Osztalékportfólió, osztalékrészvények: Mire figyel?

Az elmúlt években népszerűvé váltak az osztalékrészvények, az osztalékportfólió kialakítása. Ugyanakkor van több olyan tényező, melyet célszerű átgondolni a vásárlásuk előtt. Sajnos a befektetők helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy az osztalék kiválóan alkalmas arra, hogy a társaság manipulálja az eredményeit. Bejegyzésünkben az osztalékalapú befektetéssel, osztalékportfólió kialakítással, osztalékrészvények vásárlásával, illetve az osztalék befektetési alapokkal foglalkozunk. A következő témákat tárgyaljuk:

  • Osztalékportfóliók alapjai
  • Az osztalékportfólióval felültejesítés érhető el?
  • Az osztalékrészvények magasabb jövőbeni hozama
  • A magasabb hozamért nem feltétlenül az osztalék a felelős
  • Osztalékrészvények megvédenek az inflációtól?
  • Emelkedő kamatok és az osztalékrészvények
  • Az osztalék és az eredmények manipulációja
  • Miért alacsony az osztalékhozam az elmúlt években?
  • A túlárazott részvénypiac és az alacsony osztalékhozam
  • Osztalékrészvényt vegyek vagy osztalék ETF-et?
  • Osztalékalapok előnyei

Az osztalékportfóliók alapjai

Az osztalék az a pénzösszeg, amit egy tőzsdei társaság kifizet a részvények tulajdonosainak. Az amerikai tőzsdei társaságok esetében ez negyedéves kifizetést jelent, így az osztalékstratégiák folyamatos pénzáramot biztosítanak az osztalék réven. Gyakorlatilag egyfajta passzív jövedelemnek tűnik az osztalék, és ez az oka vélhetően az osztalékalapú stratégiák népszerűségének is. Bár az osztalék = passzív jövedelem egy hamis illúzió, melynek fenntartásában a tőzsdei társaságok is közreműködnek. Ugyanis osztalékfizetés szempontjából alapvetően kétfajta társaságok különíthetünk el. Az egyik társaság fizet osztalékot, a másik nem. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokkal a társaságok, melyek nem fizetnek osztalékot, rosszul járunk, hiszen ebben az esetben a nyereség újrabefektetésre kerül, így a jövőbeni profit még nagyobb lesz. Eszerint tehát ha egy társaság sikeres és folyamatos cashflowt, növekvő cashflowt képes termelni, akkor teljesen mindegy a befektető számára, hogy fizet osztalékot vagy sem, mert ha nem fizet osztalékot, akkor a részvények árában ez árazódni fog, és árfolyamnyereségként jelenik meg. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb országban az osztalék magasabb adókulccsal adózik, mint az árfolyamnyereség, tehát a befektető vélhetően több adót fog fizetni.

Az osztalékrészvények az elmúlt években váltak népszerűvé a befektetők körében, és talán azt is kijelenthetjük, hogy a magyar befektetők körében népszerűbbek ezek a részvények a hazai tanfolyamoknak köszönhetően. Kevésbé vannak azonban tisztában a befektetők azzal, hogy a dividend irrelevance theory alapján egy hatékony piacon nincs jelentősége az osztaléknak, mert azok a részvények, melyek nem fizetnek osztalékot, az összeget saját részvények visszavásárlására vagy újabb beruházásokra fordítják, melyek végül a részvény árának emelkedését eredményezik, így az osztalék nem ad plusz értéket, az osztalékbefektetők nem fognak jobban járni. A valóságban azonban a piacok nem hatékonyak és az elmúlt 100 évben az osztalékrészvények felülteljesítették az osztalékot nem fizető társaságok részvényeit. Az összegfüggést kimutató Elroy Dimson, Paul Marsh és Mike Staunton income-prémiumnak nevezte a jelenséget, mely 23 országban átlagosan 3,9 százalékpont volt évente, azaz a legmagasabb osztalékot fizető részvények évente átlagosan 3,9 százalékponttal teljesítették felül a legalacsonyabb osztalékot fizető részvényeket (részletes beszámoló a vizsgálatról itt).

A fenti előnyök mellett azonban az adó hatását is mérlegelnie kell a befektetőknek. Bár a magyar befektetők részben ki tudják kerülni az osztalék után fizetendő adót TBSZ számla segítségével, az amerikai vizsgálatok azt mutatják, hogy hiába teljesítenek felül az osztalékrészvények (lásd Top 100 EW oszlop alábbi képen), ha a legmagasabb adókat figyelembe véve (Div% at High Tax Rate sor) alacsonyabb lesz a hozamunk, mint a teljes részvénypiacba (2000 Stocks oszlopok) történő befektetéssel.

Az osztalékrészvények esetében azonban azzal is kell számolnia a befektetőnek, hogy az osztalékkal manipulálhatók az eredmények, és előfordulhat, hogy a társaság pénzügyi teljesítményének rovására megy az osztalék, melyek végül alacsonyabb jövőbeni hozamhoz vezetnek. A fentiek tehát nem azt jelentik, hogy az osztalékalapú stratégiák rossz irányt jelentenének, inkább csak azt kell látni, hogy az osztalékot fizető cégek között is érdemes szelektálni, és már korában is beszámoltam arról, hogy az osztalékhozam mutatót kiegészítve más mutatókkal (jövedelmezőség, értékalapú mutatók) javítja az osztalékstratégiák hozama. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy az osztalékhoz köthető, ún. income-prémium (a magas osztalékhozamú részvények felülteljesítik az alacsony osztalékhozamú részvényeket) is azért létezhet, mert a befektetők túlzottan optimisták az osztalékrészvényekkel kapcsolatban.. Az alapok tárgyalása után térjünk rá a problémára, azaz miért alacsony az osztalékhozam.

Az osztalékportfólióval felültejesítés érhető el?

Azt gondolom, az alábbi grafikon magáért beszél. Azt láthatjuk ugyanis, hogy az időtáv növekedésével egyre inkább növekszik az alulteljesítő alapkezelők (csak aktívan kezelt részvényalapok) aránya, ha a sikert az S&P500 dividend aristocrats indexhez (osztalékrészvényeket tartalmazó index) mérjük.

Forrás: SP Global

A hír nem érheti meglepetésként azokat a befektetőket, akik a témával kapcsolatos kutatásokat követték (itt és itt ). Ezek az anyagok több ezer befektetési alap teljesítményét vizsgálva jutottak arra a megállapításra, hogy az aktívan kezelt alapok többsége alulteljesíti a referencia indexét. Ahogy erről az alábbi táblázat is árulkodik, 10-20 éves hozamokat vizsgálva, az aktív alapok többsége nem képes megverni a referencia indexet.

