Mit jelent az NBBO, Rule 612 az amerikai tőzsdén?

Bejegyzésünkben összegyűjtöttem néhány fontos szabályt, melyeket a Egyesült Államok tőzsdéin kereskedőknek érdemes lehet tudni. Megbeszéljük, mit jelent a National Best Bid and Offer (NBBO) szabályozás, és szó lesz a Rule 612 szabályról, ehhez kapcsolódóan a sub-pennying és a flickering problémáját is megbeszéljük. Témáink:

• Megbízások az amerikai tőzsdéken
• Jelentős áreltérések adódhatnak ebből
• Mit jelent a National Best Bid and Offer?
• Mit jelent a SIP?
• Mi az a sub-pennying?
• Rule 612, azaz sub-penny rule

Megbízások az amerikai tőzsdéken

Ahhoz, hogy a részvénypiacokon kereskedni tudjuk, tőzsdei megbízásokat kell használnunk. A magyar tőzsdén kereskedők számára valószínűleg ismert lehet a piaci áras, limitáras és a stop-limit megbízás. Ezek a megbízások a külföldi tőzsdén is használhatók, további megbízási típusokkal együtt, mint például MIT, LIT, MTL stb.

Ugyanakkor alapvető különbséget ott tapasztalhatunk, hogy az amerikai részvénypiacon a brókercégnek megadott megbízások különböző kereskedési helyszínekre kerülhetnek. Sokan azt gondolják, hogy ha megadunk egy megbízást a brókercégünk platformján, akkor az azonnal a tőzsde ajánlati könyvébe kerül, és ott egy másik befektető ajánlatával az algoritmus párosítja. Ez azonban nem teljesen így van, ugyanis a külföldi tőzsdék, különösen az amerikai tőzsdék esetében, számtalan tőzsdén, kereskedési helyszínen megvásárolható egy részvény. A nagyobb ECN (Electronic Communication Networks) platformok az alábbiak:

• ARCA  Archipelago Trading Services
• NSDQ  NASDAQ Single Book
• BLTR  Bloomberg Tradebook
• DATA  Track ECN
• FLOW  Lavaflow
• TRAC Track ECN

A fentiek mellett még számtalan más kiszolgálón keresztül tudunk amerikai részvényekre megbízást adni, például BATS, EDGE, ISLAND, CBOE stb.

Jelentős áreltérések adódhatnak ebből

A több kereskedési helyszín maga után vonja azt is, hogy az egyes helyszíneken eltérő árak alakulnak ki, így egy rövid távú kereskedő számára egyáltalán nem mindegy, hogy melyik helyszínen, milyen áron vásárolja meg vagy adja el a részvényeket. Az alábbi képen a TransAtlantic Petroleum, Ltd. ajánlati könyve, a különböző megbízások, és a végrehajtási helyek is láthatók. A kép baloldalán a legjobb (level 1) vételi ajánlatot láthatjuk a különböző kereskedési helyszíneken. A baloldalon pedig a legjobb (level 1) eladási ajánlatot látjuk a különböző helyszíneken. A példából látható, hogyha vásárolni szeretnénk a részvényből, akkor az EDGX (Direct Edge ECN) rendszeren 1,520 dollárét vásárolhatunk. Ugyanebben az időben, ha a Nasdaq-on keresztül vásárolunk, akkor 1,54 dollárért vehetünk. A két választás között mindössze 2 cent különbség van, de ha például 1000 db-ot vásárolunk (1520 dolláros pozíció méret), már 20 dollár különbség lesz a két eset között. Ezt a problémát küszöbölheti ki az NBBO.

Mit jelent a National Best Bid and Offer?

National Best Bid and Offer, rövidítve NBBO egy szabályozás, mely a 2005-ben elfogadott Regulation NMS egy része. Ennek lényege, hogy a brókercég kötelezve van arra, hogy mindig a legjobb eladási (legalacsonyabb) árat adja az ügyfelének, ha vásárolni szeretne. Ugyanígy mindig a legjobb vételi árat (legmagasabb) adja az ügyfélnek, ha eladni szándékozik a részvényeket.

Ha például azt látjuk, hogy a fenti példában szereplő TAT részvények ajánlati könyvében az Arca kereskedési helyszínen 1,42 dollár az ár, az ACB esetében 1,050, akkor ha eladni szeretne a brókercég ügyfele, az 1,42 dolláros áron kell a tranzakciót lebonyolítani. Ugyanígy ha az ügyfél vásárolni szeretne, akkor az Edge rendszerében 1,52 dolláros ár a legjobb, azaz ezen kell az ügyletet végrehajtani.

