Fedezeti, Hedge ügylet jelentése, példák, stratégiák

Az alábbiakban a fedezeti, vagy más néven hedge ügyletekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat beszéljük meg. Megnézzük a fedezeti ügyletek elméleti alapját, de nagy hangsúlyt kap a gyakorlati alkalmazás is. Reálgazdasági példákon keresztül bemutatjuk, hogyan kezelhet egy vállalkozás devizakockázatot, illetve hogyan védekezhet például egy nyersanyag drágulása ellen. Ezt követően a részvénypiaci fedezés lehetőségeivel foglalkozunk, és azt is megnézzük, milyen ára van a kockázat csökkentésének. Bejegyzésünkben a következő témákat tárgyaljuk:

• Fedezeti, hedge ügylet jelentése
• Fedezeti ügylet a bevételek biztosítására
• Fedezeti ügylet a költségek rögzítésére
• Fedezeti ügyletek a részvénypiacokon
• Fedezeti ügyletek egyedi részvények esetében
• Fedezeti stratégiák befektetési portfólióknál
• Fedezeti ügyletek opciók segítségével
• A fedezeti ügyletek költségei
• Kötvény és arany mint fedezeti eszköz
• Long-short és beta-neutral stratégiák
• Nullára csökkenthető-e a kockázat hedgeléssel?

A fedezeti, hedge ügylet jelentése, fogalma

A fedezeti ügylet célja egy már meglévő vagy várható pénzügyi kockázat csökkentése. Ilyen lehet például egy deviza árfolyamának változása, egy nyersanyag drágulása vagy a részvénypiac visszaesése. A fedezeti ügyleteket ezért a befektetők és kereskedők mellett vállalkozások is széles körben használják. Angolul a fedezeti ügyletet hedge ügyletnek, a folyamatot hedgingnek nevezik. A magyar pénzügyi szóhasználatban is gyakran találkozunk a hedge, hedging és hedgelés kifejezésekkel.

A fedezés alapgondolata egyszerű. Van egy kitettségünk, amelynek kedvezőtlen változása veszteséget okozhat, ezért egy másik ügylet segítségével megpróbáljuk ennek a veszteségnek egy részét vagy egészét ellensúlyozni. A logika hasonló a biztosításéhoz. Valamilyen költséget vállalunk azért, hogy egy kedvezőtlen esemény pénzügyi következményét mérsékeljük. A biztosítás ugyanakkor jogi és pénzügyi értelemben nem azonos a tőkepiaci fedezeti ügylettel.

Fontos azt is látni, hogy a hedgelés általában nem tünteti el a kockázatot. Sokkal inkább átalakítja vagy csökkenti azt. A fedezésnek költsége lehet, a fedezeti eszköz és a tényleges kitettség mozgása eltérhet egymástól, illetve maga a hedge sem feltétlenül tökéletes.

A vállalkozások egyik leggyakoribb problémája a devizakockázat. Egy magyar társaság például euróban kaphatja bevételeit, miközben költségeinek jelentős része forintban merül fel. Egy másik vállalkozás dollárban vásárolhat alapanyagot, miközben bevételei forintban keletkeznek. Mindkét esetben olyan árfolyamkockázat jelenik meg, amely megfelelő pénzügyi eszközökkel részben vagy egészben fedezhető.

A befektetők szintén alkalmazhatnak fedezeti technikákat. Egy részvényportfólió piaci kitettsége például index futures short pozícióval mérsékelhető, egy nagyobb árfolyamesés kockázata pedig put opció vásárlásával korlátozható. ETF-ek esetében is találkozhatunk devizafedezett, úgynevezett currency hedged konstrukciókkal.

1) Fedezeti, hedge ügylet a bevételek biztosítására

Tipikus reálgazdasági példa a devizában keletkező bevétel fedezése. Tegyük fel, hogy egy magyar társaság euróban értékesíti termékeit, miközben eredményét forintban számolja el. Ebben az esetben a forint erősödése csökkenti az euróbevétel forintban számított értékét. Ehhez nincs szükség arra, hogy a vállalat megpróbálja előre jelezni az EUR/HUF árfolyamot. A fedezés célja éppen az lehet, hogy az üzleti eredmény kevésbé függjön attól, merre mozdul el később az árfolyam. Nézzünk egy egyszerű példát:

• A társaság 10 euróért értékesít egy terméket.
• 310 forintos EUR/HUF árfolyam mellett ez 3100 forint bevételt jelent.
• Ha az EUR/HUF 300 forintra csökken, ugyanaz a 10 euró már csak 3000 forintot ér.
• A vállalat megfelelő EUR/HUF short fedezeti pozícióval ellensúlyozhatja az árfolyamváltozásból származó veszteséget.

