IPO jelentése, lényege: Mire figyelj IPO részvénykibocsátás során?

Bejegyzésünkben az IPO előnyeit, hátrányait beszéljük meg. Az alapvető fogalmak mellett arról is szó lesz, hogyan fektethetünk IPO részvénykibocsátások során részvényekbe. Az alábbi, 8 oldalas útmutatónkban a következő témákat járjuk körbe:

  • Mi az az IPO?
  • Hogyan zajlik részvénykibocsátás folyamata?
  • IPO előnye és hátránya a befektető szempontjából
  • IPO előnye és hátránya a társaság szempontjából
  • BÉT IPO-k, részvénykibocsátások, múltbeli példák
  • Mire figyeljünk az IPO során? Mit vizsgáljunk meg?
  • Hasznos és ellenőrzendő mutatók, adatok IPO előtt
  • IPO a külföldi tőzsdéken, IPO ETF-ek, és IPO befektetési alapok
  • IPO hozamok, eredmények 1980-2014 közötti vizsgálat alapján
  • Egy tanulmány, melyben 8061 IPO eredményeit összesítik
  • Rövidtávon érdemes-e IPO során vásárolni?
  • Befektetési időtáv és az IPO? Milyen termékkel, milyen kockázatokkal?

IPO, azaz Initial Public Offering jelentése, lényege

Az IPO az angol Initial Public Offering kifejezés rövidítése, amely részvénykibocsátást, tőzsdei bevezetést jelent. Azt a folyamatot tehát, amikor egy társaság elhatározza, hogy bevezeti részvényeit a tőzsdére IPO-nak nevezzük. Az IPO végeredménye tehát az lesz, hogy a társaság részvényeivel a tőzsdén lehet kereskedni, azonban az IPO során a befektetők még az elsődleges kibocsátási folyamatban megvásárolhatják a részvényeket.

Az IPO folyamatában tehát első lépésként a társaság elhatározza, hogy valamekkora hányadát a társaságnak értékesíti a nyilvánosság számára. Általában a társaság valamelyik brókercéggel, bankkal együttműködve bonyolítja le az elsődleges részvénykibocsátási folyamatot. Külföldi viszonyok között általában neves brókercégek segédkeznek a részvény kibocsátásban. A bank, brókercég feladata -azon kívül, hogy a technikai feltételeket biztosítsa- az is, hogy ügyfeleket toborozzanak. Ez előadások, elemzések és egyéb (telefonos) értékesítési technikákkal valósul meg. A cél, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a befektetők az  új IPO-t, azaz minél könnyebben (magasabb áron) le lehessen jegyezni a részvényeket. Az IPO folyamatában tehát a végeredmény, hogy a befektetők megvásárolhatják még a tőzsdei kereskedés megkezdése előtt a részvényeket, az ellenérték az elsődleges kibocsátást követően a társaságé lesz.

Az elemzések természetesen kitérnek arra, hogy az ellenértékkel mi a szándéka a társaságnak, például  a kockázatos külföldi terjeszkedést finanszírozzák belőle. A nagy hírverés, nagy érdeklődés gyakran oda vezet, hogy az IPO során a kibocsátási ár magas lesz, ráadásul a kockázatokat tovább növeli, ha esetleg nincs működési múltja még a társaságnak, vagy az IPO célja bizonytalan (például kockázatos a külföldi terjeszkedés, vagy marketing tevékenység, amire az IPO-ból befolyt pénzt fordítanák). 

IPO előnye és hátránya a befektető szempontjából

Az IPO során történő részvény jegyzésnek vannak előnyei is természetesen, például hosszú távú befektetés esetén a legelső körben férhetünk a részvényekhez. Ugyanakkor ahogy fentebb is utaltam rá, számos kockázati tényezővel is számolnunk kell. Egyrészt IPO és IPO között óriási a különbség. Nincs két egyforma részvénykibocsátás és gyakran a részletekben rejlik a kockázat, amit esetleg nehéz feltárni. Az értékesítésben érdekelt brókercégek elemzései esetleg színesebben, szebben írják le a jövőt, de a független elemzők is tévedhetnek, mivel a kezdeti helyzetben nagyon nehéz a jövőre vonatkozó pontos megállapításokat tenni.

Önmagában a tőzsdei jelenlét azonban számos előnyt jelenthet a befektető szempontjából is, például a tőzsdére bevezetett társaság eredményei nyilvánosak, rendszeresen közzétételre kerülnek. Ezen kívül rendkívüli tájékoztatási kötelezettsége is van a társaságnak, ha a jövőt érintő jelentős változások jutnak a vezetőség tudomására (ez az ún. profit warning). A tőzsdei társaságban szerzett tulajdonrészünket gyorsan értékesíthetjük a tőzsdén, likvid körülmények között.

 

IPO előnye és hátránya a társaság szempontjából

A tőzsdére készülő társaság szempontjából is számos előnye van az IPO-nak. Többek között a forrásbevonás lehetősége. Bár még mindig a legnépszerűbb forrásbevonás a banki hitel, azonban a 2008-as válság óta jelentősen szigorodtak a hitelfelvétel feltételei a vállalkozások számára, így nehezebb a banki forrásbevonás. A részvénykibocsátás természetesen sokkal rugalmasabb forrásbevonási lehetőség, mivel nem kell kamatot fizetni a részvényeseknek, illetve nincs lejárata az értékpapírnak.