Forrás: SPIVA US Scrocard

Azt láthatjuk tehát, hogy az aktív alapkezelési iparág jelentős infrastruktúrát, munkahelyek ezreit tartja fent, de érdemi eredményeket nem tudnak elérni, és egy olyan egyszerű stratégiával jobb eredményt lehet elérni, melynek lényege, hogy az 500 legnagyobb társaság közül kiválasztjuk azokat a társaságokat, melyek az elmúlt 25 évben folyamatosan emelték a kifizetett osztalékot (a dividend aristocrats pontos definícióját itt tárgyaltuk). Ugyanakkor legyünk tekintettel a fenti vizsgálat korlátaira, hiszen néhány évtizedes időtáv nem feltétlenül jelenti azt, hogy nemcsak a véletlen hatások miatt lett ilyen jó eredménye a dividend aristocrats portfóliónak, illetve abban sem lehetünk biztosak, hogy az osztalékalapú részvénykiválasztás felelős a dividend aristocrats portfólió felülteljesítésért. Nézzük meg a fentieket részletesen.

Az osztalékrészvények magasabb jövőbeni hozama

Merton Miller és Franco Modigliani Dividend Policy, Growth, and the Valuation of Shares c. munkájában megfogalmazta azt, hogy az osztalékpolitikának nincs hatása a részvény jövőbeni hozamára, azaz a részvény jövőbeni hozamát más tényezők határozzák meg függetlenül attól, hogy fizet-e a társaság osztalékot vagy nem. A dividend irrelevance theory (részletesen itt) logikus elméleti alapokon nyugszik, azonban az empirikus vizsgálatok ellentmondásba ütköznek.

Elroy Dimson, Paul Marsh és Mike Staunton  a “Factor-Based Investing: The Long-Term Evidence,” cím alatt elérhető 100 évet, 23 országot felölelő vizsgálatában egyértelműen kimutatta, hogy a magas osztalékhozammal rendelkező részvények felülteljesítik az alacsony osztalékhozamú részvényeket. Mindössze két ország volt kivétel ezen összefüggés alól (Új-Zéland és Írország). A többi, 21 országban az átlagos prémium 3,9% volt évente, azaz ha a részvénypiacot részekre osztjuk, és megnézzük a legalacsonyabb osztalékhozamú (a teljes részvénypiac 10%-át) és a legmagasabb osztalékhozamú részvények (teljes részvénypiac 10%) közötti jövőbeni hozamkülönbséget, akkor átlagosan évi 3,9%-et kapunk.

A kutatók készítettek egy visszatesztelést is, mellyel szemléltetik, hogy mekkora különbség van a két részvénycsoport között. Ha az 1900-as években 1 angol fontot befektettünk, akkor 2016 év végére 6,810 angol fontra hízott volna a befektetésünk értéke, ha alacsony osztalékhozamú részvényeket vásároltunk meg. Ezzel szemben, ha a magas osztalékhozamú részvényeket vesszük meg, akkor az 1 angol font az időszak végére 158.727 fontra duzzadt volna, ami évi 10,8 százalékos hozammal egyezik.

Dimson, Marsh és Staunton munkájából az is kiderült, hogy 2000-2016 közötti 17 évben az osztalékhozam prémiuma 21 országból 19 országban pozitív volt, és átlagosan 6,2% volt évente. A fentieken túl azt is kimutatták a vizsgálatukban, hogy a magas osztalékhozamú részvényekbe történő befektetés kevésbé volatilis, azaz kevésbé kockázatos, mint az alacsony osztalékhozamú társaságokban történő befektetés. Emiatt pedig az egységnyi kockázatra jutó többlethozam (sharpe-ráta) is kétszer nagyobb, mint az alacsony osztalékhozamú társaságok esetében. Már Dimson, Marsh és Staunton munkájában is van arra vonatkozó utalás, hogy az osztalékhozam okozta anomália valójában a value-faktor, azaz a magas osztalékhozamot kínáló társaságok gyakran a value-faktor más paraméterei szerint alulértékelt társaságok.

A magasabb hozamért nem feltétlenül az osztalék a felelős

Az alábbiakban bemutatok egy egyszerű regressziós vizsgálatot, melynek segítségével megkereshetjük, hogy a dividend aristocrats portfólióban keletkezett hozam milyen elemekből tehető össze. Ehhez a leghosszabb kereskedési adatsorral rendelkező S&P500 dividend aristocrats indexet passzívan követő ETF alap árfolyamát vizsgáljuk meg. A vizsgálatban az eredeti CAPM öttényezősre bővített változatát (FF5, Fama French) használjuk. A táblázatból több minden kiderül. Egyrészt a vizsgálatunk statisztikailag szignifikáns (alfára) és a táblázatban felsorolt változók jelentős magyarázó (lásd Adjusted R2) erővel bírnak.

A regressziós változókat megvizsgálva jól látható, hogy a hozam jelentős része azért keletkezett az osztalékportfólióban, mert a részvénypiac kockázati prémiumát vállaltuk (Market Rm-Rf, lásd részvénypiac kockázati prémiuma). Ugorjunk két sort, és eljutunk az RMW, azaz a „Robust Minus Weak” változóhoz, mely gyakorlatilag a jövedelmezőségi prémium. Ebben a sorban a p-value < 0,05, így a nullhipotézis elutasítható, tehát az RMW nagy valószínűséggel nem nulla. A pozitív, és a többi tényezőhöz képest magas érték azt jelzi, hogy a dividend aristocrats portfólióban levő részvények jövedelmezők. Az RMW-t eredetileg a gross profit / total asset (GP/TA) hányadosa alapján mutatta ki Robert Novy Marx (lásd itt), de a ROE-mutatóval is vizsgálható. A ROE már egy sokkal ismertebb összefüggés, mely magasabb érték esetén magasabb jövedelmezőséget jelez.

Összegezve a fentieket. A dividend irrelevance theory alapján azt mondhatjuk, hogy az osztaléknak nincs jelentősége, és bár valóban kimutatható az, hogy a magasabb osztalékhozam, magasabb részvénypiaci hozamot vetít előre, de ennek önmagában nem az osztalék az oka, hanem sokkal inkább más fundamentális tényezők. Dimson, Marsh és Staunton szerint az osztalékon alapuló stratégia gyakorlatilag a value-prémium kinyerésének egyik módszere, de a dividend aristocrats portfólió esetében a jövedelmezőség tekinthető ilyen fontos tényezőnek. A lényeg tehát, hogy nem az osztalék miatt teljesítettek felül a dividend aristocrats portfólió részvényei, hanem azért, mert ezek a vállalatok jövedelmezőbbek, mint a többi vállalat. Az alábbi grafikonon láthatunk egy összevetést. Kék színnel a tőzsdeindexbe, pirossal a dividend aristocrats részvényekbe, és sárgával egy minőségi részvényekbe befektető ETF alap árfolyamgörbéjét követhetjük.

