Hibák a tőzsdén, forexen: Aszimmetrikus értékelés

A forex és tőzsdei kereskedők egyik legnagyobb hibája, ha azt gondolják, hogy egy technika megismerése, begyakorlása, illetve a kereskedési felület megismerése elegendő az eredményekhez. A sikerhez a legtöbb kezdő kereskedő minél több technikát, minél több „trükköt” szeretne megtanulni, de ez nem elegendő az eredményes kereskedéshez. A kereskedésben három meghatározó tényező van. Az egyik természetesen a piac, a másik a kereskedési technika, amit alkalmazunk. Ennek a minősége meghatározza a hasznunkat, de a kereskedési technikát valakinek üzemeltetni kell. Az a valaki pedig én vagyok, a kereskedő. Ha a kereskedő nem jól, nem megfelelő módon üzemelteti, használja a kereskedési technikát, akkor sokkal rosszabb eredményt fog elérni, mint egy másik kereskedők ugyanazon piacon, ugyanabban az időben, és ugyanazt a technikát használva, így mindenképp érdemes a kereskedő hozzáállását, a mentális, pszichológiai, és egyéb lelki dolgai felépíteni a kereskedéshez. A tőzsdei kereskedés nagyban eltér a megszokott való világtól. Itt más szabályok, és más érzelmi hatások érik a kereskedőket.

Bár eltérő mértékben, a legtöbb tőzsdekönyv, oktatóanyag, illetve komolyabb fórumok is a kereskedési technika, a piac ismerete, és a többi hasonló tényező mellett, nagy szerepet tulajdonítanak a tőzsdei pszichológiának. Ezt sokféleképp nevezik, én általában úgy nevezem, hogy a „mentális hozzáállás”. Senki nem úgy születik, hogy a pénzügyi területen jártas, a kereskedésben vagy a pénzügyi befektetések egyéb ágában készségszinten tud tevékenykedni. Mindenkinek érdemes átgondolni, hogy a tőzsdei pszichológiával is foglalkozzunk, a mentális hozzáállást is javítsuk. A lényegesebb tőzsdepszichológiai hibákat egy korábbi bejegyzésben már megbeszéltünk, ott azonban nem volt szó az aszimmetrikus értékelés problémájáról, így az alábbiakban főleg erre fogunk fókuszálni.

Mit is értek az eredmények aszimmetrikus értékelése alatt?

Az aszimmetrikus értékelés a forex, illetve tőzsdei technikáknál azt jelenti, hogy a veszteséget nagyobbra vesszük, mint az elérhető nyereség-várakozást. Ez mentális, illetve pszichológiai oldalról azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva a veszteséget hagyjuk futni, növekedni, de a nyereséget a lehető leghamarabb elvágjuk. Lezárjuk a pozíciót idő előtt, ha az hasznot hoz, de tartogatjuk, ha a veszteséges. Nevezik ezt a hatást disposition effektusnak is, és az a probléma ezzel a magatartással, hogy pont az ellenkezőjét csináljuk annak, ami működik a kereskedésben.

Ami még ehhez a témához tartozik, az eredmények aszimmetrikus értékelése. Bár ezt így kevesen szokták kifejteni, de én úgy gondolom, hogy a kettő erőteljesen összefügg. Az eredmények aszimmetrikus értékelésére jó példa, amikor a kezdő kereskedők egy része jellemzően nagy örömmel újságolja el, hogy ők nyertek XY összeget a piacon. Azt, hogy ők éppen az adott időszakban mennyi veszteséget realizáltak, már nem fogják elmondani. Ez az emberek nagy részére igaz. Ha elérnek egy bizonyos nyereséget, akkor azt lelki szemei előtt felnagyítva, és kiemelkedő eredménynek könyvelik el. A nyereség, bármi csekély legyen is az, eltörli gondolatainkban az előző időszakban elszenvedett veszteséget. Ez érthető is, hiszen ki nem szereti jobban a nyerőt, mint a vesszőt. Egy torz énképet kapnak, hiszen a nyereség, függetlenül annak mértékétől, nagyobb befolyással lesz az énképére, mint a veszteség. Ha folyamatosan így járunk el, akkor nem vesszük észre a tényleges egyenlegmozgást. Eljutunk egy olyan szintre, amikor folyamatos torz értékelés eredményeként a számlánk összege erőteljesen csökken. Minden esetben örülünk a nyereségnek, és egy kerülő-hárító mozdulattal ignoráljuk azt a tudatot, hogy közben mi sok veszteséget könyveltünk el.

