Hogyan használom a fibonacci indikátort a tőzsdei és forex kereskedésben?

A Fibonacci-szintek a technikai elemzés legismertebb eszközei közé tartoznak. Szinte minden grafikonrajzoló programban megtalálhatók, és részvények, devizák, indexek vagy akár kriptoeszközök elemzésénél is gyakran találkozhatunk velük. Népszerűségük azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy előrejelző képességgel rendelkeznek.

Ebben a bejegyzésben ezért két oldalról vizsgáljuk meg a Fibonacci-szinteket. Először megbeszéljük, hogyan használható a Fibonacci retracement az árfolyammozgások és korrekciók mérésére, majd azt is megnézzük, hogy a tudományos vizsgálatok találtak-e tényleges előrejelző képességet a Fibonacci-szintek mögött.

Témáink:

• Mit jelent a Fibonacci retracement?
• Honnan származnak a 23,6%, 38,2% és 61,8% szintek?
• Miért szerepel az 50%-os szint a Fibonacci eszközön?
• Mire használható a Fibonacci indikátor?
• Hogyan húzzuk fel helyesen a Fibonacci-szinteket?
• Melyik csúcsot és mélypontot érdemes kiválasztani?
• Miért jelent problémát a Fibonacci-szintek szubjektív felrajzolása?
• Érdemes-e pontos árszint vagy inkább zóna formájában gondolkodni?
• Hogyan használhatók a Fibonacci-szintek célárak meghatározására?
• Mit mutatnak a tudományos vizsgálatok a Fibonacci-szintek előrejelző képességéről?
• Hogyan érdemes saját magunknak tesztelni a Fibonacci-szinteket?
• Milyen további Fibonacci-eszközök léteznek?
• Hogyan használható a Fibonacci retracement oldalazó piacon?

Mit jelent a Fibonacci retracement?

A Fibonacci retracement egy grafikus mérőeszköz, amely egy korábbi árfolyammozgást százalékos részekre bont. A kereskedő kijelöli a vizsgált mozgás kezdő- és végpontját, majd a program automatikusan berajzolja a hozzájuk tartozó szinteket.

A leggyakrabban használt értékek a 23,6%, 38,2%, 50%, 61,8% és sok kereskedési rendszerben a 78,6%. Az eszköz azt mutatja meg, hogy a korábbi árfolyammozgás mekkora részét adta vissza a piac.

Ha például egy részvény 100 dollárról 200 dollárig emelkedik, majd 150 dollárig korrigál, akkor az előző 100 dolláros emelkedés felét adta vissza. Ez 50%-os korrekciónak felel meg.

Ez a Fibonacci retracement egyik legkevésbé vitatható felhasználási módja. Egy olyan mondat helyett, hogy "az árfolyam sokat korrigált", pontosan megadhatjuk, hogy az előző emelkedés 38,2%-át, 50%-át vagy 61,8%-át adta vissza.

Honnan származnak a Fibonacci-szintek?

A Fibonacci-sorozat legismertebb formája így kezdődik: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89 és így tovább. A sorozatban minden szám az előző két szám összege. A sorozat nagyobb tagjainál az egymást követő számok aránya fokozatosan közelít az úgynevezett aranymetszéshez, amelynek értéke körülbelül 1,618. Ennek reciproka körülbelül 0,618, vagyis 61,8%.

A további gyakran alkalmazott arányok is kapcsolatba hozhatók a Fibonacci-sorozat tagjai közötti arányokkal. Így jutunk többek között a 38,2% és 23,6% értékekhez. Fontos azonban elválasztani a matematikai tényt a pénzügyi állítástól. Az, hogy a Fibonacci-sorozatnak érdekes matematikai tulajdonságai vannak, önmagában semmit nem bizonyít arról, hogy a tőzsdei árfolyamoknak ezeken a szinteken kellene megfordulniuk.

A szakirodalomban is találkozhatunk azzal a kritikával, hogy az aranymetszés jelentőségét a természetben, művészetben és más területeken időnként túlzó állítások övezik. A pénzügyi piacokon ezért célszerű a Fibonacci-szintek használhatóságát közvetlenül piaci adatokon vizsgálni.

Mi a helyzet az 50%-os Fibonacci-szinttel?