A társaság tulajdonosai szempontjából további előny, hogy a cégüket, illetve üzletrészüket értékesíteni tudják az IPO folyamatában. Erre azonban már a befektetőnek is oda kell figyelnie, azaz a tulajdonos milyen mértékben tartja meg a befolyását, milyen mértékben száll ki az üzletből. Ha a tapasztalt vezető kiadja a kontrollt a kezéből, vagy üzletrészének jelentős részét eladja az sok kérdést vet fel, és nem éppen pozitívan befolyásolja egy IPO-ról alkotott véleményét a befektetőnek.

A tőzsdére lépés egy cég szempontjából további előnyökkel járhat, például pozitív marketing hatás, ismertebbé válik a cég, partnerei számára megbízhatóbbnak tűnik, erősödik az üzleti bizalom. A tőzsdei bevezetés  a hitelfelvételi lehetőségeket is kibővíti a cég számára, így a jövőbeni további növekedés lehetőségei is bővülnek.

Az elmúlt években jelentősen változtak a tőzsdére lépés feltételei a Budapesti Értéktőzsdén, így az utóbbi években számos új társaság jelent meg a BÉT-en. Többek között a következő társaságok jelentek meg a BÉT-en: Waberer's, Alteo, Duna House, Norbi Update, UBM Holding. Korábbi 5-10 évvel ezelőtti IPO-k: Masterplast, CIG Pannónia, Plotinus, Őrmester Nyrt. A tőzsdére lépés, bevezetés könnyítésével arra is számíthatunk, hogy  a jövőben számos új társaság jelenik meg a BÉT-en, éppen emiatt célszerű megfelelő ismereteket szereznünk az IPO folyamatával kapcsolatosan.

BÉT IPO részvénybevezetés kategóriái

Az IPO kockázatosságát alapvetően meghatározza, hogy a társaság, melyik kategóriában lesz bevezetve a BÉT-en a részvénykibocsátás során. A BÉT-en három kategória szerint különítjük el a kibocsátó cégeket, melyek Prémium, Standard és T kategória.

A kategóriák között a lényegi különbség, hogy a Prémium kategóriába bevezetett részvények esetében a részvénysorozatnak legalább 5 milliárd forintot el kell érnie árfolyam értéken, illetve a közkézhányadra vonatkozóan is vannak előírások:

  • a bevezetésre kerülő sorozat legalább 25 százaléka közkézen van;
  • vagy legalább kétmilliárd forint árfolyamértékű részvény közkézen van;
  • vagy az értékpapír-sorozat bevezetéskor legalább 500 tulajdonos tulajdonában van.

A fentiek mellett Prémium kategóriában csak törzsrészvények vezethetők be (tehát például dolgozói, elsőbbségi részvények stb..-vel nem találkozunk a Prémium kategóriában). További fontos feltétel, hogy három teljes befejezett évvel kell rendelkeznie a társaságnak, tehát egy minimum működési múlt is elő van írva. A fentiek miatt a prémium kategóriában valósulnak meg az úgymond "átlagos részvények", azaz ezek az IPO-k megfelelően nagy társaságok tőzsdére vezetését jelentik, egyúttal a kereskedési kockázatok is csökkennek gondolok itt arra, hogy likvidebb lesz a részvény piaca.

A másik két kategóriában (standard és T kategória) már sokkal kevesebb feltétele van a tőzsdére történő bevezetésnek. Ezeknél az IPO-knál nincs méret követelmény, tehát tetszőleges kis kapitalizációval rendelkező társaság, illetve részvény-sorozat is bevezethető, a közkézhányadra vonatkozóan sincsenek előírások, sem a részvényfajtára, sem pedig a működési múltra.  Látható tehát, hogy a standard és T kategóriába történő IPO esetén már sokkal több tényezőt ellenőriznie kell a befektetőnek. Méreteket itt is figyeljünk, azaz viszonyítsuk a bevezetésre kerülő részvénysorozat méretét más standard vagy T kategóriában levő részvényekhez. Nézzük meg ezeknek a standard vagy T kategóriában levő társaságok részvényeinek árfolyam mozgását. Ebből következtethetünk arra, hogy milyen volatilitásra, likviditásra lehet számítani egy standard vagy T kategóriás hasonló méretű társaság részvényei esetén.

Mire figyeljünk az IPO során?

A fentieknek megfelelően tehát az első ellenőrizendő szempont, hogy melyik kategóriába vezetik be a társaságot. Ezt követően pedig a vizsgáljuk meg a bevezetendő részvénysorozat méretét, és a közkézhányadot. A részvénysorozat mérete, a piaci kapitalizáció egyértelműen meghatározza majd a társaság méretét. Célszerű itt más prémium kategóriás papírokhoz viszonyítanunk. A közkézhányad vizsgálata is fontos lenne, értelemszerűen minél nagyobb, annál jobb.

Fentebb már beszéltük róla, hogy fontos tényező a társaság vezetőjének, tulajdonosainak személye. Mennyire tartjuk megbízható személynek, mennyire tartjuk/tartják jó szakembernek, üzletembernek stb.. Az IPO után is változatlan marad a menedzsment? illetve a tulajdonosok mekkora tulajdonrészt adnak el. Felmerülhet az a gondolat, hogy a tőzsdei kibocsátásnak csak az a célja, hogy a tulajdonos jó áron kiszálljon az üzletből? Utalnak-e erre egyéb jelek.