A megoldás az aszimmetrikus értékelésre

Ha azt tapasztaljuk, hogy egyik irányba „csalunk”, akkor már érdemes visszatérni ahhoz a megszokott, és mindenki által ajánlott módszerhez, hogy az eredményeinket, és a veszteségeink napi, heti, havi, negyedéves szinten számoljuk ki. A kereskedési időn kívül egy egyenleget készítünk. Ne egy adott kötés eredményével törődjünk, hanem egy időszak, napi, heti, havi, negyedéves ciklus összesített egyenlegével. Ha ez az egyenleg, az adott időszakban nem megfelelő, veszteséget könyvelünk el. Ebben a kérdésben már a kockázatkezelési cikkekben, illetve a tanfolyamon ajánlottam, hogy húzzunk meg egy olyan határt:

• hogy a tanuló időszakban mennyi lehet a számlánkra tekintettel a veszteség,
• mennyi lehet egy technikával elérhető veszteség
• mennyi lehet egy-egy időszakban a maximális visszaesés
• mekkora a maximum veszteség, ahol leszállítjuk a kereskedést.

Ha folyamatosan arra az érzésre hagyatkozom, hogy voltak nyerő kötései, és ignorálom a vesztes kötéseket, a kudarcokat, akkor egy idő után a számlám, olyan mértékben lecsökken, hogy azt nem fogom tudni korrigálni. Lehetetlen lesz először visszahozni az eredeti állapotára, illetve később hasznot realizálni, mert elvesztettem a kereskedési eszközömet. Így, ha szigorúan betartjuk azokat a limitet, amelyeket meghoztunk, akkor ezzel megakadályozzuk a kontroll nélküli veszteséget. Jó esetbe leállítjuk a kereskedésünket, ha a számlák 20%-a (ez csak egy példa érték) veszteséggé válik. Még van időnk más területre csoportosítani a pénzünket, vagy ha szeretnénk továbbiakban is a kereskedéssel foglalkozni, akkor áttekinteni a hibáinkat. Ha nincsenek ezek a fékek, akkor jó eséllyel beletartozunk abba a hetven nyolcvan százalékba, aki a forexen, és a tőzsdén elherdálja a pénzét. Feleslegesen. A kontroll alatt tartott veszteségek mellett mindig lesz (lett volna) egy olyan pont, ahol be tudja fejezni a kereskedő a kereskedést.

Összefoglalva a lényeget, a kereskedés közben próbáljunk meg higgadtan viselkedni, ne értékeljük túl a meglévő nyerő pozíciónkat. Hideg fejjel összesítve vizsgáljuk az eredményeinket. Húzzunk meg olyan határokat, ahol a kereskedésünket felfüggesztjük, és újratervezzük a jövőnket.

Az aszimmetrikus pozícióértékelés

Az aszimmetrikus pozícióértékelésnek természetesen a másik hasonlóképp rossz oldala, amikor már nyereséges a kereskedő, de túlértékeli a vesztes pozícióit. Bár a nyereséget nem érinti, de egy nagyon rossz mentális hozzáállás, ha valaki nyereséges - itt hangsúlyozom, hogyha nyereséges -, és tragédiaként éli meg a veszteséges pozíciókat. Az ilyen fals, egyoldalú értékelés nagyon rontja az énképét a kereskedőnek. Mindig azt érzi, hogy ő valamilyen hibát követett el, hiszen vesztes lett a pozíció. Ahogy a tanfolyamon is, itt is hangsúlyozom, hogy a vesztes pozíció nem egyenlő a rossz, hibás pozícióval.

A vesztes pozíció, olyan pozíció, ahol a kereskedő a tőle telhető legjobb teljesítménnyel, a lehető legkisebb hibával dolgozott, ennek ellenére a piac iránya megváltozott. Ő veszteséget könyvelt el, mert a piaci mozgás nem olyan volt, amire számított a technikája szerint. Ez egy természetes velejárója a kereskedésnek. Az adott mennyiségű „selejtet”, vesztes pozíciót elfogadtuk már a technika élesbe állításakor. Tudtuk a tesztelési szakasz után, hogy van egy bizonyos mennyiségű vesztő, de összességében nyereséggel kecsegtet a tevékenység.

