Nominál- és a reálkamat/hozam: Mit jelent? Hogyan csapja be a befektetőket?

Kezdő befektetőknek érdemes átgondolni néhány szempontot a banki reklámokban, befektetési ajánlatokban látható kamatokkal, hozamokkal kapcsolatban. Egyrészt azért, mert a nominális hozam, kamat vizsgálata elfedi a valóságot, azaz nem látjuk pontosan a pénzünk vásárlóértékének a növekedését, és sajnos a reálkamatok, hozamok alapján történő vizsgálatok is torzítanak. Megbeszéljük mindkét témát, de kezdjük először azzal az esettel, hogy mi a probléma a nominál, vagy nominális kamatokkal, hozamokkal. Témáink:

  • Mit jelent a nominál kamat/hozam?
  • Mindig lesz valamekkora reálhozam?
  • Nincs jelentősége a kisebb eltéréseknek?
  • Mi a probléma a reálkamattal, reálhozammal?

Mit jelent a nominál kamat/hozam?

Az átlagos befektetőt általában a nominális kamat/hozam érdekli, azaz az a hozam, ami rá van írva a papírra, az ajánlatban feltüntetésre kerül, mivel ez fejezi ki, hogy mennyivel növekszik a megtakarításunk. Például, ha befektetünk 1 millió forintot évi 3%-os kamatra, akkor egy év elteltével 1.030.000 Ft lesz a megtakarításunk értéke.

A probléma azonban az, hogy ezalatt az idő alatt a pénz vásárlóértéke romlott, feltéve, ha infláció volt (általában van) a gazdaságban. Ha például a fenti időszak alatt 3,5%-os infláció volt, akkor azokat az árukat, melyeket megvehettünk volna 1 millió forintért, 1 év múlva már csak 1.035.000 Ft-ért vásárolhatjuk meg. A fentiek miatt a befektetések, megtakarítások hozamát célszerű az inflációval korrigáltan kimutatni, így ténylegesen láthatjuk a vagyon vásárlóértékének a változását.

A számítás közelítőleg: Reál kamatláb = (nominál kamatláb)-infláció

A fenti képlet alapján tehát a nominális hozamból le kell vonnunk az adott év inflációját, és megkapjuk a reálhozamot, reál kamatlábat. A magyarországi infláció a Központi Statisztikai Hivatal főoldalán (ksh.hu) található meg Fogyasztóiár-index név alatt. Az alábbi grafikonon az infláció alakulása követhető nyomon hazánkban az elmúlt 30 évben.

Forrás: https://tradingeconomics.com/hungary/inflation-cpi

A lényeg tehát az, hogy a nominál kamat/hozam alapú döntés esetén nem vesszük figyelembe az inflációt, melynek hosszútávon jelentős hatása van a megtakarításunk vásárlóértékének változására. A fentiek szerint tehát, a reál kamatot, reál hozamot közelítőleg úgy tudjuk kiszámolni, hogy a nominális kamatból levonjuk az inflációt. A kezdeti példánál maradva a 3%-os kamatból a 3,5%-os inflációt levonva -0,5%-os reálkamatot kapunk, azaz a befektetés ellenére a pénzünk vásárlóértéke fél százalékot csökkent.

Mindig lesz valamekkora reálhozam?

A magasabb infláció magasabb irányadó kamatot, így magasabb nominális hozamot/kamatot eredményez a kockázatmentes befektetési eszközökön (kötvények, bankbetétek). Ha pedig az infláció alacsonyabb, akkor ehhez igazodva a kamatok is alacsonyabbak lesznek (csökken az elvárt kamat a befektetők részéről). A fentiek alapján azt gondolhatjuk, hogy a magasabb nominális hozamok időszakában jobban jár a befektető, mert nagyobb vagyongyarapodást érhet el, ugyanakkor a vizsgálatok azt mutatják, hogy mind alacsony és magas nominális kamatok/hozamok időszakában előfordulhat a negatív reálhozam, azaz annak ellenére, hogy nominálisan nőtt a befektetett vagyon, a vásárlóértéke csökkent.