A fentieken túl arra is legyünk tekintettel, hogy az osztalék adóhatása jelentősebb. A lenti táblázatban láthatod a 2000 legnagyobb amerikai részvénnyel elérhető évesített hozamot 1974-2015 között. Az első oszlopban kapitalizáció szerint súlyozzuk a részvényeket, a második oszlopban egyenlő arányban. A harmadik oszlopban (Top 100 EW dividend) a 100 legmagasabb osztalékhozammal rendelkező társaságból kialakított egyenlő arányban súlyozott portfólió eredménye látható. A No taxes sorban találod, hogy az osztalékhozamra fókuszáló részvények hozama magasabb, felülteljesíti a 2000 legnagyobb részvényt, azaz a tőzsdeindexet. Ha azonban a legmagasabb adókulccsal számolunk, akkor az évesített hozam már csak 9,27% lett, így máris alulteljesít az osztalékportfólió.

forrás: https://alphaarchitect.com/

A fentiek ugyan a magyar befektetőket nem érintik, de az Egyesült Államokkal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény felmondása (fejleményeket itt tárgyaljuk) kedvezőtlenebbé teheti a jövőben az osztalék adózását. Az osztalékalapú befektetés, ha az egy jól diverzifikált portfólió keretei között valósul meg, jó irány lehet, de valójában az értékalapú (value), jövedelmező társaságok részvényeit választjuk ki sajátos módon. Hasonló helyzetet láthatunk a sztorialapú befektetés esetén. A témával kapcsolatos egyik vizsgálat (lásd itt) arra jutott, hogy a keletkező abnormális hozam, többlethozam megmagyarázható az ismert részvénypiaci összefüggésekkel (value, jövedelmezőség, size stb..).

Osztalékrészvények megvédenek az inflációtól?

A Dimersional 1928-2021 közötti időszakban tekintette át az amerikai részvényeket, és minden évben portfóliót formáltak aszerint, hogy az előző 12 hónapban a társaság fizetett osztalékot (payers), vagy nem (non-payers). Emellett az osztalékot fizető társaságokat további csoportokra bontották, így kapjuk meg a legmagasabb osztalékot fizető társaságokat (high payers), melyek az osztalékot fizető társaságok 30%-át teszik ki, és ehhez hasonló módon különítjük el a legalacsonyabb osztalékot fizető társaságokat (low-payers).

A fenti elkülönítések után az összes olyan időszakot megvizsgálták, amikor az infláció elérte az 5,5%-ot. Az alábbi táblázatban a nominális és a reálhozamok láthatók a fenti négy kategória szerint. Az osztalékot fizető részvények átlagos évesített reálhozama 5,3%, az osztalékot nem fizető részvények reálhozama 7,7%, illetve némi különbség van a magas osztalékot fizetők (high payers) reálhozama (6,1%), és az alacsony osztalékot fizető (low payers) részvények reálhozama (5,4%) reálhozama között. De alapvetően azt láthatjuk, hogy a magas infláció időszakában nincs magas reálhozama az osztalékrészvényeknek.

forrás: Dimensional

Az alábbi grafikon x tengelyén az éves infláció, az y tengelyen az osztalékot fizető (payers) és nem fizető (non payers) cégek hozamkülönbsége látható.

forrás: Dimensional

Nincs semmiféle kivehető összefüggés az infláció és a két részvénykategória (payers és non payers) hozama között, azaz nem mondhatjuk azt, hogy a növekvő inflációval az osztalékot fizető részvények felülteljesítenek, és ennek a fordítottjára sincs bizonyíték az ábra alapján. A következő grafikon már a következő időszak inflációs változását mutatja az x tengelyen, de itt sincs semmiféle összefüggés. Azaz ha tudjuk előre, hogyan alakul az infláció a következő évben, akkor sem tudjuk megmondani, hogy az osztalékrészvények felülteljesítenek vagy sem.

forrás: Dimensional

A fenti adatok azt mutatják, hogy nincs kapcsolat az infláció és az osztalékrészvények hozama között.

Emelkedő kamatok és az osztalékrészvények

A hagyományos elmélet szerint az osztalékot fizető részvények kevésbé érzékenyek a kamatemelésre az osztalékot nem fizető részvényekhez képest. Ennek oka, hogy az osztalékfizetéssel a társaság sokkal korábban fizet hozamot a befektetőnek, míg egy osztalékot nem fizető cég esetén a hozam lényegesen később (amikor eladja a részvényeket) kerül kifizetésre. Az osztalékfizetés miatt az osztalékrészvénynek, mint befektetési eszköznek rövidebb a durációja, így kevésbé érzékeny a kamatváltozásra.

Az alábbi grafikonon a payers oszlop mutatja az osztalékot fizető részvények átlagos havi hozamát azokban az időszakokban, amikor a 3 hónapos államkötvény hozama emelkedett az Egyesült Államokban 1934-2021 között. Hasonló eredményt kapunk, ha a 10 éves lejáratú államkötvényt vagy a fed irányadó kamatát vizsgáljuk. A lényeg, hogy a kamatemelés, hozamemelkedés nagy átlagban nem hat pozitívan az osztalékrészvények árfolyamára.

Akkor sem változik a helyzet, ha meg tudjuk jósolni, hogy a következő időszakban, a jövőben hogyan változik a kamat. Ebben az esetben sem találunk szoros korrelációt a két adat között, lásd alábbi képen.

A fentieket alátámasztja Hao Jiang és Zheng Sun az Equity Duration: A Puzzle on High Dividend Stocks cím alatt elérhető vizsgálata, melyben 1963-2014 közötti adatokon vizsgálták meg az osztalékrészvények és a kamatok közötti kapcsolatot. Az empirikus vizsgálatok pedig pont az ellenkezőjét mutatták annak, amit a hagyományos elmélet (alacsonyabb duráció, kisebb negatív árfolyamhatás) szerint várunk, azaz a magas osztalékhozamú részvények hozama csökkent a hosszú távú kötvényhozamok emelkedésével, és az alacsony osztalékot fizető részvények hozama emelkedett a kötvényhozamok emelkedésével. Az általuk vizsgált időszakban a kamatok 1 százalékpontos csökkenésével a magas osztalékot fizető részvények hozama 1,35 százalékpontot emelkedett, az alacsony osztalékot fizető részvények hozama pedig 1,12 százalékpontot csökkent.

Összegezve a fentieket, nincs bizonyíték arra, hogy az osztalékrészvények felülteljesítenek magas inflációs környezetben. A hagyományos elméletet (mely szerint a kamatváltozásra kevésbé érzékenyek az osztalékrészvények) a gyakorlati vizsgálatok cáfolják. A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy nincs értelme osztalékrészvényeket vásárolni (például az income-prémium miatt nagyon is megéri), mindössze arról van szó, hogy az infláció és az emelkedő kamatok ellen nem nyújtanak védelmet.

Az osztalék és az eredmények manipulációja

Richard Thaler, Nobel-díjas közgazdász, a viselkedési közgazdaságtan egyik meghatározó személyisége az osztalékrészvények népszerűségét a mental accounting problémával magyarázza. Eszerint a befektetők az osztalékra, melyet negyedévente, évente megkapnak, egy a befektetéstől független, elkölthető, passzív jövedelemre tekintenek. Holott ugyanazt az eredményt érnék el osztalékot nem fizető részvényekkel is, ha az osztalékhozammal egyező összeget kivennék a megtakarításukból. Bár azt érzékeljük, hogy a második módszerrel „feléljük” a tőkét, a valóságban a két módszernek ugyanaz az eredménye, hiszen az osztalék a nyereségből lesz kifizetve, míg az osztalékot nem fizető társaság esetében a nyereség az árfolyamba épül be. Thaler szerint a társaságok tudatosan ki is használják a mental accounting hibáját, azaz a céljuk a stabilitás látszatának kimutatása, melyet a folyamatos osztalékfizetéssel, az osztalék évenkénti növelésével érnek el. Ennek pedig sokszor az az ára, hogy a tőkeszerkezet romlik (hitelek miatt), vagy az osztalékfizetés a jövőbeni növekedést korlátozza. Végül pedig a befektető rosszabbul jár, hiszen előbb utóbb bekövetkezik a fundamentális mutatók romlása, és az ezzel együtt járó árfolyamesés. A helyzetet tovább fokozza, hogy az osztalék kifizetésével a kezdeti időszakban javíthatók a fundamentális mutatók, mely így a befektetők megtévesztéséhez vezet.