A gyakorlatban természetesen a fedezés pontos eredménye függ az alkalmazott pénzügyi eszköztől, annak lejáratától, a szerződés méretétől és a tranzakciós költségektől is. A lényeg azonban jól látható. A vállalkozás az árfolyam bizonytalanságának egy részét kiszűrheti a működéséből.

2) Fedezeti, hedge ügylet a költségek rögzítésére

A fedezeti ügylet a költségoldalon is használható. Ez gyakori azoknál a vállalkozásoknál, amelyek működéséhez nagy mennyiségű energia, üzemanyag, mezőgazdasági termék vagy más nyersanyag szükséges.

Tegyük fel, hogy egy társaság költségeinek jelentős részét az üzemanyag teszi ki. A vállalat tudja, hogy az év során nagy mennyiségű olajra lesz szüksége, ezért szeretné csökkenteni annak kockázatát, hogy az olaj ára időközben jelentősen megemelkedik.

Erre használható például a határidős piac. A vállalat megfelelő lejáratú futures kontraktusok vásárlásával rögzítheti a jövőbeni beszerzéshez kapcsolódó árszintet. Ha később az olaj ára emelkedik, a fizikai beszerzés drágább lesz, miközben a határidős pozíción nyereség keletkezhet. Ha az olaj ára csökken, a fizikai beszerzés olcsóbb lesz, miközben a futures pozíció veszteséget okozhat.

Fontos azonban, hogy a határidős ár nem feltétlenül egyezik meg az azonnali, vagyis spot árral. A futures kontraktusok ára a lejárattól és a piaci körülményektől is függ. Emiatt a fedezés eredménye sem feltétlenül lesz tökéletes.

Megjelenhet az úgynevezett basis risk is. Ez akkor jelent problémát, ha a fedezeti eszköz és a ténylegesen megvásárolt termék ára nem pontosan ugyanúgy változik. Egy légitársaság például repülőgép-üzemanyagot használ, miközben a fedezéshez esetleg más, erősen kapcsolódó energiahordozóra köt határidős ügyletet.

Opciókkal szintén kialakítható fedezés. Ennek egyik előnye, hogy a vállalat megtarthatja egy számára kedvező ármozgás előnyét, miközben a kedvezőtlen mozgással szemben védelmet vásárol. Ennek ára az opciós prémium.

3) Fedezeti ügyletek a részvénypiacokon

A részvénypiacon is számos módszer használható a kockázatok csökkentésére. Fedezhetünk egyetlen részvényt, egy iparági kitettséget vagy akár egy teljes portfólió piaci kockázatát.

3.1) Fedezeti ügyletek egyedi részvények esetében

Tegyük fel, hogy egy befektető kedvezően ítél meg egy vállalatot, ugyanakkor az egész iparág jövőjével kapcsolatban jelentős bizonytalanságot lát. Ilyen kockázat lehet például egy szabályozási változás, különadó vagy az iparág egészét érintő keresleti visszaesés.

Ebben az esetben kialakítható olyan long-short pozíció, amelyben a befektető megvásárolja a kedvezőbbnek ítélt társaság részvényeit, miközben short pozíciót vesz fel a versenytársakban vagy egy megfelelő iparági indexben.

Ha az egész iparág emelkedik, mindkét pozícióra hat a közös piaci mozgás. A befektető eredménye nagyobb mértékben függhet attól, hogy a kiválasztott társaság mennyivel teljesít jobban vagy rosszabbul a fedezésként használt részvényeknél.

Ez azonban nem jelent tökéletes fedezést. A vállalatok eltérő üzleti modellel, adóssággal, földrajzi kitettséggel és piaci bétával rendelkezhetnek. Emiatt egy versenytárs shortolása új, úgynevezett basis vagy relative-value kockázatot is létrehozhat.

3.2) Fedezeti ügyletek befektetési portfóliók esetében

Egy teljes részvényportfólió piaci kitettsége is csökkenthető. Ennek egyik klasszikus módja egy megfelelő részvényindex határidős kontraktusának shortolása.

