Endowment Bias: A birtokolt dolgok iránti elkötelezettség

Mit jelent az endowment bias?

Az endowment bias arra a jelenségre világít rá, hogy a már tulajdonukban levő tárgyakat értékesebbnek tartjuk, elkötelezettebbek vagyunk irántunk. Például az emberek hajlamosak megtartani a birtokukba került tárgyat, összehasonlítva azzal az esettel, hogy ha nem lenne a birtokukban a tárgy, és meg kellene vásárolniuk. Az endowment bias jelenségét az üzleti életben, a marketingben is kihasználják. Például a tesztvezetések, próbahónapok, termék kipróbálások, a 100% elégedettségi garanciák, termékminták mind azt használják ki, hogy ha a tárgy/szolgáltatás egy része, vagy az egész a birtokunkba került, akkor nehezebben mondunk le róla.

Hogyan mutatták ki az endowment bias-t?

A hatást Richard Thaler a viselkedési közgazdaságtan egyik ismert kutatója is vizsgálta kollegájával a viselkedési tudományterület másik fontos kutatójával Daniel Kahneman-al együtt. A hallgatóik között kávéscsészéket sorsoltak ki, és a csoportot két része osztották. Az egyik csoportban azok a hallgatók kerültek, akiknek a birtokában volt egy kávéscsésze, a másik csoportban a hallgatók nem rendelkeztek kávéscsészével.  Egy héttel az esemény után megkérték a hallgatókat, hogy határozzák meg a kávéscsésze árát. Azok a hallgatók, akinek a birtokában volt egy kávéscsésze magasabb árat mondtak (átlagosan 2,75 dollár), értékesebbnek tartották a csészét, mint azok a hallgatók, akiknek nem volt a birtokukban kávéscsésze (átlagosan 2,25 dollár). Az átlagos ár, amiért eladták volna a csészéket 2,75 dollár volt, míg a másik hallgatói csoportban az átlagos vételi ár 2,25 dollár volt.

Az endowment bias kutatása során azt is megállapították, hogy a befektetők hajlamosak megtartani a rosszul teljesítő részvényeiket, és kevésbé hajlandók elcserélni egy hasonló, de jobban teljesítő részvényre. (részletek: Michael Pompian a Behavioral Finance and Wealth Management című munkájában)

További példák az endowment bias jelenségre

Daniel Kahneman egy másik kutatásában azt is megállapította, hogy a befektetők a birtokukban levő részvények piaci értékét túlbecsülik a valódi piaci értékükhöz képest. Ugyanez megfigyelhető az ingatlanpiacon is, ahol az ingatlanpiaci befektetők a saját tulajdonukban levő ingatlant tartják értékesebbnek. Az 1980-as években a hawaii ingatlanpiacon óriási áremelkedés volt, amit erőteljes árcsökkenés követett (1989-től kezdődően). Azok a befektetők, akik a csúcs közelében (1989-ben) vásároltak, egy évtizedig szembesültek a döntésük következményeivel, majd 2001-ben fordult a hawaii ingatlanpiac. Vizsgálatok rámutattak arra, hogy azok a befektetők, akik a csúcs közelében (1989-ben) vásároltak, még 2001-ben is az 1989-es árakat használták referencia pontként, így az eladással hezitáltak. Azok a befektetők pedig, akik a mélyponton vásároltak, sokkal könnyebben, nagyobb arányban adták el az ingatlanjaikat 2001-ben.

Genesove és Mayer (2001) hasonlókat figyelt meg a bostoni ingatlanpiacon. A fentiekhez még annyit tettek hozzá, hogy azok az ingatlanok, melyeket a csúcs közelében vásároltak a tulajdonosaik, az aktuális piaci értékük felett 25-35%-kal magasabban lettek meghirdetve. Ez természetesen azt eredményezte, hogy ezeket az ingatlanokat sokkal tovább kellett hirdetni.

Magyarországi példákat is láthattunk az ingatlanpiacon a hibás referencia pont alkalmazásra. A 2007-es ingatlanpiaci csúcs után évekkel később is sok hirdetést találhattunk 2007-es árakon, holott a piaci árak 30 százalékkal csökkentek időközben. A közvetlen környezetemben is található olyan ingatlan, melyet 10 éve hirdetnek eladásra, és ezen időszak alatt az ingatlan üresen állt. 10 év nagyon sok idő, ha 5% kamattal számolunk (ma reálisan elérhető állampapírokkal), akkor 60 százalékkal lehetne több az eladó számláján, ha 10 évvel ezelőtt piaci áron adja el az ingatlant.

Az endowment bias hibáját a legegyszerűbben úgy lehet kikerülni, hogy fordítva gondolkozunk. A részvénypiaci példánál maradva tegyük fel magunkban a kérdést, hogy ha nincs a tulajdonunkban az ABC részvény, akkor megvennék-e a jelenlegi piaci helyzetben, vagy esetleg van ennél jobb választás? Ugyanígy egy meglévő befektetési alap, életbiztosítás esetén gondoljuk át, hogy megvásárolnánk most is terméket, ha még nem lenne a birtokunkban? Ilyen jellegű kérdésekkel könnyedén kideríthető, hogy csak érzelmi okok miatt ragaszkodunk a termékhez, vagy van mögötte racionális ok is, hogy tartjuk.