A befektetők, pénzintézetek, szabályozó hatóságok által vizsgált pénzügyi mutatók általában valamilyen arányszámok, így például a ROE a társaság által termelt nyereséget viszonyítja a részvényesi tőkéhez, a ROA a nyereség és a társaság tulajdonában levő eszközök viszonyát mutatja. A probléma megértéséhez vizsgáljuk meg egy példán keresztül a ROE mutató alakulást egy képzeletbeli tőzsdei társaságnál, mely 100 dollár nyereséget termelt ebbe az évben a rendelkezésére álló 1000 dolláros részvényesi tőkével. Ebben az esetben a ROE 10% (100/1000) lesz.

Most nézzük meg azt az esetet, amikor a társasság a nyereséget nem fizeti ki, bekerül az eredménytartalékba, és minden más tényező változatlan marad, azaz egy év múlva ugyanígy 100 dollár nyereséget termel a társaság. Ebben az esetben a ROE mutató 9,1 százalékra csökken (100/1100), azaz úgy tűnik, mintha romlana a jövedelmezősége a társaságnak.

Ezzel szemben, ha a társaság a teljes nyereséget kifizeti osztalékként, akkor a ROE 10 százalék marad (100/1000), mert a saját tőke nem nőtt. Ez végül magasabb jövedelmezőséget jelez, ha összevetjük azzal a társasággal, mely nem fizetett osztalékot. Elméletben így lehet rövid távon javítani a jövedelmezőségi mutatókat, és a témával kapcsolatos újabb vizsgálat bizonyítékot talált arra, hogy a társaságok a fentiekhez hasonló módon igyekeznek javítani a jövedelmezőségi mutatókat.

A jövedelmezőség manipulálása osztalékkifizetéssel

A témával kapcsolatos vizsgáltban egy 10 éves időszakon 1022 kínai társaság osztalékfizetési gyakorlatát figyelték meg. Azért kínai cégekre fókuszáltak, mert Kínában sokkal szigorúbb a szabályozói környezet, ami a részvényesek érdekeinek erősebb védelmét jelenti. Például a különböző vezetői, alkalmazotti kompenzációkat, ösztönzőket, bónuszokat, jutalékokat csak egy meghatározott vállalati teljesítmény mellett lehet kifizetni, de a pénzpiac szereplői (bankok) is vizsgálják a jövedelmezőséget, így a magasabb jövedelmezőség nagyobb és olcsóbb hitelt eredményez. A kötvénykibocsátások egyes eseteiben is tapasztalhatunk ilyen korlátokat. Nagyon sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy a ROE-mutató, illetve a ROE-mutató súlyozott átlaga a vizsgálandó összefüggés ezekben a szabályokban. Például három éves időszakon a ROE-mutató súlyozott átlagának el kell érnie a 6%-ot, hogy a társaság refinanszírozásban vehessen részt. A ROE mellett azonban a kínai társaságoknak a nyereségnövekedésre is van meghatározva minimális szint. A nyereségnövekedés ugyanakkor nem manipulálható az osztalék kifizetésével, így a fentebb hivatkozott vizsgálatban ezt a két tényezőt választották szét. Megfigyelhető volt, hogy azok a társaságok, melyek a  nyereség-növekedésben nem feleltek meg a minimális szintnek, nem fizettek rendkívüli osztalékot, nem növelték az osztalék kifizetésének a mértékét, mert ezzel nem lehet javítani a nyereség-növekedést. Ugyanakkor azok a társaságok, melyek a nyereségelvárásnak megfeleltek, de a ROE elvárásnak nem, azok körében nagyobb valószínűséggel történt osztalékkifizetés, nagyobb mértékű osztalék kifizetése.

Könnyen belátható, hogy a ROE-manipulálás okaként kifizetett osztalék hatását tekintve nem egyezik a hagyományos osztalékkal, azaz elsődlegesen nem az a célja, hogy a részvényeseket kompenzálja, hanem valamilyen szabályozói okoknak való megfelelés a cél. Ennek következtében arra számíthatunk, hogy az erőn felül kifizetett osztalék tőkét von el a jövőbeni értékes befektetési lehetőségektől, így a cég értékét ez csökkenti. Ahogy pedig az alábbi táblázatból ez kiderül, nagy valószínűséggel csökkenti is a cég értékét, azaz a jövőbeni hozama alacsonyabb lesz ezeknek a cégeknek. Ha a ROE vezérelte osztalékkifizetés csökkenő cégértékhez vezetne, akkor a regresszió különböző együtthatóinak negatívnak kellene lennie.

Az osztalékkifizetés növelése (payout ratio) és a jövőbeni abnormális hozam között (BHAR) pozitív kapcsolatot látunk, azaz az összes céget vizsgálva az osztalékifizetés növelése és a részvények jövőbeni hozama között pozitív a kapcsolat. Ugyanakkor, ha csak azokat a társaságokat nézzük, melyek a ROE manipulálása miatt növelték a kifizetendő osztalékot, már negatív kapcsolatot tapasztalhatunk az osztalék és a jövőbeni hozam között.

forrás: Are Dividends All for Rewarding Investors?

Ahogy fentebb látható volt az osztalékrészvényeknek számos előnye van. Ezek közül a legfontosabb a széles adatkörön kimutatható magasabb jövőbeni hozam. Ugyanakkor az osztalék lehetővé teszi a pénzügyi eredmények manipulálását, és ahogy a fenti vizsgálatból kiderül, a gyakorlatban alkalmazzák ezeket a technikákat a társaságok. Sajnos azonban a manipulációnak az esetek jelentős részében alacsonyabb jövőbeni hozam a vége, ahogy ezt tapasztalhatjuk a felfújt mérleg, mennyiségi eredménykimutatás, a chanell stuffing, a cooking book technikák esetében is.

Miért alacsony az osztalékhozam az elmúlt években?

Az alábbi grafikonon az 1960-as évektől követhetjük az osztalékhozam változását az amerikai piacon, azaz 500 legnagyobb amerikai társaság osztalékfizetési szokásait követhetjük nyomon. Az adatokon jól látszik, hogy évtizedekkel korábban lényegesen magasabb osztalékhozamban részesültek a befektetők. Ugyanakkor összetett az oka annak, hogy most miért ennyire alacsony az osztalékhozam (2020-ban 1,51%, 2021-ben 1,24%). Nézzük ezeket sorban.

