Egy friss tanulmány megcáfolta a tankönyvekben, CFA anyagokban és pénzügyi tanácsadók körében széles körben hangoztatott két központi tételt az életciklus, nyugdíjcélú befektetéssel kapcsolatban. Az egyik szerint a befektetőknek részvény-kötvény allokációban kell gondolkodniuk, a másik pedig azt javasolja, hogy az életkor előrehaladtával fokozatosan csökkentsék részvénykitettségüket. Előadásunkban bemutatjuk, hogy e hagyományos megközelítésekkel szemben mi tekinthető valóban optimális portfólióallokációnak. Témáink:
- Ma a Target-Date Funds (TDF) szemlélet uralja a befektetési piacot
- Kötvényeknek nincs helye a portfólióban?
- Hosszú távon a legnagyobb kockázat a kockázat kerülése?
Korrekció a videóhoz
A videóban leegyszerűsítve úgy fogalmaztam, mintha a tanulmány konkrétan amerikai és nemzetközi részvényekből álló portfóliót optimalizált volna. A módszertan valójában ennél összetettebb.
A szerzők egy amerikai házaspár életciklusát modellezték, azonban a hozamszimulációhoz 39 fejlett ország 1890–2023 közötti adatait használták blokk bootstrap módszerrel. Ez azt jelenti, hogy a szimuláció során különböző országok több éves történelmi hozamblokkjait kapcsolták össze, hogy a válságok, trendek és piaci rezsimek együtt maradjanak.
A „domestic stock” ezért nem fixen amerikai részvényt jelentett, hanem mindig az aktuálisan bootstrapelt ország saját részvénypiacát. Az „international stock” pedig az adott országon kívüli részvénypiacokat jelölte.
A tanulmány fő konklúziója tehát nem egy konkrét USA–nemzetközi részvényportfólió, hanem inkább az, hogy a szerzők modelljében a hosszú távú, globálisan diverzifikált részvénykitettség hatékonyabbnak bizonyult, mint a hagyományos részvény-kötvény Target-Date Fund megközelítés.