Az 50%-os szint technikai értelemben nem Fibonacci-arányszám. Mégis szinte minden Fibonacci retracement eszközben szerepel. Ennek egyik oka, hogy az 50%-os visszahúzódás jóval a Fibonacci retracement elterjedése előtt is ismert technikai elemzési szabály volt. Egyszerű és intuitív referenciaérték. A piac az előző mozgás felét adta vissza.

Érdemes tehát az 50%-os szintet a Fibonacci-eszközön található fontos mérési szintként kezelni, miközben tudjuk, hogy matematikailag nem a Fibonacci-sorozatból származik.

Mire jó a Fibonacci indikátor a tőzsdén?

A Fibonacci retracement három fő felhasználási területe a következő:

• az árfolyammozgások mérése
• potenciális támasz- és ellenállási területek kijelölése
• lehetséges célárak és kockázati szintek meghatározásának támogatása

A három lehetőség közül a mérési funkció a legegyértelműbb. A Fibonacci retracement segítségével számszerűsíthetjük egy korrekció mélységét, így olyan fogalmak helyett, mint a kicsi, közepes vagy nagy korrekció, pontos százalékos értékeket használhatunk.Ez akkor is hasznos marad, ha valaki egyáltalán nem hisz abban, hogy maguknak a Fibonacci-arányszámoknak önálló előrejelző erejük van. 

A második felhasználási mód már erősebb feltételezésre épül. Eszerint a 23,6%, 38,2%, 50% vagy 61,8% környékén nagyobb valószínűséggel állhat meg vagy fordulhat meg az árfolyam. Pontosan ezt az állítást kell empirikusan megvizsgálni. Az ugyanis kevés, ha sok grafikonon találunk olyan példát, ahol az árfolyam egy Fibonacci-szint közelében fordult. Azt is tudnunk kell, hogy hasonló gyakorisággal következett volna-e be fordulat más árszinteknél.

Hogyan használd a Fibonacci indikátort?

A Fibonacci retracement használatához először ki kell választanunk azt az árfolyammozgást, amelynek a korrekcióját mérni szeretnénk. Ezután a mozgás két szélső pontja közé húzzuk fel az eszközt. Emelkedő mozgás vizsgálatakor az aljról a csúcs felé, csökkenő mozgásnál a csúcsról a mélypont felé dolgozunk. Célszerű mindig időrendben, balról jobbra felvenni az eszközt. Így egyértelmű marad, hogy melyik korábbi és melyik későbbi pontot vizsgáljuk.

A felvétel után a kereskedési platform automatikusan kiszámítja, hogy a két kijelölt szélsőérték között hol található például a 23,6%, 38,2%, 50% és 61,8%-os visszahúzódás. Ahogy fentebb beszéltünk róla, ettől a mérés objektívebbé válik. A problémát később az okozza, hogy magának a kezdő- és végpontnak a kiválasztása már tartalmazhat szubjektív elemeket.

A Fibonacci-szintek módosítása

A legtöbb kereskedési program lehetővé teszi az alapértelmezett Fibonacci-szintek módosítását. Így például 30%-os, 40%-os vagy bármilyen más saját referenciaérték is hozzáadható. Ez mérési célra teljesen megfelelő. Ha egy kereskedési szabály azt mondja ki, hogy legfeljebb 30%-os korrekciót engedünk meg, nincs szükség arra, hogy azért használjunk 23,6%-ot, mert ez szerepel az alapbeállításban.

Empirikus vizsgálatnál azonban más szabályt érdemes követni. Előre rögzíteni kell, hogy milyen szinteket tesztelünk. Ha az eredmények ismeretében folyamatosan módosítjuk a százalékokat, könnyen olyan kombinációt találhatunk, amely a múltban jól teljesített pusztán a véletlen miatt.

A MetaTrader és más grafikonrajzoló programok beállítási paneljén a szintek általában tizedes formában szerepelnek. A 0,236 így 23,6%-nak, a 0,382 pedig 38,2%-nak felel meg.

Hasznos lehet az is, ha a program a százalékos Fibonacci-szint mellett annak konkrét árfolyamértékét is megjeleníti. Így a Fibonacci-eszköz egyszerű mérőeszközként is könnyebben használható.