Ha például egy amerikai részvényportfólió erősen együtt mozog az S&P 500 indexszel, a befektető S&P 500 futures short pozícióval csökkentheti a portfólió piaci kitettségét. Ha ezt követően esik a részvénypiac, a részvényeken veszteség keletkezhet, miközben a short futures pozíció nyeresége ezt részben ellensúlyozza.

A fedezés mértékét azonban érdemes a portfólió tényleges piaci kitettségéhez igazítani. Egy magas bétájú portfólió esetében ugyanakkora részvényérték mellett nagyobb indexfedezetre lehet szükség, mint egy alacsony bétájú portfóliónál.

3.3) Fedezeti ügyletek opciók segítségével

Opciókkal is csökkenthető a részvénybefektetések kockázata. Egyedi részvény esetében ennek klasszikus példája a protective put vagy married put stratégia.

A befektető megvásárolja a részvényt, majd put opciót vesz rá. Ha a részvény árfolyama jelentősen esik, a put opció értéke emelkedik, így csökkenti a részvényen elszenvedett veszteséget.

Egy teljes portfólió is védhető indexre vásárolt put opcióval. Az S&P 500 részvényekből álló portfólió esetében például S&P 500 indexopció használható.

Az opciós védelem nagy előnye az aszimmetria. Ha a piac jelentősen emelkedik, a befektető részesedhet az emelkedésből, miközben a lefelé mutató kockázat egy része korlátozható. Ennek azonban ára van, mégpedig a rendszeresen kifizetett opciós prémium.

4) Fedezeti ügyletek költségei

A fedezeti ügyleteknek ára van. Ez nem merül ki a brókeri jutalékban vagy az ügyletkötés közvetlen költségeiben. A kockázat csökkentéséért rendszerint valamilyen gazdasági árat is fizetünk.

Egy futures short pozíció például megvédhet egy részvényportfóliót a piaci esés egy részétől. Ha azonban a piac tovább emelkedik, a short pozíción keletkező veszteség csökkenti a részvényeken elért nyereséget.

Opciós fedezésnél más a helyzet. A put opció lehetővé teszi, hogy a befektető részesedjen a részvénypiac további emelkedéséből, miközben védelmet kap egy nagyobb eséssel szemben. Ezért viszont opciós prémiumot kell fizetnie.

Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a rendszeresen megújított védelem hosszú idő alatt jelentős költséggé válhat. Emiatt egy hedge stratégia értékelésénél nem elég azt megvizsgálni, hogyan teljesített a védelem egy válság alatt. A teljes időszak költségét és az elmaradt hozamot is figyelembe kell venni.

5) Hedge ügyletek a tőzsdén

A hedge fund elnevezés története is összefügg a fedezeti ügyletekkel. A korai hedge fundok egyik legismertebb alakja Alfred Winslow Jones volt, aki egyszerre tartott long és short részvénypozíciókat. Az alapgondolat szerint az alulértékeltnek tartott részvényeket megvásárolták, a túlértékeltnek tartott részvényeket pedig shortolták.

A mai hedge fundok stratégiái ennél sokkal változatosabbak. A hedge fund kifejezés ezért ma már nem jelent automatikusan piacsemleges befektetési stratégiát. Ezek az alapok használhatnak részvényeket, kötvényeket, származtatott termékeket, devizákat, árupiaci eszközöket és tőkeáttételt is.

A részvénypiaci stratégiák egyik egyszerű felosztása:

• long-only
• long-short

Long-only ügyletek előnyei és hátrányai

A long-only befektetési módszerek esetében kizárólag vételi pozíciókat tartunk. Olyan részvényeket keresünk, amelyeknél valamilyen gazdasági vagy statisztikai összefüggés alapján kedvezőbb jövőbeni teljesítményre számítunk.

Számos ilyen összefüggést dokumentált a pénzügyi szakirodalom. Ide tartozik például a value, a momentum, a profitability és az alacsony volatilitás hatása. Ezekre építve long-only portfóliók is kialakíthatók.

A long-only stratégia egyik fontos tulajdonsága azonban az, hogy megmarad a részvénypiaci kitettség. Egy jól diverzifikált részvényportfólió is jelentős veszteséget szenvedhet el egy általános medvepiac vagy pénzügyi válság idején.

Ezen a ponton érdemes pontosan értelmezni a bétát. A béta azt mutatja meg, hogy egy részvény hozama milyen érzékenyen reagál a piac hozamának változására. A béta tehát a piaci, vagyis szisztematikus kitettség egyik mérőszáma.