Az alábbi grafikon bal értéktengelyén az infláció mértéke, a jobb értéktengelyen a 10 éves lejáratú magyar államkötvény hozama olvasható le. Például az ábra jobb oldalán azt láthatjuk, hogy az infláció (kék görbe, bal értéktengely) 24 százalék, a 10 éves lejáratú államkötvény (fekete színnel, jobb értéktengely) hozama 8 százalék, azaz a reálhozam -16 százalék. A magas nominális kamatok ellenére tehát a befektetett vagyon vásárlóértéke csökken. Természetesen számos olyan pontot találunk a grafikonon, ahol pozitív a reálhozam. Például az ábra bal oldalán az infláció 3 százalék, a 10 éves kötvény hozama 10 százalék, azaz a reálhozam kb. 7 százalék.

A fenti probléma nem csak a magyar befektetési eszközökön figyelhető meg. Az alábbi grafikonon 1981-2021 közötti időszakon követhetjük az euró kamatok (sötétkék görbe) és az euró övezeti infláció (világos kék görbe) változását. A sárga terület mutatja, a reálhozamot. Látható, az elmúlt évtizedekben számos alkalommal tapasztalhattunk negatív reálhozamot.

(forrás ecb.europa.eu)

A fenti képen jól látszik a probléma, azaz nemcsak magas kamatok (lásd hazai példa), hanem az alacsony kamatok miatt is egyre többször szembesül a befektető a negatív reálkamatokkal.

Nincs jelentősége a kisebb eltéréseknek?

A fentiek után az általános kifogás az, hogy mit számít néha egy kisebb negatív reálhozam, vagy nulla közeli reálhozam, hosszútávon nincs ennek jelentősége. Pedig a kamatos kamat hatása pont erről szól, azaz az apró különbségek, hosszútávon felnagyítódnak. A szabály az élet bármely területén megfigyelhető, és igaz ez a pénzügyi világban is, azaz nem lineáris hosszútávon a hatás. Az alábbi képen azt láthatod, hogy évi 1%-os kamatkülönbség hatása, hogyan nagyítódik fel a kamatos kamat hatására. Magenta színnel a korábbi 6%-os kamatot (1 millió forint), míg sárga színnel az 5%-os kamatot láthatod.

A fentiek alapján látható, hogy kisebb eltéréseknek is nagy jelentősége lehet egy teljes befektetési időtávon. Eljutottunk tehát odáig, hogy az átlagos befektetőt a nominális kamatok érdekli, de a nulla kamatok világában ez gyakran jár negatív reálhozammal. A tapasztaltabb befektetők már reálkamatokban gondolkodnak, és tekintettel vannak az inflációra is, és arra, hogy akár tized százalékoknak is nagy jelentősége lesz. Azonban sajnos a reálhozam, reálkamat is torzít, és félrevezetheti a befektetőt.

Mi a probléma a reálkamattal, reálhozammal?

A reálhozam számításának képletével természetesen semmi gond nincs, a probléma az inflációval van, azaz az infláció egy átlagos fogyasztói kosarat mutat, és ez egyáltalán nem biztos, hogy egyezik a befektető fogyasztói kosarával. Az infláció méréséhez a statisztikai hivatal egy átlagos fogyasztói kosarat vizsgál, melybe meghatározott súlyozással több száz árucikk, szolgáltatás kerül, és így ezeknek az árváltozását mutatja a hivatalos inflációs adat.

Azonban az átlagos fogyasztói kosár nem illik minden befektetőre, például, ha bérlet ingatlanban laksz és a jövedelmed meghatározó hányadát (10% fölötti) fordított bérleti díjra, akkor az elmúlt években valószínűleg magasabb infláció érintett téged. Ugyanígy, ha a jövedelmed nagy részét élelmiszerre költöd, máris nagyobb infláció vonatkozik rád.

Az Európai Unió országain belül 2000-2021 között vizsgálva Magyarországon volt a második legmagasabb infláció 129,1 százalékkal (Ebben nincs benne a 2022-es év drágulása). Első helyezett Románia (311,2%). Nem egészen 20 év alatt tehát több mint kétszerezésre nőttek az árak, azaz feleződött a vásárlóértéke a készpénznek.

A fenti 129,1%-os infláció lebontva:

  • Élelmiszerek 166%
  • Alkohol és dohányárú: 339%
  • Ruházat: 28%
  • Közművel 158%
  • Bútorok, lakberendezés 36%
  • Egészségügyi szolgáltatások 200%
  • Szállítási szolgáltatások 91%
  • Kommunikáció 2,7%
  • Rekreáció, kultúra: 63%
  • Oktatás 153%
  • Étterem, hotel: 221%

A rossz hír az, hogy a jövedelmünk jelentős részét élelmiszerekre, közművekre költjük. Ezeken a területeken pedig az átlagos inflációt meghaladó infláció volt kimutatható. Ez tehát az egyik probléma, a másik pedig, hogy az infláció-számítás módszere is az alacsonyabb infláció kimutatásának kedvez. Erre jó példa bármely technológiai eszköz, például számítógép, mobiltelefon, melyek az elmúlt évtizedekben folyamatosan és gyorsan fejlődtek, avultak el.