Mit jelent a SIP?

Az NBBO meghatározásával kapcsolatban egy további fogalmat érdemes ismerni. A Securities Information Processors (SIP) egy olyan rendszer, mely az összes kereskedési helyszín megbízásait egyetlen felületen összegyűjti. Ez együtt jár azzal is, hogy az NBBO árat meghatározza.

Az NBBO szabályozásnak tehát az az előnye, hogy biztosítja az átlagos kereskedő számára, hogy mindig az éppen elérhető legjobb ajánlatot kapja meg. Korábban a brókercégek megtehették, hogy a kereskedési helyszínek közötti árkülönbséget figyelembe véve arbitrálták, jellemzően az ügyfelek rovására. A tapasztalt kereskedők természetesen korábban is képesek voltak arra, hogy figyeljék a kereskedési helyszínek árait, és úgy állították be a rendszerüket, hogy a legjobb áron történjen a kötés. Erre mutattam példát az order routing témában. Az előnyök mellett a hátrányokról se feledkezzünk meg. Ugyanis nem biztos, hogy az NBBO pontosan tükrözi az ajánlati könyvet, hiszen csak egy-egy árat látunk. Ennek a problémának a megértéséhez nézzük meg a SEC rule 612 szabályozást.

Mi az a sub-pennying?

A sub pennying egy technika, melyet a market makerek és a high frequency traderek alkalmaznak. Ennek lényege, hogy kihasználják a kereskedési helyszínek között árkülönbségeket. A különböző arbitrázs technikák részleteibe most nem mennék bele, mindenesetre alapvető eleme, hogy gyorsan kell reagálni, és vásárolni ha a kereskedési helyszínek között nagyobb árkülönbség tapasztalható. A gyors vásárlás viszont csak úgy oldható meg, ha az NBBO árnál kedvezőbb árat ad meg a kereskedő, így bevett szokás volt, hogy az NBBO árnál a lehető legkisebb árral drágítják meg a megbízásukat, hogy a megbízás az első helyre kerüljön, és teljesüljön. Ha például egy részvény jelenlegi ajánlati könyvében 100,00 dolláros vételi és 100,05 dolláros eladási árat látunk, akkor a 100,00 dolláros vételi ajánlattal (NBBO áron) nem mi lennénk az elsők, akik vásárolni fognak. Éppen ezért egy kisebb értékkel többet kell megadnunk, például 100,001 dollárt. Belátható, hogy a 100 dollár és a 100,001 dollár között nem lesz érdemi különbség ha megvásároljuk a részvényeket, mégis a kis különbség miatt előrébb kerültünk a sorban. Ezt a technikát előszeretettel alkalmazták HFT és market makerek, így megelőzvén az ajánlati könyvben az átlagos befektetőket. A módszert egyébként quotation flickering-nek nevezzük. Mindenesetre a 2005-ben elfogadott Rule 612 szabály ezt korlátozza.

Rule 612, azaz sub-penny rule

A Rule 612, más néven sub-penny rule egy 2005-ben bevezetett kereskedési szabály, melynek lényege, hogy az 1 dollár feletti árfolyamú részvények esetében a legkisebb lépésköz 1 cent, azaz az ajánlati könyvbe nem lehet bevinni 100,001 dolláros árat, de 100,01, 100,02, 100,03 stb. árat már igen. Ezzel részben kivédhető az, hogy a HFT kereskedők egy kisebb árfolyam-növekménnyel gyors előnyhöz jussanak. A fenti szabály azonban a centes részvényekre , azaz az 1 dollár ár alatti részvényekre nem vonatkozik. Ezek esetében a legkisebb lépésköz 0,0001. Természetesen a fenti rendszer sem tökéletes, de a korábbi helyzethez képest a befektető számára előnyösebb piaci körülményeket teremt. Ugyanakkor a brókercégeknek továbbra is megvannak az eszközei arra, hogy a spreadet (vételi és eladási oldal közötti árkülönbség) kinyerjék a piacból. Ezt a módszert hívják internalizationnak, melynek lényege, hogy a brókercégek a saját részvénykészletéből szolgálja ki az ügyfeleket, és így a piaci spreadet megnyeri. A Rule 612 miatt egyébként főleg az 1 dollár alatti részvények esetében gyakori az internalization folyamata. Egyes részvények esetében tehát erősen lejt a terep a brókerek irányába. Gondoljunk csak arra, hogy a brókerek látják az összes megbízást, ezzel szemben az egyéni befektetők nem látják a sub-penny megbízásokat, és az összes nyilvános megbízást sem.