Ha egy részvény bétája 1, akkor a becslés szerint piaci kitettsége nagyjából megegyezik a piacéval. A 0,7-es béta kisebb, az 1,5-es béta nagyobb piaci érzékenységet jelez.

Fontos azonban, hogy ebből nem következik automatikusan a részvény teljes kockázata. Egy alacsony bétájú részvény teljes volatilitása akár magas is lehet, ha jelentős vállalatspecifikus kockázattal rendelkezik. Ezért pontatlan lenne azt mondani, hogy egy 0,7-es bétájú részvény egyszerűen 30 százalékkal kevésbé kockázatos, mint a piac. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy a becsült piaci kitettsége körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb.

Ahogy fentebb beszéltünk róla, egy long-only részvényportfólió piaci kitettsége többféle módon mérsékelhető. Ilyen lehet az index futures használata, a put opció, illetve bizonyos esetekben más eszközosztályok bevonása.

Long-only tőzsdestratégiák hedgelése kötvényekkel

A kötvényeket gyakran használják a részvényportfóliók kockázatának csökkentésére. Ennek egyik oka, hogy több korábbi recesszió és részvénypiaci válság idején a jegybankok kamatot csökkentettek. A kamatok csökkenése felértékelheti a korábban kibocsátott fix kamatozású kötvényeket.

Ez segített például a klasszikus 60-40 részvény-kötvény portfólióknak több korábbi válság idején. A kötvények mellett természetesen már önmagában az is csökkenti a portfólió részvénypiaci kitettségét, hogy a vagyon egy része nincs részvényben.

	100% részvény	60-40 portfólió	Különbség
2007-2009	-45%	-24%	21%
2000-2002	-42%	-20%	22%

Megfigyelhető azonban, hogy a kötvények fedezeti szerepe erősen függ a gazdasági környezettől. Erre jó példa 2022. A magas infláció és a gyors kamatemelések egyszerre okoztak veszteséget a részvény- és kötvénypiac jelentős részén. A hosszú lejáratú kötvények árfolyama a hozamok emelkedése miatt jelentősen csökkent.

Ez fontos kiegészítés a korábbi válságok tapasztalataihoz. A kötvény jó diverzifikációs eszköz lehet, de nem tekinthető minden piaci környezetben automatikusan működő részvénypiaci hedge-nek. Sok múlik azon, hogy a válságot keresleti visszaesés, pénzügyi probléma, inflációs sokk vagy valamilyen más gazdasági folyamat váltja ki.

Az arany mint fedezeti eszköz

Az arany szintén gyakran jelenik meg a részvényportfóliók kiegészítőjeként. Itt azonban érdemes elkerülni azt a leegyszerűsítést, hogy az arany a részvénypiaccal ellentétesen mozog.

A részvények és az arany közötti korreláció hosszabb időszakokban gyakran alacsony lehet, de ez a kapcsolat időben változik. Az alacsony vagy nulla korreláció ráadásul nem jelent statisztikai függetlenséget.

Ezért abból, hogy esik a részvénypiac, nem következik automatikusan az arany árfolyamának emelkedése. Az arany viselkedésére a reálhozamok, az inflációs várakozások, a dollár, a monetáris politika és a befektetői kereslet is hatással lehet.

Mindenesetre számos portfólióban találkozunk arannyal mint diverzifikációs eszközzel. Ismert példa Harry Browne Permanent Portfolio konstrukciója, amely részvényeket, hosszú lejáratú kötvényeket, készpénzt és aranyat kombinál.

forrás: The Best of Strategies for the Worst of Times

Put opciókkal szintén fedezhetjük a tőzsdei befektetéseket. Sajnos azonban a folyamatos opciós védelem költséges lehet. Ha minden időszakban újabb és újabb put opciót vásárolunk, az opciós prémiumok hosszú távon jelentősen csökkenthetik a részvényportfólió hozamát.

Ezért a válság idején látott jó hedge-teljesítmény önmagában kevés egy stratégia értékeléséhez. A védelem teljes életciklusának költségét is figyelembe kell venni.

Long-short stratégiák mint fedezeti ügyletek

A részvénypiaci kockázatok kezelésének másik eszköze a long-short stratégia. A befektető egyszerre tart vételi és eladási pozíciókat, így a portfólió eredménye kisebb mértékben függhet az egész részvénypiac irányától.