A rossz vagy hibás pozíció olyan, amikor a kereskedő valamilyen technikai, vagy mentális hibát követett el. Rosszul végezte el a munkáját. A nyereséggel végződő pozíció is lehet rossz, hiszen attól, hogy én rossz jelre, vagy jel nélkül lépek be egy pozícióba, vagy nem figyelek a kockázatkezelése, attól még a piac mehet abba az irányba, amelybe felvettem. Lehet a pozíció nyereséges, de ezt a naplózásunkba úgy kerüljön bele: rosszul végeztük a munkánkat, de szerencsénk volt!

Kis kitérő az aszimmetrikus pozíció értékelés témából, de fontos része a tőzsdei pszichológiának. Bár jellemzően azt hangoltatják, hogy soha ne hibázz, és végezd a munkádat hiba nélkül. Ez is, mint sok hasonló elvárás nem mindig ültethető át a való életbe. A kereskedésnél törekedjünk a hiba nélküli kereskedésre, de legyünk tudatában, hogy emberek vagyunk. Az ember hibázhat, elnézhet valamit és máris lesz egy rossz pozíciója. Érdemes elfogadni ezt, nem tragédiaként, hanem az emberi tulajdonságként megélni.

Bár igyekszünk a hiba nélküli munkára, de a tökéletességet nem érjük el. Így kezeljük a helyén az ilyen hibákat. Tanuljunk belőle, és készüljünk fel tervekkel, arra a helyzetre, ha hibázunk. Mit teszünk, ha rossz irányba léptünk be? Mit teszünk, ha nagyobb mérettel? Az ilyen előre átgondolt hibajavítási terv többet használ a kereskedésünkben, mint egynapos önostorozás a hiba után.

Milyen megoldással védekezhetünk?

Természetesen a vesztő pozíciók túlértékelése ellen is hasonló, módszerrel tudunk küzdeni: napi, heti, havi, negyedéves szinten összesítve vizsgáljuk az eredményeket. Örüljünk annak, ha nyereségesek vagyunk, és ne azokat a pozíciókat értékeljük túl, mellyel veszteséget könyveltünk el. Igyekezzünk egyensúlyban tartani a nyerő, illetve vesztes pozícióknál érzett érzelmeket, hiszen ha egyik oldalra állt billenünk, az mindenképp rontja az eredményeinket.

Milyen károkat okozhat a túlértékelt veszteség? Ha közvetlen veszteséget nem okoz a vesztő pozíciók túlértékelése, akkor miért fontos a túlértékelést, az aszimmetrikus pozícióértékelést elkerülni? A kereskedők mentális hozzáállása a piachoz, illetve az önértékelése kifejezetten fontos tényező a tőzsdei pszichológia szempontjából. Ha a kereskedő azt érzi, hogy sok vesztes pozíciója van, melynek az oka valószínűleg ő, akkor a következő lépéseket már nem a rendszere szerint teszi meg, nem a jelnél lép be, hanem a meglévő félelme az új veszteség miatt akadályozza. Így csak kisebb eredményt ér el.

A másik, talán fontosabb probléma, már nem csak a piachoz köthető. A folyamatosan túlértékelt veszteség rontja az általános önképet. Kialakul az a negatív érzés, amikor egy kevésbé értékes, vagy értéktelennek, a feladatot ellátni képtelen embernek gondolja magát a forex kereskedő. Ez nem csak a kereskedésre, hanem a hétköznapi életére is kihathat.

Aszimmetrikus kockázatkezelés/pozíciókezelés hibái

Aszimmetrikus kockázatkezelés? A kezdő kereskedők jellemzően azt a hibát is elkövetik, hogy ha felvesznek egy pozíciót, és ellenünk fordul a piac, megközelíti a stopot, akkor nem zárják le, illetve záratják le a stoppal a pozíciót. Tulajdonképpen ekkor a kereskedő a stopot kivéve engedi nagyobb veszteségbe átfordulni a számlát. Ennek pontosan egy oka van: a veszteségtől való félelem.