Fibonacci-szintek mint támaszok és ellenállások

A Fibonacci retracement használatának egyik központi állítása szerint bizonyos visszahúzódási szintek potenciális támaszként vagy ellenállásként működhetnek. Emelkedő trendben például azt figyelhetjük, hogy az előző emelkedés után kialakuló korrekció megáll-e a 38,2%, 50% vagy 61,8%-os szint környezetében. Csökkenő trendnél ugyanezt fordított irányban vizsgálhatjuk.

A technikai elemzésben ez intuitív elképzelés. Egy fontosabb korábbi mozgás meghatározott részének visszaadása olyan referenciaértéket teremthet, amelyet több kereskedő is figyel. Megfigyelhető azonban, hogy ebből még nem következik a Fibonacci-szintek önálló előrejelző képessége. Ehhez azt kellene kimutatni, hogy az árfolyam gyakrabban fordul a Fibonacci-szinteken, mint más, hasonló módon kiválasztott árszinteken. Ez lényeges különbség. Egy szintnél bekövetkező visszapattanás önmagában nem bizonyítja, hogy a szint okozta vagy előre jelezte a fordulatot.

Hova húzzuk a Fibonacci indikátort?

A Fibonacci retracement egyik legnagyobb gyakorlati problémája a kezdő- és végpont kiválasztása. Az eszköz által kiszámított százalékok teljesen pontosak, de más eredményt kapunk, ha más csúcsot vagy mélypontot választunk.

Három gyakori lehetőség fordul elő:

• a gyertya teljes kanócának szélsőértéke
• a gyertyatest széle
• a záróár

Nincs általánosan elfogadott empirikus bizonyíték arra, hogy minden piacon és minden időtávon ugyanaz a választás lenne optimális. Sokkal fontosabb, hogy a vizsgálat vagy kereskedési szabály előre meghatározza, melyik definíciót használja, majd következetesen ragaszkodjon hozzá.

A csúcsok és mélypontok meghatározását segíthetik különböző technikai eszközök is. Ilyen például a Fractals indikátor, amely előre meghatározott szabály alapján jelöl lokális szélsőértékeket.

A Fractals indikátor használatának előnye, hogy csökkenthető vele a teljesen szabad szemmel történő csúcs- és mélypontválasztás. Ettől azonban még nem lesz automatikusan jó Fibonacci-jelzésünk. A lokális szélsőérték definíciója és a választott idősík továbbra is meghatározza az eredményt.

Melyik trendágat vizsgáljuk?

Egy grafikonon egyszerre több különböző hosszúságú trend is megfigyelhető. Emiatt ugyanarra az árfolyamra több teljesen szabályos Fibonacci retracement is felrajzolható. Felrajzolhatjuk például a hosszabb távú emelkedésre.

Vizsgálhatjuk csak a legutóbbi rövidebb trendágat is.

Vagy egy rövidebb, ellenkező irányú mozgás korrekcióját is mérhetjük.

Mindhárom rajzolásnak lehet értelme. Más kérdésre adnak választ. Ha rövid távú mozgást vizsgálunk, a rövidebb trendág lehet releváns. Hosszabb távú pozíciónál a nagyobb trend korrekciós szintjei is fontossá válhatnak.

A probléma akkor jelenik meg, ha utólag azt a trendágat választjuk ki, amelyik a legszebb Fibonacci-találatokat adja. Ebben az esetben a grafikon könnyen meggyőzőnek tűnhet, miközben a szabály előrejelző képességéről keveset tudunk meg. Ezért célszerű előre meghatározni, hogy például az utolsó két megerősített lokális csúcs és mélypont alapján, adott idősíkon rajzoljuk fel a szinteket.

Miért veszélyes a Fibonacci-szintek utólagos értékelése?

Grafikonokat visszafelé nézve meglepően könnyű jó Fibonacci-példákat találni. Ez részben azért történik, mert sok döntési lehetőség áll rendelkezésünkre. Választhatunk más csúcsot, más mélypontot, más időtávot, más gyertyaértéket, több Fibonacci-szintet és eltérő szélességű zónákat. Ha az egyik változat nem illeszkedik jól, könnyen találhatunk egy másikat, amelyik látványosabb eredményt mutat.