Egy value stratégia esetében például megvásárolhatjuk az értékeltségi mutatók alapján olcsónak tekintett részvényeket, miközben shortolhatjuk a drágának tekintett részvényeket. Az eredmény ekkor nagyobb mértékben függ az olcsó és drága részvények relatív teljesítményének különbségétől.

A long-short stratégiáknak több változata létezik. Két gyakori megoldás:

• dollar neutral
• beta neutral

A dollar-neutral stratégia esetében a long és short pozíciók pénzben kifejezett értéke megegyezik. Egy momentum stratégia például 10 000 dollár értékben megvásárolhatja a legerősebb múltbeli teljesítményű részvényeket, miközben 10 000 dollár értékben shortolja a leggyengébbeket.

Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a portfólió piaci kitettsége nulla. Ha például a long részvények átlagos bétája magasabb a short részvényekénél, a két oldal azonos dollárértéke mellett is maradhat nettó pozitív piaci béta.

A beta-neutral stratégia ezért más logikát követ. Itt a long és short oldal súlyait úgy állítjuk be, hogy a két oldal piaci béta-kitettsége megközelítőleg kiegyenlítse egymást. A cél az, hogy a teljes portfólió nettó piaci bétája nulla közelében legyen.

Tegyük fel, hogy a long portfólió bétája 1,2, a short portfólióé pedig 0,8. Azonos pénzösszegű long és short pozíció ebben az esetben nem lenne beta neutral. A long oldal nagyobb piaci érzékenysége miatt a portfólió továbbra is rendelkezne nettó piaci kitettséggel. A pozíciók méretét ezért a becsült béták figyelembevételével kell módosítani.

A gyakorlatban a beta-neutral állapot sem állandó. A részvények bétája időben változik, ráadásul csak becsülni tudjuk. Emiatt a portfóliót rendszeresen újra kell súlyozni, és még így is maradhat piaci kitettség.

A fenti táblázat különböző long-short stratégiák eredményeit mutatja. A momentum, profitability, growth, safety és payout jellegű stratégiák eltérően viselkedhetnek recessziók és gazdasági növekedési időszakok alatt.

Ez egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy nincs olyan egyszerű long-short szabály, amely minden piaci környezetben azonos hatékonysággal fedezi a portfóliót. Egy faktor teljesítménye és a teljes részvénypiac kockázatának fedezése ráadásul két eltérő kérdés.

Nullára csökkentik a fedezeti ügyletek a kockázatot?

A fentiek alapján jól látható, hogy a fedezeti ügyletek rendszerint csökkentik vagy átalakítják a kockázatot, teljesen megszüntetni azonban ritkán tudják.

Put opciókkal elméletileg nagyon erős lefelé irányuló védelem építhető ki, ennek azonban ára van. A folyamatosan vásárolt opciós védelem hosszú távon jelentős összeget emészthet fel.

A kötvények több korábbi válság idején jól csökkentették a részvényportfólió veszteségét. A 2022-es év ugyanakkor megmutatta, hogy inflációs és kamatemelési környezetben a részvények és kötvények egyszerre is eshetnek.

Az arany szintén segíthet a diverzifikációban, de nem garantált, hogy minden részvénypiaci visszaesés idején emelkedik. A long-short stratégiák pedig csökkenthetik a piaci kitettséget, miközben új kockázatok jelenhetnek meg. Ilyen a short pozíciók költsége, a faktorok relatív teljesítményének bizonytalansága és a béta becslési hibája.

A hedge ezért inkább kockázatkezelési eszközként értelmezhető. A kérdés az, hogy milyen kockázatot akarunk csökkenteni, mekkora védelmet szeretnénk, és ezért mekkora költséget vagy elmaradó hozamot vagyunk hajlandók vállalni.

Szükség van-e long-short befektetési módszerekre?

A long-short stratégiák összetettebbek és költségesebbek lehetnek a hagyományos long-only befektetésnél. Short pozíciókat kell fenntartani, finanszírozási és kölcsönzési költségek merülhetnek fel, illetve a pozíciók súlyozása és rendszeres újraegyensúlyozása is nagyobb figyelmet igényel.

Érdekes kérdés ezért, hogy egy faktoralapú befektetőnek szüksége van-e a short lábra. A When Equity Factors Drop Their Shorts című tanulmány az 1960 és 2018 közötti időszakot vizsgálva arra jutott, hogy több ismert részvénypiaci faktor esetében a prémium jelentős része a long oldalon is megjelent.