Ha például 2000-ben a Pentium I-es számítógép ára 100.000 Ft volt, 2001-ben 90.000 Ft, 2002-ben 80.000 Ft, majd 2003-ban 70.000, azaz azt láthattunk, hogy évente 10 százalékkal csökkent az ára. Azonban 2003 után megszűnik a Pentium I-es számítógépek árusítása, megjelenik a Pentium II-es számítógép, amely 100.000 Ft-ba kerül, és 2004-ben 90.000 Ft, 2005-ben 80.000 Ft, 2006-ban 70.000 Ft lesz az ára. Azt láthatjuk, hogy a fogyasztói árindex kosárban folyamatosan, minden évben 10 százalékos árcsökkenés volt, mivel a Pentium I és a Pentium II két különböző termék. Ugyanakkor, ha 2003-ban Pentium I-et szerettünk volna venni, már nem tehettük volna meg, mert nem kapható, helyette Pentium II számítógépet vehetünk. Látható az is, hogy 2000-ben is 100.000 Ft egy számítógép és 2003-ban is 100.000 Ft egy számítógép. A fogyasztói kosárban azonban folyamatosan csökkent az ára, így az árindexet is csökkentette. (A példában szereplő számok kitaláltak).

Szintén torzíthat az infláción, hogy egyes termékek mennyisége változik, például egyes péksütemények ma már 90 grammosak a 100 gramm helyett. Bár az ára nem változott, de idő közben 10%-ot csökkent a mennyiség. És végül az infláció-számítás módszertana is változhat az évek folyamán. Jó példa erre az Egyesült Államok esete, ahol az 1980-as években megváltoztatták az infláció számítás módját. Bár a régi módszerrel 13% lenne ma az infláció, a mai módszerrel csak 5%. John Williams közgazdász számolt be egy 2004-es tanulmányában arról, hogy az infláció számítás metodikája megváltozott a 80-as években. Az alábbi képen piros görbével láthatod a jelenlegi inflációs rátát, a kék görbe pedig azt az értéket mutatja, melyet a 80-as évek előtti számítási mód adna ki, azaz az új infláció számítási módszer lényegesen kisebb értéket mutat Williams szerint.

(kép forrása: http://www.shadowstats.com/)

Könnyen belátható, hogy az alacsonyabb infláció kimutatásával több okból is jól járhat bármely állam. Egyrészt az alacsonyabb infláció, alacsonyabb kamatokat eredményez, így olcsóbb lesz a költségvetési hiány finanszírozása. Másrészt a szociális ellátások, a nyugdíjak is az inflációhoz vannak kötve. Ha alacsonyabb az infláció, akkor a nyugdíj és más segélyek, támogatások (munkanélküli, szociális stb..), állami bérek értékének évenkénti emelése is kisebb lesz. Kevesebbet kell tehát az államnak költenie, a költségvetési hiány kisebb lesz. John Williams szerint ez az Egyesült Államok esetében azt jelenti, hogy kétszer akkora lenne az állam kiadása ezen a területen, ha a régi módszerrel számított inflációs adatot követné. Itt persze nem áll meg a dolog, hiszen ha az infláció alacsonyabb, akkor ez a GDP adatokat is befolyásolja, tekintettel arra, hogy a reál GDP adat esetében már inflációval korrigálunk, így alacsonyabb infláció nagyobb reál GDP kimutatását teszi lehetővé.

A fentiekből két dolog következik. Az egyik, hogy valószínűleg a valós infláció nagyobb, mint amit a statisztikában látunk, de ez a befektető egyéni fogyasztói kosarán is múlik. Ha viszont az infláció nagyobb, akkor ez azt is jelenti, hogy a vagyon vásárlóértékét sokkal nehezebb lesz megőrizni. Másrészt pedig az infláció egy fontos adat, amely hatással van a befektetési eszközökre (részvények, kötvények, bankbetétek, ingatlanok), és az azokon elérhető hozamra. Ugyanis a legtöbb jegybanknak meghatározott inflációs célja van (például az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed-nek 2%-os az inflációs célja).

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link