További fontos kérdés, hogy mi lesz az IPO során begyűjtött pénzzel, mi a célja az IPO-nak? Külföldi terjeszkedés, vagy termékek-szolgáltatások bővítése, egyéb korszerűsítés, marketing tevékenység. A pénzügyi számokra sem árt egy pillantást vetni. Ha a cég működött a múltban mit lehet tudni a pénzügyi eredményekről? Az eredményeket vessük össze a részvények árával, így már P/E alapú értékelést tudunk végezni, lásd itt. Ha közelítőleg ki tudunk számolni egy P/E mutatót, akkor pedig már a versenytársak P/E mutatójával is össze tudjuk vetni, így pedig hozzávetőlegesen meghatározhatjuk, hogy a kibocsátáskori ár mekkora prémiummal vásárolható meg.

 

Mit kell tudni a részvény-kibocsátásról?

Az IPO lényege tehát, hogy egy már működő vállalkozás elhatározza, hogy változatos célok miatt (legtöbbször növekedés) tőkét von be. A folyamat során az új befektetők tulajdonrészt szereznek, és ezzel a jövőbeni profitra részarányosan jogosultak lesznek. Az IPO kezdeti szakaszában tehát a társaság megkeres egy bankot, brókercéget. Nem ritka, hogy az IPO-kat a neves amerikai befektetési bankok pl. JP Morgan, Goldman Sachs stb. bonyolítják. Ezek a befektetési bankok fogják lebonyolítani a jegyzési folyamatot, és emellett tulajdonképpen marketing tevékenységet is végeznek, hiszen üzleti kapcsolatok részvény a kisbefektetők, intézményi befektetők széles köréhez eljut az IPO híre.

Az IPO jegyzési időszakát megelőzően tehát marketing eseményekre kerül sor, marketing anyagokkal találkozhatnak a befektetők, melyekből megismerhetők a cég tervei, a növekedési várakozások, a becslések a jövőbeni nyereségre vonatkozóan. A marketing anyagok mellett már sokkal kevesebben veszik a fáradságot arra, hogy a pénzügyi beszámolókat is átnézzék, pedig a tőzsdei bevezetés előtti évekről információt kapnak a befektetők. A részletes beszámolókat (amerikai IPO esetében) az Amerikai Értékpapír Felügyelet honlapján lehet elolvasni (sec.gov). Itt van példának egy 2020-as IPO, a Snowflake Inc. anyaga 140 oldalas részletességgel a múltbeli eredményeiről , és a várható növekedésről. Ha pedig a befektető úgy dönt, hogy részt szeretne venni egy IPO eseményen, akkor a brókercégén keresztül lehetősége van ajánlatot tenni. Itt érdemes kitérni a brókercégekre is az IPO eseményekkel kapcsolatban

Mely brókercégeknél vehetünk részt IPO-eseményen?

Nem minden brókercégnél tudunk részvény-kibocsátásokon részt venni. A forex brókercégek, CFD brókerek körét nyugodtan kizárhatjuk, mert ezek többségének nincs valódi tőzsdei hozzáférése, csak a tőzsdén kívüli piacokat érik el. A hagyományos tőzsdei brókercégek közül sem foglalkozik mindegyik cég IPO-val, vagy csak üzletkötőn keresztül. A nagyobb brókercégeknél azonban általában elérhetők a legújabb IPO-k. Csak példaként említeném meg az Interactive Brokers brókercéget, ahol az Account Management felülete alatt tudunk az IPO eseményekre feliratkozni, IPO Subscription név alatt, lásd alábbi képen.

Így kell egy IPO-n részt venni a gyakorlatban

Ha megtaláltuk a megfelelő brókercéget, akkor nem árt, ha néhány alapvető információval tisztában vagyunk. Az alábbi táblázatban néhány példát láthatunk az IPO jegyzéssel kapcsolatos adatokról.Az első oszlopok valószínűleg egyértelműek lesznek, hiszen a Company Name a társaság nevét, a Symbol a tőzsdei tickert, a Lead Underwriter a közreműködő bankot jelöli.

További fontos alapfogalmak:

  • A „Min Quantity for conditional offers to buy” oszlopban találjuk a minimális jegyzési mennyiséget. Ennél kisebb részvénymennyiségre ajánlatot nem lehet megadni, és ez egyúttal be is határolja, hogy ki vehet részt az IPO eseményen.
  • Target Price Range: Az ártartományt jelöli, melyben az ajánlatát megadhatja a befektető (a Book Built típusú részvénykibocsátások esetén, lásd lentebb..)
  • Expected total offering size: az összes részvénymennyiség (db), melyet kínál a társaság. Ez azért fontos, mert ebből sejthető, hogy túljegyzés lesz-e, és az mennyire jelentős. A túljegyzés vizsgálat azért fontos, mert akkor a jegyzést beadó kevesebb mennyiséget tud csak lejegyezni az IPO során (lásd lentebb..).

A fenti adatok ismeretében tehát különböző mennyiségeket megadhatunk a rendszerben egy általunk kiválasztott áron.

IPO jegyzési típusok (book built, fixed priced, dutch auction)

Az IPO jegyzési folyamata során alapvetően három eljárási mód alakult ki a jegyzési ár megállapítására:

  • Book Built
  • Fixed Priced
  • Dutch Auction

A „Book Built” jegyzési ár megállapítási folyamat lényege, hogy egy meghatározott ársávon belül lehetséges megadni a jegyzési árat, majd pedig a jegyzési ár aszerint (ún. cut-off price) lesz meghatározva, hogy a sávon belül milyen ajánlatok érkeztek be. Az ársávos rendszerben az is előfordulhat, hogy nem kapunk részvényeket, ha túljegyzés alakul ki, és alacsony árat adunk meg (erre hamarosan kitérünk).