Ez a technikai stratégiák tesztelésének általános problémája is. Minél több szabályt és paramétert próbálunk ki ugyanazon a historikus adatsoron, annál nagyobb az esélye annak, hogy pusztán véletlenül találunk jól teljesítő változatot. Ahogy fentebb beszéltünk róla, ezért nem elegendő néhány szép grafikon. Előre rögzített szabályokra, megfelelő kontrollra és lehetőleg mintán kívüli vizsgálatra van szükség.

A Fibonacci-szintet inkább pontnak vagy zónának tekintsük?

A gyakorlatban sok kereskedő nem egyetlen pontos árfolyamértéket, hanem egy szűk ársávot tekint Fibonacci-területnek. Ennek gyakorlati oka érthető. Már egy kisebb eltérés a kiválasztott csúcsban vagy mélypontban is arrébb helyezi a 38,2% vagy 61,8%-os szintet. A különböző adatforrások és kereskedési platformok árfolyamadatai között is lehetnek kisebb eltérések.

Ugyanakkor a zónák használata egy újabb problémát hoz létre. Minél szélesebb tartományt fogadunk el találatnak, annál nagyobb valószínűséggel találunk benne árfolyamfordulót. Erre később egy lektorált tudományos vizsgálat eredményeinél is visszatérünk. A kutatásban a szélesebb Fibonacci-zónák valóban lényegesen több visszapattanást mutattak, de ettől a kereskedési teljesítmény nem javult.

Hogyan lehet tesztelni a Fibonacci-szinteket?

Ha valóban azt szeretnénk eldönteni, hogy a Fibonacci-szintek hordoznak-e előrejelző információt, előre definiált szabályokra van szükség. Egy teszt előtt többek között ezeket kell rögzíteni:

• hogyan azonosítjuk a csúcsokat és mélypontokat
• milyen idősíkot használunk
• mely Fibonacci-szinteket vizsgáljuk
• mekkora távolság számít a szint elérésének
• mit nevezünk visszapattanásnak
• mennyi időn belül kell bekövetkeznie a fordulatnak
• mi számít sikertelen jelzésnek
• milyen kontrollszintekhez hasonlítjuk az eredményeket

Az utolsó pont kritikus. Ha például azt találjuk, hogy a 61,8%-os szint elérése után az esetek 55%-ában visszapattan az árfolyam, ez első látásra érdekesnek tűnhet.

Ha azonban hasonlóan kiválasztott 60%-os vagy 65%-os szintnél ugyanekkora a visszapattanás valószínűsége, akkor nincs bizonyíték arra, hogy maga a Fibonacci-arányszám okozza a többletinformációt. Ez az egyik legfontosabb különbség a grafikonokon történő mintakeresés és az empirikus vizsgálat között.

Működnek a Fibonacci-szintek? Mit mutatnak a tudományos vizsgálatok?

A Fibonacci-szintek széles körű használatához képest meglepően kevés olyan tanulmány készült, amely nagy adatbázison, objektív szabályok segítségével közvetlenül vizsgálta a Fibonacci retracement előrejelző képességét. Ez azért lényeges, mert a korábbi kutatások egy része néhány kiválasztott grafikonon vagy szűk mintán mutatott be Fibonacci-találatokat. Egy ilyen vizsgálatból nehéz megállapítani, hogy a Fibonacci-szintek valóban többletinformációt tartalmaznak-e. Az utóbbi években már megjelentek olyan kutatások, amelyek ezt jóval szigorúbb statisztikai keretben vizsgálják. Érdekes módon ezek eredményei sem teljesen egységesek.

Prodromos Tsinaslanidis, Francisco Guijarro és Nikolaos Voukelatos 2022-ben az Expert Systems with Applications folyóiratban megjelent tanulmányukban algoritmikusan vizsgálták a Fibonacci retracement használhatóságát.

A kutatás egyik erőssége, hogy a szerzők megpróbálták csökkenteni a grafikonrajzolás szubjektivitását. Az algoritmus előre meghatározott szabályok alapján azonosította a lokális csúcsokat és mélypontokat, majd ezekből határozta meg a trendeket és a Fibonacci-szinteket.