Az alacsony osztalékhozam egyik oka, hogy a tőzsdei társaságok a nyereségük kisebb részét fizetik ki osztalékként. Ezt az ún. osztalékkifizetési rátával (dividend payout ratio) mérjük, mely azt mutatja meg, hogy a keletkezett nyereség mekkora része került kifizetésre osztalékként. Az adatok jól mutatják, hogy évtizedekkel korábban az éves nyereség 40-60%-a került kifizetésre osztalékként, az utóbbi években ez inkább 25-40% közötti. 2020-as évben a nyereség 41%-át, 2021-ben 28,7%-át fizették ki osztalékként. Mi lett a maradék nyereséggel?

Az alábbi képen pedig azt láthatjuk, hogy az osztalékot fizető cégek száma is csökken. Amíg 1927-ben a tőzsdei társaságok 68%-a fizetett osztalékot, ma már csak a 38% fizet.

forrás: Dimensional

Felmerülhet kérdésként, hogy miért probléma ez? A fő gond ugyanis az, hogy az osztalékrészvények számának csökkenésével az osztalékportfóliók diverzifikálása egyre nehezebb lesz, egyre nehezebben tud a befektetők osztalékfókuszú, szélesen diverzifikált portfóliót kialakítani, így pedig a befektetési kockázat növekszik.

A nyereség jelentős részét a tőzsdei társaságok a saját részvényeik visszavásárlására fordították az elmúlt évtizedben. Ahogy az alábbi grafikonon is látható, a részvénypiac legnagyobb vevői maguk a tőzsdei társaságok voltak, akik folyamatos vételi nyomást tartottak fent a piacon (saját részvény-visszavásárlás hatásairól itt beszéltünk). Ezzel a befektetők is jól jártak, hiszen a részvények árfolyama szárnyalt, így magasabb hozamot realizáltak a befektetők. A DB Global Research kimutatása alapján az utóbbi 10 évben az amerikai részvénypiacon a legnagyobb szereplők maguk az amerikai tőzsdei társaságok voltak, azaz évről évre egyre nagyobb értékben vásárolták a részvényeket (saját részvényeket).

forrás: DB Global Research

Jelmagyarázat:

  • Piros: nem pénzügyi társaságok részvényvásárlásai
  • Kék: háztartások részvényvásárlásai
  • Szürke: külföldiek részvényvásárlásai
  • Fekete szaggatott: nyugdíjalapok, biztosítók részvényvásárlásai

Kevesebb szó esik róla, de a tőzsdei társaságok egyre több készpénzt tartanak. Az alábbi képen látható, hogy a mérleg eszközoldalához viszonyítva évről évre növekszik a társaságoknál levő készpénz aránya. Amíg az 1990-es években a tőzsdei társaságok vagyonának csak 3-5%-a volt készpénzben ma már 10% fölötti az arány.

Forrás: Fed

Az egyik lehetséges oka a fentieknek az lehet, hogy ma már sokkal jobban fókuszálnak a társaságok a kutatás-fejlesztés tevékenységre, ami sokszor számos bizonytalansággal jár együtt, így nagyobb pénzösszeget tartalékolnak. Ugyanakkor az is az okok mögött húzódhat meg, hogy a legnagyobb társaságok növekedési lehetőségei korlátozottak, vagy a vezetőségnek fogalma sincs arról, hogy mit kellene kezdeni a társasággal.

A túlárazott részvénypiac és az alacsony osztalékhozam

A fenti folyamatokon túl azt is figyelembe kell venni, hogy a tőzsdék értékeltsége és az osztalékhozam között szoros kapcsolat figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy a magas értékeltség negatívan hat az osztalékhozamra. Ez jól látható az alábbi grafikonon, ahol a P/E mutató adott évi értékét és az adott év osztalékhozamát ábrázolták 1900-2021 között. A P/E mutató a részvény árának és az egy részvényre jutó nyereségnek a hányadosa, így azokban az időszakokban, amikor a részvény ára lényegesen jobban drágul, mint a nyereségnövekedés, növekszik a mutató értéke. A magas érték túlárazott piaci helyzetet eredményez. Ezeket az eseteket leolvashatjuk az y tengely 25 fölötti tartományában. Ha ezeket a pontokat levetítjük az x tengelyre, akkor alacsony osztalékhozamot olvashatunk le.

forrás: crestmontresearch.com

Az osztalékhozam tehát csökken, ha a piac értékeltsége növekszik. Az alábbi kalkuláció mutatja ennek okát egy képzeletbeli példán, ahol az egy részvényre jutó nyereség 2 dollár, a kifizetésre kerülő osztalék 90 cent, a kifizetési ráta 45%.

P/E

EPS

Osztalék

Ár

Osztalékhozam

35

2 USD

0,9 USD

70 USD

1,3%

25

2 USD

0,9 USD

50 USD

1,8%

15

2 USD

0,9 USD

30 USD

3%

10

2 USD

0,9 USD

20 USD

4,5%

A fentiekben tehát azt láthatjuk, hogy összetett okok miatt alacsony az osztalékhozam jelenleg a tőzsdéken. Ezen okok közül a saját részvény-visszavásárlás, az eszközállományhoz viszonyított magas készpénz aránya fundamentális jellegű tényező, azaz a jövőben nem várható gyors változás ezen a téren. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az alacsony osztalékhozam az amerikai részvénypiac magas értékeltségével, magas P/E rátájával is összefügg. Eszerint pedig az értékeltség csökkenésével az osztalékhozam növekedhet a jövőben. Az alábbi előadáson arra keressük a választ, hogy működik-e az osztalékhozam alapján történő befektetés. A magas osztalékhozam jelezheti-e, hogy a jövőbeni hozam is magasabb lesz? Szó lesz arról is, hogy milyen módszerekkel lehet kombinálni az osztalékhozamra fókuszáló stratégiákat.

 
 

A hosszú távú részvény befektetés NEM kockázatmentes

Amíg a bankbetétek esetében szinte kockázatmentes befektetésről beszélhetünk, addig ez az osztalékokra nem igaz, még akkor sem, ha az osztalékportfóliót kialakítók a buy and hold stratégia múltbeli sikereivel ezt bizonyítottnak véljük. A vedd meg és tartsd, azaz buy and hold stratégiáról már beszámoltunk korábban.  A részleteket az előbbi hivatkozáson megtaláljuk, annyit röviden elmondanék, hogy a vedd meg és tarts technika az amerikai 500 legnagyobb vállalat esetében hozta azokat az eredményeket a múltban, melyeket a stratégia támogatói, használó érvként hoznak fel, ugyanakkor számos ellenpéldát találhatunk, ahol hosszú távon a részvénypiacon lefelé mozdultak el az árak. Egy olyan ország gazdaságáról beszélünk, melyben az elmúlt 70 évben a GDP kilencszeresére növekedett, és a lakossága is folyamatosan növekedett. Az alábbi képen a GDP változását követheted nyomon.

befektetés tévhitek

Itt pedig a lakosság változását látod.

befektetés tévhit

Bár valóban igaz, hogy a részvények hosszú távú tartásával csökken a kockázat, azonban ez sem jelent száz százalékos biztonságot, erős lelki támaszt adhat azonban a befektető számára az a tény, hogy a múltban működött. A fentiekhez hozzá tartozik az is, hogy a kockázatok csökkenésére jól diverzifikált portfólió esetén van lehetőségünk. Ha például 1-2 osztalékot fizető részvényből áll a portfólió, akkor a kockázat sokkal nagyobb, mint a piaci kockázat. Ahogy az alábbi képen is látható, minimum 30-50 részvény szükséges ahhoz, hogy a piaci kockázat szintjére csökkentsük a portfólió kockázatát. Osztalék portfólió kialakítása esetén is célszerű erre odafigyelni.