A „Fixed Priced” jegyzési folyamat során a társaság egy fix árat határoz meg, és ezen az áron lehet jegyezni a részvényekből a kibocsátási folyamatban.

A „Dutch Auction” jegyzési folyamat során nem állapítanak meg fix árat, sem ársávot, azaz azok a befektetők jegyezhetik le a részvényeket, akik a legmagasabb árat hajlandók fizetni a részvényért. Például dutch auction típusú IPO-val került a tőzsdére a Google, az Interactive Brokers, a Morningstar.

Jutni fog a részvényekből az IPO során? (allotment process)

Fontos azzal is tisztában lenni, hogy nem minden befektetőnek jut elég részvény egy IPO során. Tekintettel arra, hogy egyes IPO-események népszerűbbek, nagyobb reklámot kapnak, jobb lehetőségnek tekintik a befektetők, kialakulhat a túljegyzés állapota. Ez pedig azt eredményezi, hogy sajátos szabályok szerint (ez az ún. allotment process) osztják szét a részvényeket. Az IPO kiírásakor érdemes megnézni, hogy egyes befektetői körök mekkora arányban jegyezhetnek a részvényekből, ezt ugyanis megadják. Eszerint három fő kategóriát különíthetünk el:

  • Intézményi befektetők: Institutional or qualified institutional buyers (QIB jelölés)
  • Nem intézményi befektetők, speciális befektetői kör (a társaság alkalmazottai): Non- Institutional investors (NII) or High networth investors (HNI jelölés)
  • Kisbefektetők: Retail ,investors (RII jelölés)

A fentiek közül számunkra az RII a fontos, mert ez jelöli, hogy a kisbefektetők mekkora mennyiséget jegyezhetnek le. Ha például QIB 40%, NII 20%, és RII 40%, akkor ebből látható, hogy a kisbefektetők a tervezett részvénymennyiség 40%-át jegyezhetik le, és ha túljegyzésre kerül sor, akkor sem fordulhat elő, hogy az intézményi befektetőknek nagyobb mennyiség jut, mert a 40%-ot a kisbefektetők között osztják szét. A fentiek szerint, ha tehát ABC társaság 1000 db részvényt szeretne bevezetni a tőzsdén, akkor abból 400 db-ot (RII 40%) jegyezhetnek le a kisbefektetők.

Book built IPO sajátosságai, allotment process

Fentebb már beszéltünk róla, hogy a book built jegyzési folyamat során egy intervallumon belül teheti meg az ajánlatát a befektető, például 50-60 dollár közötti ársávban. Ha ebben az ársávban nagyon alacsony árat adunk meg, és a befektetők széles köre magasabb árat határoz meg, akkor gyakorlatilag kiesünk a jegyzésből, amennyiben túljegyzés van az adott részvényre. Ezenkívül pedig a jegyzés során arra is ügyelnek, hogy ha túljegyzés van az adott részvényen, akkor a lehető legszélesebb befektetői kör kapjon részvényeket. Például ha a fenti példa szerint 400 db részvényt kell szétosztani, és a legkisebb vásárolható mennyiség 2 db volt, akkor tulajdonképpen 200 befektető között lehet szétosztani a részvényeket (400/2).

Ha tehát pont 200 befektető adott be ajánlatot, akkor hiába adtunk meg a jegyzési ajánlatunkban 10 db-ot a jegyzési mennyiségre, ennél lényegesen kevesebb részvényt fogunk kapni (2db). Megjegyezném egyes, divatos iparágak, részvények esetében akár százszoros túljegyzésre is láthattunk példát.

Mi történik százszoros túljegyzés esetén?

Ha a túljegyzés jelentős, akkor véletlenszerűen választják ki, hogy kik jegyezhetnek részvényt. A fenti példát folytatva tegyük fel, 1000 befektető vesz részt az IPO-n. Ekkor a 200 befektetőt kisorsolják, és 800 befektető nem tud részvényt jegyezni. A fenti szabályok tőzsdénként változók lehetnek, így egy konkrét IPO esetén nem árt, ha utánanézünk a szabályoknak. Mindenesetre a fentieknek lesz egy nagyon fontos következménye, mégpedig az, hogy a jó lehetőségnek számító, népszerű IPO-események esetén nem leszünk képesek a tervezett mennyiséget lejegyezni.

Látható a fentiekből, hogy a részvényjegyzés során a szerencsének is szerepe van, különösen akkor, ha jelentős a túljegyzés. Ilyen helyzetekben jelentősen növelheti az esélyeinket a részvények sikeres lejegyzésére, ha rendelkezünk több brókercégnél számlával (akár családtag nevén levő), hiszen nincs kizárva, hogy több számlán is részt vegyünk egy IPO-n. 

Ha a legnagyobb árat adjuk meg a jegyzés során, azzal is növelhetjük az esélyét, hogy sikeresen részvényekhez jutunk. Ha alacsonyabb áron lesz megállapítva a végleges ár (cut-off price), akkor a különbséget visszakapjuk. A fenti példában 50-60 dollár közötti ársávról beszéltünk, ha erre a részvényre jelentős túljegyzés van, akkor az alacsonyabb árat megadó befektetők ki lesznek zárva az elosztási folyamatból, valószínűleg a 60 dolláros árat megadó befektetők között zajlik a részvények elosztása.