A vizsgálat Dow Jones-, DAX- és NASDAQ-részvényekre terjedt ki. Az adatbázis 1968 januárjától 2019 márciusáig tartott, így több mint ötven év árfolyamadata került a mintába. A szerzők a 23,6%, 38,2%, 61,8% és 100%-os Fibonacci-szinteket vizsgálták. A legfontosabb kérdésük az volt, hogy nagyobb valószínűséggel pattan-e vissza az árfolyam egy Fibonacci-zónáról, mint egy véletlenszerűen kiválasztott, nem Fibonacci-zónáról. Az eredmény nem mutatott ilyen előnyt. A Fibonacci-zónáknál bekövetkező visszapattanások valószínűsége statisztikailag nem különbözött a nem Fibonacci-zónáknál megfigyelhető visszapattanási valószínűségtől.

A szerzők ezután tényleges kereskedési szabályokat is kialakítottak. A Fibonacci-zónák alapján működő stratégia nem tudta felülteljesíteni a véletlenszerű támasz- és ellenállási zónákat használó kontrollstratégiát. Hosszabb távon az egyszerű buy-and-hold befektetéstől is elmaradt.

A Dow Jones részvényein alkalmazott Fibonacci long stratégia a minta korábbi részében még versenyképes volt, a 2000-es évek után azonban egyre nagyobb lemaradás alakult ki a buy-and-hold benchmarkhoz képest, lásd alábbi képen.

A DAX esetében is azt láthatjuk, hogy a Fibonacci-alapú stratégiák hosszú távú kumulált teljesítménye elmaradt az index egyszerű tartásának eredményétől.

A NASDAQ részvényein a különbség még látványosabb, a buy-and-hold hosszú távú növekedését a Fibonacci long, short és long-short stratégiák egyike sem tudta megközelíteni.

Minél szélesebb a Fibonacci-zóna, annál több találatot találunk?

A tanulmány egy további eredménye sokat segít annak megértésében, hogy a Fibonacci-szintek miért tűnhetnek nagyon meggyőzőnek a grafikonok utólagos vizsgálatakor. A szerzők fokozatosan szélesítették a Fibonacci-szintek köré rajzolt zónát. A pontos Fibonacci-szinteknél a visszapattanás valószínűsége a három piacon nagyjából 49-52% volt. Szélesebb zónáknál azonban a visszapattanási arány fokozatosan emelkedett. A legszélesebb vizsgált zónánál már körülbelül 73-75%-os értékeket mértek.

Első látásra ez úgy is értelmezhető lenne, hogy a széles Fibonacci-zónák sokkal jobban működnek, de a vizsgálat eredményei ezt nem támasztották alá. A kereskedési teljesítmény nem javult érdemben, és a hasonló nem Fibonacci-zónák továbbra is hasonló eredményt adtak. Megfigyelhető tehát, hogy önmagában a magas találati arány könnyen félrevezető lehet. Ha elég széles tartományt fogadunk el találatnak, egyre könnyebb olyan árfolyammozgást találni, amely beleillik a szabályunkba.

Egy másik kutatás viszont talált Fibonacci-hatást

Savva Shanaev és Ryan Gibson egy másik kutatásban eltérő eredményre jutottak. A szerzők 2012 és 2021 közötti adatokon nemzetközi részvényindexeket és devizaárfolyamokat vizsgáltak. Az elemzésbe többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Kína, Németország, Franciaország, Hongkong, India, Olaszország, Japán, Szingapúr és Dél-Korea részvénypiacai kerültek be. Emellett nyolc fontos devizaárfolyamot is megvizsgáltak. A kutatók több különböző Fibonacci-szintkészletet hasonlítottak össze. Eredményeik alapján az öt szintet tartalmazó változat mutatta a legerősebb előrejelző kapcsolatot. A vizsgált öt szint a következő volt:

• 0%
• 38,2%
• 50%
• 61,8%
• 100%

Érdekesség, hogy további Fibonacci-szintek hozzáadása nem javította a modellt. A 23,6%, 76,4%, 78,6% és további szinteket tartalmazó modellek gyengébb eredményt adtak. A szerzők naptári anomáliákra és rövid távú hozamfordulásra is kontrolláltak. Az összesített eredmények alapján a Fibonacci-változó ezek figyelembevétele után is szignifikáns maradt több vizsgált piacon.

Shanaev és Gibson egyik legérdekesebb vizsgálata a placeboteszt volt. Ennek során a Fibonacci-szinteket különböző, mesterségesen létrehozott retracement-szintekkel hasonlították össze. A Fibonacci-modell az öt szinttel lényegesen alacsonyabb összesített p-értéket adott, mint a tesztelt alternatívák.  

