oroszország számos termék esetében képes volt alternatív beszerzési útvonalakat kialakítani, de ez az alkalmazkodás nem volt teljes, különösen a technológia-intenzív ágazatokban. A szankciók hatása ezért nem azonnali gazdasági összeomlásban, hanem tartós termelési és árbevétel-kiesésben, valamint az ellátási láncok hatékonyságának romlásában jelent meg.

Mindenesetre látható, hogy az export-szankciók nem pusztán papíron léteznek, mérhetők az importban és a szankciókban érintett vállalatok szintjén is, azaz reálgazdasági következményekkel járnak, még akkor is, ha a megkerülési csatornák részben tompítják a hatásukat.