Rendkívüli hozamok az IPO után

Több, különböző kutatás is rámutatott arra az összefüggésre, hogy az elsődleges részvény-kibocsátást követően az első kereskedési napon rendellenes hozam mutatható ki. A téma, két szakértője Tim Loughran és Jay R. Ritter két évtizedre visszatekintve több, mint 6000 IPO-esemény adatait vizsgálták meg. Kutatásuk eredménye, hogy az IPO-t követő első kereskedési napon átlagosan 18,9%-os napi hozam mutatható ki. Ez elképesztően magas napi hozamot jelent, ha összevetjük egy átlagos nap, vagy a tőzsdeindex (500 legnagyobb részvény) átlagos napi hozamával, mely 0,03%.

Az alábbi táblázatban két évtized adatait látjuk, és az adatokból jól kitűnik, hogy a 18,9%-os átlag nagyrészt azért ilyen magas, mert a dotkom lufit megelőző eufóriában más piaci hangulat mellett zajlott a kereskedés. Ugyanakkor, azokban az években is magas átlaghozamot látunk (7,4%-14,8), amikor az adatokat nem torzítja el a dotkom lufi.

Az első napi magas hozam nem csak egy speciális részvénykörre (például small cap, vagy technológiai részvények), hanem a tőzsdei társaságok széles körén megfigyelhető, lásd alábbi táblázatban

Kategória

Első napi átlaghozam

 

1980-1989

1990-1998

1999-2000

Kis kapitalizáció

7,4%

12,1%

32,8%

Nagy kapitalizáció

7,3%

17%

78,1%

Technológia részvény

10,4%

22,7%

81,1%

Nem technológiai részvény

6,3%

11,3%

23,9%

Fiatal társaság (0-7 év)

9%

17,1%

74,8%

Régóta működő (>8 év)

5,8%

12,7%

45,4%

A magas átlaghozammal kapcsolatban további érdekesség, hogy az ismert közgazdaságtani módszerekkel nem magyarázható meg teljes mértékben a keletkezése. Például az 1980-1989 közötti időszakban az átlagos egy napos hozam  az IPO után 7,4% volt, melyből 3,2 százaléknyi hozam megmagyarázható különböző tényezőkkel, de a keletkezett hozam több, mint felére nincs magyarázat. Az első napi magas átlaghozam nem csak a fenti időszakon mutatható ki, későbbi kutatásokban is vizsgálták (lásd itt és itt), más tőzsdéken is, és gyakorlatilag egy széles körben kimutatható jelenségről van szó.

37 ország, 13.674 IPO vizsgálata

A legújabb kutatások hasonlóan ki tudják mutatni a magas első napi átlaghozamot, mint korábban. A Market Manipulation Rules and IPO Underpricing című kutatásban 37 ország részvénypiacán 13.674 IPO-t tekintettek át 2000-2016 között. Az összes részvényből kiszámolt átlagos első napi hozam 31,95% lett (lásd alábbi táblázat utolsó sora), de ahogy a táblázatból látható, kisebb, nagyobb mértékben gyakorlatilag minden országban megfigyelhető a magas átlaghozam. Legmagasabb első napi hozamot az izraeli (59%) és a japán tőzsdén (50,64%) tudtak kimutatni. A vizsgálat további megállapítása, hogy a piaci manipulációt korlátozó szabályok (lásd market manipulation index oszlop) csökkentik az átlaghozamot, azaz azokban az országokban gyengébb a hatás, ahol a részvényesi jogokat jobban védik, és a társaságoknak részletesebb, jobb minőségű pénzügyi beszámolókat kell készíteni.

A biztató első napi átlaghozamok ellenére hosszú távon már nem olyan kedvező a helyzet, azaz a hosszú távú vizsgálatok alapján azt látjuk, hogy az IPO-részvények alulteljesítenek.

IPO-részvények eredménye hosszú távon

Több kutatás is vizsgálta az elmúlt évtizedekben az IPO-részvényekkel elérhető hosszú távú hozamot, és általában 1-5 éves távon követték a részvényeket. A témában átfogó vizsgálatokat végzett Jay Ritter professzor, akinek munkájából egyértelműen kiderül, hogy az IPO-részvények alulteljesítenek a részvénypiacon a következő 1-5 évben. A kutatásban 6169 IPO eseményt vizsgáltak meg 20 éves időtávon, és ahogy az alábbi grafikon kék hasábjain látható, azok a cégek, melyek újonnan jelentek meg a tőzsdén (IPO-részvények), alulteljesítik a következő 1-5 évben azokat a társaságokat, melyek már korábban is a tőzsdéken voltak (piros hasábok). A grafikon x tengelyén a kibocsátás óta eltelt időt látjuk, az y tengelyen az évesített hozamokat. Egy átlagos IPO-részvény esetében tehát 1-5 éves távon alacsonyabb hozamot érhettünk el, mint a részvénypiac más részvényeivel.

A fentieket egy másik vizsgálat is alátámasztja, melyet Liquidity risk, leverage and long-run IPO returns cím alatt érhetünk el. Ebben a vizsgálatban szintén több ezer részvény-kibocsátást vizsgáltak meg 30 éves időtávon, és azt tapasztalták, hogy az IPO-részvények átlagos havi hozama 0,18%-kal alacsonyabb, mint a részvénypiacon elérhető többi részvénynek, ami egy 5 éves időszakon 11,4%-os különbséget jelent.