A Fibonaccihoz közeli, de attól eltérő szintekkel készült modellek gyengébb statisztikai eredményt mutattak. A szerzők ezért arra jutottak, hogy az általuk alkalmazott tesztben a Fibonacci-szintekhez kapcsolódó hatás nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy tetszőleges támasz- és ellenállási szintek működnek.

A kutatás egy másik részében az S&P 500 részvényeit rangsorolták aszerint, hogy árfolyamuk mennyire helyezkedett el közel Fibonacci-támaszhoz vagy Fibonacci-ellenálláshoz. A Fibonacci-támasz közelében található részvényekből long, az ellenállás közelében található részvényekből short pozíciót alakítottak ki.

A stratégia pozitív és statisztikailag szignifikáns alfát mutatott több faktormodellben is. Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a portfólió nem volt faktorsemleges. Pozitívan kapcsolódott többek között a piaci, méret és value faktorhoz, miközben negatív kitettséget mutatott a momentum, profitability és investment faktorok felé. Ez azért fontos, mert az első látásra Fibonacci-hatásnak tűnő hozam egy része ismert részvénypiaci faktorokkal is kapcsolatban áll.

Akkor végül működik vagy nem működik a Fibonacci?

A jelenlegi tudományos eredmények alapján erre nincs egyszerű igen vagy nem válasz. A lektorált Tsinaslanidis, Guijarro és Voukelatos tanulmány hosszú, több mint ötvenéves mintán nem talált arra bizonyítékot, hogy a Fibonacci-zónák nagyobb valószínűséggel okoznának visszapattanást, mint más árszintek. A Fibonacci-alapú kereskedési szabály a véletlenszerű kontrollstratégiát sem múlta felül, és hosszú távon a buy-and-hold mögött maradt.

Shanaev és Gibson későbbi preprintje (nem került lektorálásra) viszont több piacon is statisztikailag kimutatható kapcsolatot talált. A placebotesztjük alapján a Fibonaccihoz közeli alternatív szintek gyengébben teljesítettek, és az S&P 500 részvényeiből kialakított stratégia pozitív alfát mutatott. A két tanulmány módszertana jelentősen eltér egymástól, ezért eredményeik közvetlen összevetése sem egyszerű. Más időszakot, más piacokat, más Fibonacci-definíciót és más tesztelési eljárást alkalmaztak.

Sajnos azonban a Fibonacci retracementtel foglalkozó szigorú empirikus szakirodalom továbbra is viszonylag szűk. Emiatt jelenleg nem indokolt olyan erős kijelentést tenni, hogy a Fibonacci-szintek bizonyított és általánosan működő előrejelző eszközök lennének.

Érdemes különválasztani a mérőeszközt és az előrejelző eszközt

A Fibonacci retracement két teljesen eltérő célra használható. Mérőeszközként egyszerűen megmutatja, hogy egy korábbi mozgás mekkora részét adta vissza az árfolyam. Ebben a szerepében nincs szükség arra a feltételezésre, hogy a 38,2% vagy 61,8% bármilyen misztikus piaci jelentőséggel rendelkezik.

Előrejelző eszközként már azt feltételezzük, hogy egyes Fibonacci-szinteknél nagyobb eséllyel történik valamilyen későbbi árfolyamreakció. Ezt az állítást már adatokkal kell igazolni. Ezért a Fibonacci retracement használatának legbiztosabb része az árfolyammozgások egységes mérése. A Fibonacci-szintekre épített önálló vételi vagy eladási jelzéseket jóval óvatosabban érdemes kezelni.

Miért láthatunk mégis rengeteg pontos Fibonacci-találatot?

A grafikonokon valóban találhatunk olyan eseteket, amikor az árfolyam szinte pontosan a 38,2%, 50% vagy 61,8%-os szintről fordult. Ez önmagában azonban nem meglepő. Egy trendágon belül egyszerre több Fibonacci-szintet figyelünk. Több trendágat is kijelölhetünk, és a szintek köré gyakran valamilyen toleranciasávot is engedünk. Ha ezek után utólag vizsgáljuk a grafikont, megnő annak az esélye, hogy legalább egy Fibonacci-szint közelében találunk fordulatot.