Ez fontos eredmény, de érdemes pontosan értelmezni. Abból, hogy egy faktor long lába kedvező kockázattal korrigált teljesítményt mutatott, még nem következik, hogy a fedezeti ügyletek feleslegesek. A két kérdés eltér egymástól. Az egyik azt vizsgálja, hogyan lehet egy részvénypiaci faktorhoz kapcsolódó prémiumot hatékonyan kinyerni. A másik arra keresi a választ, hogyan csökkenthető egy meglévő portfólió valamely kockázata.

forrás: When Equity Factors Drop Their Shorts

A vizsgálatban több ismert részvénypiaci összefüggést elemeztek. Ezek között szerepelt a value, momentum, profitability, asset growth és az alacsony volatilitás hatása.

A rövidítések jelentése:

• HML - value hatás, értékeltség alapján olcsó és drága részvények közötti hozamkülönbség
• WML - momentum hatás
• RMW - jövedelmezőségi hatás
• CMA - beruházási, illetve asset growth hatáshoz kapcsolódó faktor
• Vol - alacsony volatilitású részvényekhez kapcsolódó hatás
• Return% - évesített hozam
• Volatility% - évesített volatilitás
• Sharpe ratio - az egységnyi kockázatra jutó többlethozam egyik mérőszáma

Megfigyelhető azonban, hogy a long-only faktorstratégia és a long-short faktorportfólió összehasonlításánál nem pusztán az évesített hozamot érdemes nézni. Fontos a volatilitás, a maximális visszaesés, a tranzakciós költség és a short oldal fenntartásának költsége is.

A vizsgálat eredményei alapján több faktor esetében a long láb kedvező kockázattal korrigált eredményt mutatott. Ez gyakorlati szempontból azért érdekes, mert egy long-only portfólió jóval egyszerűbben kivitelezhető egy átlagos befektető számára.

Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy az amerikai részvénypiac hosszú távon emelkedő tendenciát mutatott. Ez önmagában is nehezíti a short pozíciók hosszú távú eredményességét. Minél hosszabb időtávot vizsgálunk, annál nagyobb szerepet kap a részvénypiac hosszú távú pozitív várható hozama.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden long pozíció kedvező vagy minden short pozíció rossz. A short oldal szerepe egy piacsemleges vagy faktoralapú stratégiában eltér egy egyszerű, irányra történő fogadástól.

Összegzés

A fedezeti ügylet célja egy meghatározott pénzügyi kockázat csökkentése. Vállalkozásoknál ez gyakran deviza- vagy nyersanyagár-kockázatot jelent, befektetőknél pedig a részvénypiaci esés, a devizaárfolyam változása vagy más piaci kitettség mérséklése kerülhet előtérbe.

A megfelelő fedezeti eszköz attól függ, milyen kockázatot szeretnénk kezelni. Futures és forward ügyletekkel árfolyamokat vagy jövőbeni árszinteket lehet rögzíteni. Put opciókkal lefelé irányuló védelmet vásárolhatunk. Index futures segítségével csökkenthető egy részvényportfólió piaci kitettsége, míg long-short konstrukciókkal a közös piaci mozgások egy része szűrhető ki.

Sajnos azonban ingyenes védelem nincs. A hedge költséget okozhat, csökkentheti a kedvező piaci mozgásból származó nyereséget, illetve új kockázatokat is létrehozhat. Az opcióért prémiumot fizetünk, a futures fedezésnél basis risk jelenhet meg, a short pozícióknak pedig finanszírozási és kölcsönzési költsége lehet.

A kötvény és az arany szintén javíthatja egy részvényportfólió diverzifikációját, de egyik eszköz sem tekinthető minden környezetben tökéletes fedezetnek. A 2022-es év jól megmutatta, hogy inflációs és kamatemelési sokk esetén a részvények és a kötvények egyszerre is jelentős veszteséget szenvedhetnek.

Éppen ezért a hedgelésnél az első kérdés mindig az legyen, hogy pontosan milyen kockázatot akarunk csökkenteni. Ezt követően lehet eldönteni, milyen eszközzel, milyen mértékben és mekkora költség mellett érdemes fedezni a kitettséget. A jó fedezeti stratégia célja nem feltétlenül a veszteség teljes megszüntetése. Sokkal inkább az, hogy a számunkra fontos kockázatot előre meghatározott és vállalható szintre csökkentsük.