Ahogy az alábbi képen is látható, ha a közel 30 éves időszak elején 1 dollárt fektetünk IPO részvényekbe, és mindig az újabb IPO részvényekből alakítjuk ki a portfóliót, akkor az időszak végére 21,6 dollárra növekszik az egyenlegünk (sárga színnel, EW Issuers név alatt). Az EW jelölés arra utal, hogy a részvényeket a portfólióba egyenlő arányban súlyozva válogattuk be. A grafikonon zöld színnel a Nasdaq részvényekkel elérhető hozamot látjuk, azaz összevethetjük a piaci hozammal az eredményeket.

IPO-részvények kockázatosak? Társaságok túlélési esélyei

Felmerül magyarázatként a fenti gyenge eredményekre, hogy a tőzsdére kerülő új cégek esetében nagyon sokról végül kiderül, hogy életképtelen vállalkozások, így ezek csődbe mennek, és emiatt lesz gyenge az IPO részvények 1-5 éves eredménye. Logikusnak tűnik ez a magyarázat, hiszen egy újonnan induló cég sokkal kockázatosabbnak tűnik, sokkal több probléma, hibalehetőség merülhet fel, és emellett ott van az a kérdés is, hogy mi van akkor, ha a termék/szolgáltatás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Bár a fentiek logikusnak tűnnek, de a múltbeli adatokban nem találunk erre bizonyítékot. Ugyanis hasonló arányban listázzák ki a tőzsdékről az IPO-részvényeket, mint a korábban már tőzsdén levő társaságok részvényeit. Az alábbi grafikonon sárga színnel látjuk a kilistázott (kilistázás oka a csőd ebben az esetben), cégeket az összes IPO-részvény arányában. Kék színnel pedig a már tőzsdén levő cégek viszonyában látjuk a kilistázott cégeket.

A fentiek ellenére egy átlagos tőzsdei társaság túlélési esélye sokkal rosszabb, mint amire először gondolnánk. Ugyanis Hendrik Bessembinder az Arizonai Állami Egyetem munkatársának a Do Stocks Outperform Treasury Bills? munkájából kiderül, hogy az Egyesült Államok részvénypiacán 25.967 tőzsdei társaság került a részvénypiacra 1926-2016 között, és ebből a közel 26 ezer társaságból kb. 21 ezer társaságot kilistáztak a tőzsdéről változatos okok miatt (összeolvadás, felvásárlás, tőzsdeváltás, csőd). A fenti adatokból az is kiderül, hogy a tőzsdei társaságok tőzsdén töltött idejének mediánja 7,5 év, azaz az összes tőzsdei társaság fele ennél rövidebb ideig volt elérhető a tőzsdén. A vizsgálat további megállapításairól itt beszéltünk részletesen. Ha tehát a fenti adatokból indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott részvény esetében:

  • 11,83% az esélye annak, hogy a befektetési tőkédet részben/teljesen elveszíted
  • 57,4 (100-42,6) százalék az esélye annak, hogy a kötvénypiaci hozamoknál rosszabb hozamod lesz
  • 69,2 (100-30,8) százalék az esélye annak, hogy a tőzsdeindexel elérhető hozamot nem éred el.

Látható tehát, hogy az IPO-részvények esetében nem csak a fenti kockázatokra kell odafigyelnünk, hanem arra is, hogy egy átlagos IPO esetében az 1-5 éves hozam alacsony volt a múltbeli adatokon. Természetesen az átlagon belül ott vannak a sikeres IPO-részvények is, melyek sikersztorikká nőtték ki magukat. Ezeket azonban sokkal nehezebb megtalálni, (gondolok itt a tematikus befektetések problémáira), mint amit elsőre gondolnák. Vegyük még hozzá ehhez, hogy az IPO-részvényekkel tulajdonképpen növekedési részvényeket keresünk, és az elmúlt 90 év alapján az is látható, hogy a növekedési részvények alulteljesítik az értékalapú részvényeket (value-glamour anomália). Ennek ellenére, léteznek olyan növekedési részvény-kiválasztási módszerek, melyekkel felülteljesítést érhettünk el a múltban.

További IPO vizsgálatok

Egy 2009-2019 közötti vizsgálatban az amerikai részvénypiacot vizsgálták meg és az IPO-val érintet társaságok IPO utáni 1-750 nap hozamát vetették össze az amerikai részvénypiac teljesítményével. Az alábbi táblázat összegzi a vizsgálat eredményeit. Eszerint:

A kisebb piaci kapitalizációjú IPO-k átlagos teljesítménye az amerikai tőzsdeindexhez viszonyítva:

  • IPO után 1 évvel -42,77%
  • IPO után 2 évvel -89,26%
  • IPO  után 3 évvel -113,91%

A nagyobb piaci kapitalizációjú cégek:

  • IPO után 1 évvel -14,59%
  • IPO után 2 évvel -27,74%
  • IPO  után 3 évvel -25,57%

The Long-Term Performance of IPOs Revisited cím alatt elérhető kutatás 1975-től kezdődően 7487 tőzsdei bevezetést vizsgált meg. A vizsgálat fő megállapításai:

  • IPO jellemzően magas bétájú részvények és negatív a value.
  • A Carhart FF4 (beta, size, value, momentum) magyarázatot ad a 3-5 éves alulteljesítésre, 1 éves időtávon az alulteljesítésre nincs magyarázat.
  • Az alulteljesítés negyedévente átlagosan 2,4%, első évben 10%.