A lektorált kutatás zónaszélességgel kapcsolatos eredménye pontosan ezt a problémát szemlélteti. A szinteknél körülbelül 50%-os visszapattanási arány szélesebb zónák használatával 70% fölé emelkedett, miközben az ebből épített kereskedési stratégia nem lett jobb.Ezért egy technikai indikátor értékelésekor nem érdemes önmagában a találati arányra koncentrálni.

Találati arány helyett mit érdemes vizsgálni?

Egy kereskedési szabály hasznosságát több tényező együtt határozza meg. Érdemes vizsgálni például:

• a találati arányt
• az átlagos nyereséget
• az átlagos veszteséget
• a hozamok eloszlását
• a maximális visszaesést
• a kereskedési költségeket
• a kockázattal korrigált teljesítményt
• a buy-and-hold benchmarkhoz viszonyított eredményt
• a nem Fibonacci-szintekkel összehasonlított teljesítményt

Egy 70%-os találati arányú stratégia is lehet veszteséges, ha a vesztes ügyletek jóval nagyobbak a nyerteseknél. Ugyanígy egy 40%-os találati arányú stratégia is lehet nyereséges, ha a nyertes ügyletek átlagos mérete lényegesen meghaladja a veszteségekét. A Fibonacci esetében ezért a kérdés nem merülhet ki abban, hogy "hányszor fordult meg az árfolyam a szint környékén".

Fibonacci-szintek célárként

A Fibonacci-eszköz célárak meghatározására is használható. Itt a retracement mellett megjelennek a 100% fölötti Fibonacci extension szintek.

Gyakran alkalmazott extension értékek:

• 127,2%
• 161,8%
• 261,8%
• 423,6%

Ezek segítségével azt mérhetjük, hogy egy korábbi árfolyammozgáshoz képest milyen távolságra kerülne egy következő potenciális célár.

Itt is érdemes megtartani ugyanazt az óvatosságot. Az extension szint jó mérési referencia lehet, de önmagában nem garantálja, hogy az árfolyam eléri vagy éppen ott fordul meg.

Stop megbízások és Fibonacci-szintek

A stop helyének meghatározásakor a Fibonacci-szint önmagában kevés. Célszerű először azt meghatározni, hogy milyen árfolyammozgás érvénytelenítené a kereskedési elképzelésünket. Ez lehet például egy fontos lokális mélypont törése, egy oldalazó sáv elhagyása vagy a korábbi trendstruktúra megszűnése. A stop távolságához ezután igazítható a pozíció mérete. Távolabbi stop esetén kisebb pozícióval, közelebbi stop esetén nagyobb pozícióval tartható azonos szinten az ügyletre vállalt kockázat. Így a Fibonacci-szint használható kiegészítő információként, de a kockázatkezelés logikáját nem célszerű kizárólag egy Fibonacci-százalékra építeni.

A Fibonacci indikátor további típusai

A hagyományos Fibonacci retracement mellett több rokon grafikai eszköz is megtalálható a kereskedési platformokon. Ezek a Fibonacci-arányszámokat más módon vetítik az árfolyamgrafikonra.

Fibonacci időzóna

A Fibonacci időzóna az árfolyam helyett az időtengelyre vetíti a Fibonacci-sorozatból származtatott távolságokat. Az elképzelés szerint ezek az időpontok olyan területeket jelölhetnek, ahol nagyobb eséllyel történik valamilyen jelentősebb piaci esemény vagy fordulat.

Az időzónák tudományos alátámasztottsága még gyengébb, mint a klasszikus retracementé. Emiatt ezeket elsősorban grafikai segédeszközként érdemes kezelni, és használatuk előtt külön tesztelés indokolt.

Fibonacci legyező, ív és csatorna

A Fibonacci fan a hagyományos vízszintes retracement-szintek helyett átlós vonalakat rajzol. Így a potenciális támasz vagy ellenállás értéke az idő előrehaladásával változik.

A Fibonacci ív hasonló gondolatot körívek segítségével jelenít meg, míg a Fibonacci csatorna párhuzamos vonalakkal próbálja a mozgás arányait követni.

Ezek az eszközök látványosak lehetnek, ugyanakkor még több rajzolási döntést igényelnek. Emiatt a szubjektivitás problémája itt legalább akkora, mint a hagyományos retracement használatánál.