A grafikont vizsgálva látható, hogy ha egy részvényt vásárolunk, akkor a vizsgált időszakban az átlagos kockázat 30% volt, míg 30-50 részvény vásárlásával közelíthetjük meg a piaci kockázatot. Ugyanakkor az is látszik, hogy a részvényszám növekedése egy idő után nem csökkenti a kockázatot lényegesen.

diverzifikáció

(forrás: investopedia.com)

A helytelen diverzifikáció

A hosszútávú részvénypiaci befektetések során a kockázat a diverzifikációval csökkenthető, azonban néhány darab osztalék részvény megvásárlása nem tekinthető diverzifikált portfóliónak, így tehát az osztalékportfólió akkor tekinthető csak jól diverzifikáltnak, ha sok részvényt tartalmaz, több tíz részvényről beszélhetünk, ideális esetben akár 50-100 db vállalatról.

Ilyen portfólió kialakításához nagy tőke szükséges, vagy pedig olyan brókercég ahol alacsony költségek (alacsony minimum díjak) mellett tudunk vásárolni. Ez tehát technikailag megoldható, hiszen megbízható brókercégek között is találunk olyan céget, ahol 1 dollár a minimum díj, így akár egy-egy részvénybe 200 dollár is befektethető költséghatékonyan. Ha például 1 dolláros minimum díj mellett (vétel eladás esetén összesen 2 dollár) 200 dollárért vásárolunk egy részvényt, akkor a vételi-eladási jutalék 1% (2/200) lesz, ami egy hosszú távú évekig tartó befektetés esetén nem tekinthető soknak. A másik megoldás, a magas osztalékot fizető befektetési alapok, ETF alapok (később még erről lesz szó), itt azonban éves díjat kell fizetnünk, ami már önmagában 0,2-1% közötti, tehát nem egyszeri, hanem éves gyakoriságú. A témáról bővebben itt beszéltünk.

Az osztalékhozamra történő koncentráció

Az osztalék részvények kiválasztásakor, az osztalék befektetési portfólió kialakítása során gyakori, hogy a befektető az osztalék hozamra fókuszál. Két befektetési hozzáállás jellemző az osztalékhozammal kapcsolatban. Az egyik, hogy legyen minél nagyobb az osztalékhozam, azaz a kiválasztás során a befektető a magas osztalékhozamot preferálja. Bár logikusnak tűnik, hogy minél nagyobb osztalékot szeretnék kapni, azonban az osztalék növekedésével a kockázat is növekszik, így egy bizonyos osztalékhozam szint fölött már jelentősen megnövekszik a vállalattal kapcsolatos kockázat. Természetesen vannak ez alól kivételek, de ezek okai általában láthatók, kideríthetők. Önmagában tehát a magas osztalékhozam nem elegendő döntési szempont.

Az alábbi képen a Stage Stores, Inc nevű üzlethálózat részvényeinek árfolyam látható. Jelenleg magas, 10,53%-os osztalékhozam mellett vásárolható meg. Önmagában jól hangzik a 10,53%-os osztalékhozam, de a grafikonra pillantva látható, hogy néhány év alatt 90%-ot veszített a kapitalizációjából a részvény.  Vásárolnánk-e egy olyan vállalkozást, szereznék-e olyan vállalkozásban tulajdonrészt, amelynek forgalma évről évre csökken, folyamatosan zárja be az üzleteit, zsugorodik?

Szándékosan használtam a tulajdon szerzés kifejezést, ugyanis a befektetési célú vásárlásoknál érdemes a részvénypiacot így megközelíteni, azaz feltenni a kérdést magunkban, hogy érdemes-e tulajdonrészt szereznünk ebben a vállalkozásban. Látható tehát, hogy önmagában a magas osztalékhozam félrevezetheti a befektetőt, a döntés előtt érdemes a vállalat jövedelem termelő képességeit, a jövőben kilátásait is megvizsgálni. Ugyanis hiába magas ma az osztalék, ha a jövőben már nem tud fizetni a társaság osztalékot. Általánosságban tehát elmondható, hogy az osztalék portfóliónkba nem elegendő osztalék hozam alapján beválogatni a részvényeket.

osztalék portfolió befektetés

Az osztalékfizetési múltra fókuszálás

A másik befektetői megközelítés pedig nem az osztalék hozamára fókuszál, beéri az alacsonyabb osztalékkal, de megköveteli a stabil osztalékfizetési múltat, akár több évtizedre visszamenőleg. Mi a gond ezzel a szemlélettel? Önmagában nem jelent problémát, sőt előnyös ha egy társaság hosszú évekre visszamenőleg osztalékot fizet, sőt az osztalék növekszik is évről évre.

Azonban ezeknek a társaságoknak jelentős része magas értékeltségi szinteken forog, pontosan a fenti előnyös tulajdonságaik miatt. Itt tehát fel kell tenni a kérdés, hogy milyen esetekben vásárolunk meg egy olyan részvényt, amely a mai eredményeivel számolva 50 éves megtérüléssel vásárolható meg. Tehát az egy részvényre jutó nyereség 50-szerese a mostani árfolyam?

A pszichológiai tényezők

A "hosszú távú részvény befektetés nem kockázatmentes" bekezdésben kifejtettük, hogy hosszú távon a kockázat csökken, azonban még a buy and hold stratégia 500 legnagyobb amerikai vállalatának tartása során is voltak 30-40, akár 50%-os visszaesések a részvénypiacokon. Azaz ha rosszul időzített a befektetők, akár a befektetésének 50%-os visszaesését is végig kellett néznie.

Nem szabad megfeledkezni ennek a pszichológiai tényezőiről is, ugyanis ilyen helyzetekben nehéz józanul dönteni, és könnyen lehet, hogy a mélyponton eladás mellett dönt a befektető, így próbál megszabadulni a pszichés nyomástól, a stressztől. A döntését megerősítik a hírek is, hiszen a részvénypiaci visszaesések idején az elemzők, a média sokkal pesszimistább, így ezek is hatással vannak a befektetőre. Érdemes tehát már erre is készülni,  ugyanis minden bizonnyal lesz a befektetésünknek olyan periódusa, amikor nagyobb visszaesés van. A visszaesésekre vonatkozóan korábbi bejegyzésemben szimulációkat is készítettünk, itt találod a pontos részleteket.