Végül kiemelnék egy harmadik vizsgálatot is (Valuation of IPOs with Negative Earnings). Ennek a főbb megállapításai az alábbiak voltak:

  • Az IPO-k magas értékeltségi szintje (értékalapon drágák) összefügg a marketing kampánnyal, és nem a pénzügyi adatokon alapul az értékeltség.
  • A veszteséges társaságokat jobban értékelik, túlértékelik a nyereséges társaságokhoz képest.
  • Az alacsony jövőbeni hozam oka, az előzetes nyereségnövekedés elmaradása (tévednek az elemzők, szakértők).
  • Az IPO időszakában veszteséges társaságok alulteljesítenek 12-24-36 hónapos távon.
  • A veszteséges társaságok alulteljesítése nagyobb, mint a nyereséges társaságoké.
  • Az első hat hónapban szignifikáns hatása nincs a veszteséges működésnek (lockup időszak gyakran 6 hónap után ér véget).

Hogyan kereshetsz pénzt az IPO-eseményeken?

Bejegyzésünk első felében megbeszéltük, hogy az IPO-t követő időszakban, a kereskedés első napján rendkívüli hozamot lehet tapasztalni a részvények piacán. Ennek a hozamnak a kinyerésére különböző módszereket alkalmaznak a befektetők, melyekről röviden az alábbiakban beszélni fogunk. A módszerek közül egyik sem tekinthető tökéletes megoldásnak tekintettel az IPO folyamat sajátosságaira.

Fentebb megbeszéltük tehát, hogy az IPO eseményeket követően, rövid távon rendkívüli hozamot lehet tapasztalni, azaz úgy tűnik, hogy az IPO során alulárazták a társaságot, és az első kereskedési napon (sok ezer társaságon kimutatva) magas átlaghozamot tapasztaltunk.

Ez a magas átlaghozam sok mindennel összefügg, például a vállalati mérettel, a szektorral, iparággal, de az IPO értékével is, azaz minél kisebb a részvény-kibocsátás értéke, annál nagyobb az átlaghozam az első kereskedési napon. Arról is szó volt, hogy hosszú távon már kétséges, hogy az IPO-részvényekkel elérhető hozam rendkívüli, inkább azt tapasztaljuk, hogy az IPO-részvények alulteljesítenek 1-5 éves időszakon.

A fentiekre részben magyarázatot adhat a Lock-Up időszak is, melyet nagyon sok IPO esetén kikötnek, azaz egy meghatározott időszakig a bennfentesek nem adhatnak el részvényeket (2-24 hónap között). Ha ez az időszak lejár, akkor a bennfentesek egy része már eladhatja a részvényeit, és ezt általában meg is teszik, ami árfolyam-esést eredményez.

Az IPO stratégiák lényege, hogy a jegyzés során megszerezzük a részvényeket, majd pedig az első kereskedési napot követően, vagy néhány héten belül, eladjuk a részvényeket. Ezzel tulajdonképpen kihasználjuk azt, hogy az IPO során olcsó jutunk a részvényekhez, majd pedig eladjuk azoknak a befektetőknek a részvényeket, akik lemaradtak az IPO-ról, de felfigyeltek a részvényre a média-felhajtásnak köszönhetően. Bludgeon stratégia lényege, hogy minden egyes IPO eseményen részt kell venni, így a fentebb kimutatott átlaghozam tulajdonképpen kinyerhető a kereskedő számára.

A stratégiával kapcsolatos problémák már sejthetők, ugyanis fentebb beszéltünk róla, hogy egyes IPO-k túljegyzettek, és ez inkább azt jelenti, hogy az alulárazott IPO-k túljegyzettek, azaz hiába akarunk X mennyiséget lejegyezni belőle, nem fogunk tudni. Ugyanakkor a kevésbé alulárazott IPO-k esetében nem lesz túljegyzés, megkapjuk az X mennyiséget. Azonban a fenti torzítás azt eredményezi, hogy az alulárazott IPO részvényekből folyamatosan kis mennyiséget tudunk szerezni, a kevésbé alulárazott részvényekből pedig nagyobbat. Márpedig a fentiekben bemutatott magas átlaghozam az alulárazott IPO-részvényeken keletkezik, azaz a valóságban lényegesen kisebb átlaghozamot tudunk majd elérni.

Mindenesetre az összes IPO-ban való részvétel megvalósítható akár IPO ETF alapokkal is. Az IPO ETF alapok jellemzően a következő megnevezéseket használják: Equity Opportunities, IPO, Spin-Off, Next Gen SPAC, IPOX. Ezeknél az ETF alapoknál magasabb éves alapkezelési díjakra (0,5-0,8 százalék) számíthatunk.

Egyes befektetők a fenti stratégiát úgy módosítják, hogy csak a divatos iparágak részvény-kibocsátásaival foglalkoznak. Ennek oka, hogy itt keletkezik a legnagyobb átlaghozam a kereskedés első napján. Ez a jelen helyzetben a technológiai szektorhoz kapcsolódó társaságokat jelenti, azonban itt tapasztaljuk a legnagyobb túljegyzést, amelynek problémáiról fentebb beszéltünk. Ha át szeretnéd tekinteni az elmúlt napok, hetek, évek IPO eseményeit, akkor érdemes lehet megismerkedned a finviz.com részvényszűrőjével. Az eszköz segítségével lekérdezhetők az IPO-események, lásd alábbi kép szerint.