Hogyan használható a Fibonacci oldalazó piacon?

A Fibonacci retracementet leggyakrabban trendek korrekcióinak mérésére használják, de oldalazó szakaszok és kitörések vizsgálatánál is alkalmazható.

Egy kitörést megelőző visszahúzódás mélységét például számszerűsíthetjük a Fibonacci-eszközzel. Egy 23,6%-os korrekció sekély visszahúzódást jelez, míg a 61,8%-os szint már az előző mozgás jóval nagyobb részének visszaadását jelenti.

Itt is célszerű kerülni azt a kijelentést, hogy valamelyik Fibonacci-szintről induló kitörés önmagában jobb belépési lehetőség. A Fibonacci segítségével pontosan leírhatjuk a kitörést megelőző korrekció mélységét, majd ezt más feltételekkel együtt tesztelhetjük.

Ha például azt szeretnénk megvizsgálni, hogy a sekély korrekcióból induló kitörések sikeresebbek-e, előre meghatározhatjuk, hogy 23,6% vagy 38,2% alatti korrekciót tekintünk sekélynek. Ezután nagy mintán összehasonlíthatjuk az eredményt a mélyebb korrekciókból induló kitörésekkel.

Ebben az esetben a Fibonacci-eszköz ismét mérési rendszerként segít objektívvé tenni a szabályt.

Hasonló módon vizsgálható egy füles csésze vagy más folytatólagos alakzat korrekciójának mélysége is. A 23,6%, 38,2%, 50% vagy 61,8% ilyenkor könnyen értelmezhető számszerű változóvá teszi a korrekció nagyságát.

Mire érdemes figyelni a Fibonacci használatakor?

A Fibonacci retracement egyszerűnek látszik, de a használata mögött több olyan döntés van, amely jelentősen befolyásíthatja az eredményt.

A legfontosabb kérdések:

• melyik trendágat mérjük
• melyik csúcsot és mélypontot választjuk
• kanócot, gyertyatestet vagy záróárat használunk
• mely Fibonacci-szinteket figyeljük
• pontosan a szintet vagy egy szélesebb zónát tekintünk találatnak
• mit nevezünk visszapattanásnak
• milyen további indikátorokkal vagy piaci feltételekkel kombináljuk a jelzést

Minél több döntést hozunk meg utólag, annál könnyebb meggyőző historikus eredményt előállítani. Ezért egy kereskedési szabály értékelésénél előre rögzített definíciók és nagy elemszámú tesztek szükségesek.

Összefoglalás

A Fibonacci retracement hasznos eszköz lehet az árfolyammozgások számszerű leírására. Segítségével pontosan megadhatjuk, hogy egy korábbi trend mekkora részét korrigálta vissza az árfolyam, és egységes szabályokat alakíthatunk ki a korrekciók mélységének mérésére. Sokkal óvatosabban érdemes kezelni azt az állítást, hogy a 23,6%, 38,2% vagy 61,8%-os szintek önmagukban megbízható támaszokat és ellenállásokat jelentenek.

A jelenleg rendelkezésre álló empirikus bizonyítékok vegyesek. Egy lektorált, több mint ötvenéves mintát használó kutatás szerint a Fibonacci-zónáknál nem következett be több visszapattanás, mint véletlenszerű kontrollzónáknál, és a Fibonacci-stratégia hosszú távon a buy-and-hold eredményétől is elmaradt. Egy másik, egyelőre nem lektorált kutatás ugyanakkor részvényindexeken, devizákon és S&P 500-részvényeken is statisztikailag kimutatható Fibonacci-hatást talált. Ebben a vizsgálatban a 0%, 38,2%, 50%, 61,8% és 100%-os szintekből álló rendszer adta a legerősebb eredményt.

A Fibonacci retracement ezért jó példája annak, miért fontos különválasztani egy technikai eszköz praktikus használhatóságát és bizonyított előrejelző képességét. Mérőeszközként egyszerű, következetes és jól használható. Kereskedési jelzésként már tesztelésre, megfelelő kontrollra és kockázatkezelésre van szükség. Ha Fibonacci-szinteket használunk, érdemes előre meghatározni a szabályokat, kerülni az utólagos rajzolást, és a látványos grafikonpéldák helyett nagyobb minták eredményeire támaszkodni.