Látható a fentiekből, hogy osztalék portfóliót kialakítani nagyobb utánajárást igényel, számos ismeretet célszerű megszereznünk mielőtt egyedi részvényekből osztalék portfóliót alakítunk ki. Amennyiben nincs lehetőségünk, időnk a tudás megszerzésére, akkor az osztalék portfólió kialakítása nem nekünk való befektetési forma. Alternatív lehetőséget jelenthet a különböző osztalék fókuszú befektetési alapok, ETF alapok. Ezek különböző szempontok szerint válogatják a portfóliójukba az osztalékot fizető részvényeket. Van előnye és hátránya is az osztalék alapoknak. Az előnye a diverzifikáció, mivel egyetlen ETF alap megvásárlásával egy komplett 60-100 részvényből álló portfóliót vásárolunk meg. A hátránya viszont az, hogy a portfólióba bekerülnek túlértékelt társaságok is. Ugyanakkor különbség van osztalék alapok között aszerint, hogy milyen szempontok szerint válogatják be a részvényeket a portfólióba. Vannak olyan osztalék alapok, melyek a múltbeli osztalékhozam alapján, de léteznek olyanok is melyeknél az osztalékfizetési múlt a kiválasztási szempont. Illetve egyéb más szempontokat is figyelembe vehetnek az osztalék alapok. Azt lehet tehát mondani, hogy nagyon sok kiválasztási szempont alapján működő osztalék alap közül válogathat a befektető. Célszerű tehát alaposan utána járni az osztalék alap működésének is mielőtt belevágunk az osztalék alapú befektetésbe. Az osztalék befektetési alapok, ETF alapok témát a következő bekezdésekben beszéljük meg. Először megbeszéljük, hogy osztalék ETF alapokban, vagy osztalék részvényben érdemes-e gondolkodni, majd pedig az osztalék befektetési alapokról is szó lesz.

Osztalékrészvényt vegyek vagy osztalék ETF alapot?

Abban az esetben, ha osztalék részvényekkel szeretnénk foglalkozni, meghatározott szempontok alapján kell saját magunknak kialakítani a portfóliót. Hogy átlássuk a folyamatot, néhány gondolatot elmondanék az osztalék részvények kiválasztásával kapcsolatban. Az egyik, hogy az osztalék részvényeket jellemzően az osztalék fizetési tulajdonságaik alapján rangsoroljuk. Az összehasonlításban tehát arra törekszünk, hogy olyan osztalék papírokat keressük, melyeknél az osztalék fizetésre nagy biztonsággal lehet a jövőben is számítani, azaz kis esélye van az osztalék visszavágásnak. Ehhez értelemszerűen nemcsak az osztalék hozamot, osztalékfizetési múltat, kifizetési rátát (payout ratio) kell vizsgálnunk, hanem egyéb értékelési mutatókat, melyekkel ki tudjuk zárni az túlárazott részvényeket. Az osztalék részvények vásárlásához tehát az osztalékkal kapcsolatban kell informálódnunk, illetve a társaság működésével kapcsolatba is képbe kell kerülnünk. Ebből már látható, hogy megfelelő tudásra kell szert tenni, illetve az osztalék részvények szűrése és keresése is időt vesz igénybe.

Ha tehát a fenti tudással és idővel rendelkezünk, akkor számos előnye lehet annak, hogy saját magunk alakítjuk ki az osztalék portfóliót. Többek között nem kell alapkezelési díjat fizetnünk, jól és helyesen diverzifikált portfóliót is kialakíthatunk, ha megvan a tudásunk hozzá. Egyedi részvényeinket, a társaság eredményei folyamatosan nyomon tudjuk követni, így gyorsan tudunk reagálni, átsúlyozni a portfóliót ha szükséges. A fentiek pedig oda vezethetnek, hogy az osztalék ETF alapok osztalék hozamát felül tudjuk múlni.

Mikor nem érdemes egyedi osztalék részvényeket venni?

Megfelelő ismeretek, szabadidő hiánya esetén, illetve kisebb tőkeméret esetén nem leszünk képesek jól diverzifikált portfóliót kialakítani. Mekkora a kisebb tőkeméret? Erre a kérdésre a brókercég kondícióit kell megvizsgálnunk, azaz mekkora a minimum díj? Külföldi brókercégeknél, amerikai részvénypiacokra akár 1 dolláros minimum díj is elérhető, így például ha 200 dollárt fektetünk egy társaságba, akkor 1+1, azaz 2 dollár (vétel és majd az eladási jutalék) lesz a minimum díj, ez a befektetett tőke 1%-ka, ami már soknak mondható. Azt lehetne tehát mondani, hogy valahol 200-500 dollár között találjuk az optimális legkisebb pozíció méretet, például 400 dolláros vásárlás esetén a 2 dolláros jutalék, már csak 0,5%-nak felel meg. Hogyan gondolkodjunk tovább? Rendben van, hogy egyetlen részvénybe 400 dollárt már be tudunk fektetni költség hatékonyan, azonban egy diverzifikált portfólió nem 3-5 darab részvényből áll, hanem sokból, például 20-30, vagy még ennél is több részvényből. Ha egy 20 részvényes portfóliót szeretnénk kialakítani, akkor máris 8000 dolláros tőkére (20 db X 400 dollár) van szükségünk. Ha tehát ennél kisebb tőke áll a rendelkezésünkre, akkor valószínűleg nem tudunk jól diverzifikálni, ami a kockázatok növekedését jelentheti.

Mikor vegyünk osztalék ETF alapot?

Az osztalék ETF lényege, hogy az alapkezelő úgy alakítja ki a portfóliót, hogy lehetőleg magas osztalék hozamot fizető társaságok kerüljenek a portfólióba. Előnye tehát ennek a portfóliónak, hogy szakemberek válogatják össze a részvényeket, így ha nem rendelkezünk megfelelő szaktudással, egyszerűbben fektethetjük be a pénzünket. Ugyanígy, ha nem áll rendelkezésre nagyobb tőke (lásd előző bekezdés), akkor az osztalék ETF jó megoldás lehet, hiszen egyetlen ETF megvételével számos társaságban szerezhetünk tulajdonrészt. Jellemzően az osztalék ETF alapok 50 feletti, de gyakran akár 100-200 társaság részvényei találhatók.

Számos tényezőre tekintettel kell lenni abban az esetben, ha osztalék ETF-et szeretnénk venni. Néhányat ezek közül most megbeszélünk. Először is az osztalék ETF előnyének tartják, hogy egyetlen ETF jegy megvásárlásával számos osztalékot fizető társaságban szerzünk tulajdonrészt. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyesen van diverzifikálva a portfólió. Például az egyik nagyobb osztalék ETF esetében a tőke 40%-a REIT (ingatlanpiac) és közmű cégekben van. Ez semmiképpen nem tekinthető helyes diverzifikációnak, de az alábbi képen láthatunk egy sokkal jobban diverzifikált osztalék ETF-et:

osztalék ETF vásárlás

Az osztalék ETF vásárlása előtt tehát nézzük meg mindenképpen mi van a csomagban. Ha több száz társaságot nem is tudunk átnézni, a fenti diagramok használata segíthet abban, hogy jól diverzifikált portfóliót találjunk. Következő fontos szempont az alapkezelési díj. Értelemszerűen törekedjünk arra, hogy alacsony legyen az éves alapkezelési díj. ETF alapok esetében nem ritka a 0,08-0,4% közötti éves alapkezelési díj, ami nem tűnik soknak, de több, mint a nem osztalék ETF alapok esetén.