IPO hírek követése

IPO befektetések, hosszútáv

A fenti tanulmányban hosszútávú eredményeket is találunk mégpedig átlagosan 3 éves hozamot, ami azt feltételezi, hogy az IPO után három évig (vagy a kivezetésig, ha ez előbb történt) tartjuk a részvényeket a buy and hold stratégia szabályai szerint. Ebben az esetben a kis kapitalizációjú részvény IPO-kon évi 12,7%-os hozamot érhettünk el, míg a nagy kapitalizációjú IPO-k esetében évi 38,3%-os hozamra számíthattunk (kis és nagy kapitalizációjú társaságok együttes eredménye évi 22,1%). Logikusnak tűnik az eredmény, illetve alátámasztja azt, hogy a kisebb tőkeméretű társaságok üzleti, forrásbevonási lehetőségei szűkösebbek, valamint a szellemi tőke is kisebb a társaságnál, így a nehézségeket nehezebben tudják megoldani.

A tanulmány eredményei meggyőzőek, és azt gondolnánk, hogy az IPO befektetések hosszú távon kevésbé kockázatosak, azonban érdemes a fenti eredmények kockázati oldalát is átgondolni. Egyrészt egyedi részvény befektetésben nincs lehetőségünk arra, hogy akár évi több tíz IPO-ba befektessünk, mivel nem tudjuk ilyen apró részre osztani (minimum díjak miatt) a tőkénket. A kiválasztás pedig oda vezethet, hogy kiválasztjuk pont a rosszul teljesítő IPO-kat, ha nem vagyunk eléggé felkészültek, tapasztaltak. A másik gond, hogy a statisztika mögött nem látjuk a kockázatot, azaz nem tudjuk, hogy mekkora visszaeséseket kellett kiülnünk a befektetés alatt, ennek lelki tényezőiről sem lehet fogalmunk. Bár aki már kereskedett valós számlán, az tudja, hogy a pszichés tényezők legalább olyan fontosak az eredményekhez, mint az elméleti és gyakorlati tudás.

Mire figyeljünk IPO befektetések során, kockázatok?

Az alábbiakban még megbeszélnénk néhány olyan szempontot, amire érdemes lehet odafigyelni IPO befektetések, kereskedés során. A fentiek után hangsúlyoznám, hogy bár a múltbeli statisztikák szép eredményeket mutatnak, egyáltalán nem biztos, hogy néhány IPO kiválasztásával mi saját magunk képesek leszünk eltalálni a megfelelő IPO-kat. Ugyanis az IPO során gyakori, hogy egy cég a kezdeti fázisban van még, és nem jut el a tervezett célig, aminek a végén a csőd és a részvény kivezetése állhat. Érdemes tehát az IPO befektetések során is kockázatkezelést végeznünk, és különböző szempontok szerint szűréseket végezni, a kockázatos IPO-kat kerülni. Ha pedig egy alapkezelőre bízzuk a pénzünk kezelését, akkor vizsgáljuk meg az alapkezelő szabályait, milyen szempontok szerint választja ki az IPO-kat, lásd az FPX esetében is leírtam a fontosabb szabályokat.

A statisztikák is alátámasztják, hogy kis cég, nagyobb kockázatot jelent, azaz kisebb a szellemi tőke, nehezebb a forráshoz jutás stb.., így a megpróbáltatásokat nehezebben élik túl a kisebb cégek. Fontos, hogy IPO és IPO esetén tegyünk különbséget a már működő cégek IPO-ja, és a még nem működő, ötletszintjén álló cégek IPO-ja között. A működő cég alatt azt értem, hogy a cég már működik profitot termel, az IPO segítségével valósítaná meg a piacszerzést, növekedést, új termék bevezetést stb.. Ugyanakkor a Nasdaq-ra például előzetes múltbeli működés, eredmény nélkül is bevezethető egy cég. Tipikus példája a számtalan biotechnológiai részvény IPO, melyeknél maximum néhány 10 alkalmazottat találunk, árbevétel 0, profit negatív.

Általános piaci kockázatokról is érdemes szót ejteni. Ez azt jelentené, hogy ha a részvénypiacon korrekció, vagy medvepiac van, akkor az IPO társaságok részvényeit is adják a befektetők. Tovább növeli az IPO befektetések kockázatát ha a piacon buborék alakul ki, jó példa erre a 2000-es évek elején kialakuló dotkom lufi. Láthattuk, hogy százszámra érkeznek az IPO-k. A legtöbbjük esetében csak egy ötletről beszélhettünk, tehát valós működés, árbevétel, profit nem volt. A dotkom lufi kipukkadását követő évben pedig csődbe is mentek ezek a cégek, és kivezették őket a tőzsdére.  Ha tömegével jelennek meg ilyen IPO-k és az alapkezelők bevásárolnak ezekből, akkor jelentős veszteség érheti az IPO alapba befektetőket.

Kezdőként beugorjunk egy IPO-ba?

A címbeli kérdésre a válaszom röviden az, hogy ne. Tartsuk szem előtt, hogy a tőzsdei kereskedés, így az IPO alatti vétel is kockázatos, ha nincsenek megfelelő kockázatkezelési szabályaink, alapvető tőzsdei ismereteink. Akkor vállalod a legnagyobb kockázatot, ha alapvető ismeretek hiányában kereskedsz, például nem ismered a tőzsde és részvénypiac működését. Számos kockázatkezelési módszer létezik, mint például a diverzifikálás (befektetési időtávon), vagy a különböző stop megbízások (spekulatív ügyletekhez) használata. Ezek nélkül jelentős kockázatot vállalsz, és az is előfordulhat, hogy a teljes megtakarításodat elveszíted egy IPO-t követően.

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link