Az osztalékhozam szerepe az osztalék ETF vásárlása során

Gyakori hiba, hogy a múltbeli osztalék hozamok alapján dönt a befektető, de tartsuk szem előtt, hogy az osztalék kifizetésére, jelenlegi mértékére a jövőben sincs garancia. A nagyobb osztalékhozamot fizető osztalék ETF-ek kockázatosabbak, azaz olyan társaságok találhatók a portfóliójukban, melyek vagy valamiért alulárazottak és ezért alacsony az osztalék hozam, vagy osztalék elsőbbségi részvényeket is tartalmaznak, illetve rendszertelen az osztalék kifizetés, így lehetséges a magasabb osztalék kifizetés. Előfordulhat, hogy tőkeáttétel alkalmaz az ETF, így éri el a magasabb osztalék hozamot, ezzel azonban a kockázat is sokszorozódhat. Ha tehát az osztalék ETF-ek között találunk az átlagtól jelentősen eltérő, magasabb osztalékot fizető ETF-et, akkor ennek okait keressük meg, hogy a kockázatokkal tisztában legyünk.

A fentiek után az osztalék hozamot vessük össze a nem osztalék ETF alapok osztalék hozamával is, ugyanis az átlagos passzív indexkövető ETF alapok is fizetnek osztalékot, viszont ezek az alapok alacsonyabb alapkezelési díj mellett érhetők el. Azt kell tehát vizsgálnunk, hogy a többlet osztalékért megéri-e a magasabb alapkezelési költséget vállalni.

Jó érzés, hogy havonta, negyedévente érkezik a számlánkra az osztalék, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az osztalék kifizetésének ára van. Ez azt jelentené, hogy lemondunk a növekedési részvényekről, melyek bár nem fizetnek osztalékot, de az árfolyam növekedése akár meg is haladhatja a kifizetett osztalékot. Emiatt tehát ne csak osztalék ETF és osztalék részvényekből álló portfóliót alakítsunk ki, hanem keressünk növekedési vállalatokat is. Ha pedig az osztalék ETF alapokat összevetjük a hagyományos indexkövető ETF alapokkal, akkor ne csak azt nézzük, hogy az osztalék ETF alapok évente X%-kal több osztalékot kapunk, hanem nézzük meg azt is, hogy az árfolyamban milyen különbség van.

Az osztalékrészvényeket gyakran kapcsolják össze az ún. defenzív részvényekkel (lásd itt), azaz úgy tartja a közvélekedés, hogy az osztalék részvények válságállóbbak. Válság esetén kevésbé adják a befektetők ezeket a részvényeket, tehát kisebb ezeknek a részvényeknek a volatilitása, így a kockázata. Ezt a megfigyelést saját magam is meg tudom erősíteni, azonban ezt tulajdonságot nem vettem észre az osztalék ETF alapok esetében, azaz hasonló mértékű visszaeséseket produkálnak mint az indexkövető ETF-ek. Ennek oka az, hogy számos olyan részvény van az osztalék ETF portfóliókban, melyek nem tipikusan defenzív részvények.

Osztalékalapok előnyei

Az osztalék befektetési alapokkal gyorsan, egyszerűen megvalósítható egy diverzifikált osztalék portfólió. Azonban a befektetés hosszútávú jellege miatt a költségek jelentősége is nagy. Hosszútávon az osztalék befektetési alapok esetén az egyik legnagyobb költség elem az alapkezelési díj.  Emiatt elsősorban az ETF alapok jöhetnek szóba, mivel ezeknek a tőzsdén kereskedett befektetési alapoknak általában alacsonyabb az alapkezelési díja. A hosszútávon elérhető átlagos 9-10%-os hozamra kifizetni évente 1-2%-os alapkezelési díjat jelentős költségnek tekinthető, azonban az ETF alapok esetében 1% alattiak a költségek. A legolcsóbb osztalék ETF alapok 0,1%-os éves alapkezelési költséggel érhetők el.

Az osztalék befektetési alapok, ETF-ek esetében azt célszerű megvizsgálnunk, hogy milyen szempontok szerint válogatja az alapkezelő a részvényeket a portfólióba. Mivel az olcsó ETF alapok általában indexkövetők, így valószínűleg egy meghatározott indexben szereplő részvényeket fog vásárolni az osztalék befektetési alap kezelője.

Néhány példán keresztül szemléltetném, hogy milyen különbségek lehetnek az osztalék befektetési alapok között. Az alábbi táblázatban négy osztalék befektetési alap és az alap portfóliókialakítását meghatározó index látható. Ehhez az információhoz az alapkezelő tájékoztató anyagában férhetünk hozzá.

Osztalék befektetési alap, ETF neve

Melyik indexet követi

ABC High Dividend Yield ETF

FTSE All-World High Dividend Yield Index

ABC Dividend Appreciation ETF

NASDAQ US Dividend Achievers Select Index

ABC Core Dividend Growth ETF

Morningstar U.S. Dividend Growth Index

ABC Core High Dividend ETF                

Morningstar Dividend Yield Focus Index

A fenti négy osztalék befektetési alap esetében jól látható, hogy mindegyik osztalékra fókuszáló alap más-más indexet követ. Tehát a portfólióba eltérő szempontok szerint kerülnek a részvények. Például a FTSE All-World High Dividend Yield Index esetében a REIT (egyébként jellemzően magas osztalékhozamú) társaságok ki vannak zárva, illetve azok a társaságok sem kerülhetnek bele, melyeknél az előrejelzések szerint a következő 12 hónapban nem lesz osztalék fizetés. A fennmaradó részvényeket pedig az éves osztalék hozam alapján rangsorolják és válogatják a portfólióba.

A NASDAQ US Dividend Achievers Select Index pedig már egész más megközelítést alkalmaz, azaz nem a magas osztalék hozamra fókuszál, hanem olyan társaságok kerülnek az index kosarába, melyek az elmúlt 10 évben folyamatosan évről évre emelték a kifizetésre kerülő osztalékot. A Morningstar U.S. Dividend Growth Index esetében a részvények kiválasztási módszere még összetettebb. Szintén a REIT társaságok kizárásra kerülnek, és legalább 5 éves folyamatos osztalék növekedés a feltétele. Illetve további követelmény, hogy az elemzői várakozások szerint a cégnek növekvő nyeresége legyen a jövőben. További feltétel, hogy magas payout ratio, azaz kifizetési rátával rendelkező cégeket kizárja, azaz a 75%-nál nagyobb kifizetési rátájú cégeket kizárják az indexből. A túl magas kifizetési rátával rendelkező cégeknek a növekedési lehetőségei lesznek rosszak, így az osztalék sem fog a jövőben növekedni.

Ez a három  példa jól mutatja, hogy osztalék befektetési alapok között is jelentős különbségek lehetnek az alkalmazott kiválasztási módszer szerint. Ezek után már csak az a kérdés, hogy melyik módszert tartjuk hosszútávon eredményesebb befektetési technikának. Ennek függvényében dönthetünk az osztalék befektetési alapok között.

Kapcsolódó téma:

 

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link