Ezt a veszteségtől való félelmet természetesen csak egy módon tudjuk leküzdeni. Ha már a gyakorló szakaszban, demó számlán, vagy jelképes, 0,01 lot-os kötésekkel elvégzett tanulási folyamatban megtapasztaltuk a veszteséget, illetve azt, hogy a technika, és a pozíciókezelés, amit szigorúan betartunk, nyereségessé teszi a kereskedésünket hosszútávon. Csak ha teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a technikával az elmúlt időszakban, vagy a tesztelés során nyereséget értünk el, akkor is ha számos alkalommal a stopot kiszedte a piac, tudunk nyugodtan kereskedni. Ekkor nem fogjuk a stopunkat kivenni, és nagyobb veszteséget elkönyvelni. Természetesen mindenki reménykedik, hogy ha kiveszi a stopot, akkor majd egy nagyobb lebegő veszteség után még neki jó irány fordulhat a piac. A remény jó, és hasznos érzelem, de a piacon a reményt meg kell tartania belépéskori optimizmusra. Igen, ezzel a technikával nagy valószínűséggel eredményt fogunk elérni! A reménykedést abban a pillanatban be kell fejezni, amikor megközelíti a stopot az árfolyam. Abban reménykedni, hogy ha kivesszük a stopot, akkor majd visszafordult nekünk jó irányba a piac, nem szabad. Ezek a remények jellemzően azt szokták meghozni, hogy egy ideig még bírjuk lelkileg, de amikor egyre nagyobb mínuszban lesz az adott pozíciónk valahol elfogy remény. Ekkor sokkal nagyobb veszteségben lezárjuk a pozíciót. Ez értelemszerűen felborítja a megszokott rendet, hiszen egy pozícióval, sokkal nagyobb veszteséget könyveltünk el, mint amennyit a tesztelés során megengedtünk.

Miért veszélyes az ilyen aszimmetria?

Ha a veszteséges pozíciót hagyjuk futni, és egyre nagyobb veszteségünk lesz, akkor több lehetséges kimenetele van az ilyen tevékenységnek. Az egyik kimenetele, hogy igazunk lesz. Így bár sokáig veszteségben lebegett az adott pozíció, de a végén mégis nyereséges, vagy nullás lett. Ez a lehetséges legrosszabb eset. Bár biztosan van, aki levonja a tanulságot, hogy ilyent a jövőben soha nem tesz, és be is tartja, de nem ez a jellemző. Ha egyszer sikerült, akkor a legközelebbi alkalommal is sikerülni fog elgondolásból kiindulva a következő alkalommal is kiveszi a kezdő kereskedő a stopot, és ha nagy szerencséje van, akkor megint nyer. Ez egy idő után már biztosítja a kezdő kereskedőnél, hogy nem is tesz be stopot, hiszen anélkül sem nullázta le a számlát. Érthetetlen, hogy miért is emlegetik folyton a stopot! Egy ideig mehet ez, de mindenkinek elfogy a szerencséje. Az előzőekben megerősített stopnélküliségnél jó eséllyel addig hagyja futni a veszteséget, amíg a számla el nem éri a margin call limitet. Ott már nem is kell zárni a pozíciót, a bróker megteszi ezt.

Aszimmetrikus pozíciókezelés trükközve!

A másik rossz megoldás, amikor különféle, a kockázatkezelési technikától idegen megoldásokkal próbáljuk a veszteséget visszaszerezni a piactól. Ilyen gyakori megoldás, ha egy long pozíciónk veszteséges szakaszában felveszünk egy lényegesen nagyobb short pozíció, azzal a gondolattal, hogy amíg esik a piac, tartjuk a nagyobb short pozíciót. Majd mikor újra long irányba áll be a piac, akkor lezárjuk a shortot, eltesszük a nyereséget. Majd amikor a long is nyereséges lesz, azt is lezárjuk.

Ez olyan megoldás, amivel potenciálisan növelni tudjuk realizálható veszteséget. Ott a lehetőség, hogy amikor felvesszük a lényegesen nagyobb, dupla, tripla méretű short pozíciót, a piac megfordul, elkezdi a longos veszteségünk lefaragását. Ami jó, de ezzzel párhuzamosan emelni a nagyobb short pozíció veszteségét. Az ilyen technikák hosszútávon működésképtelenek, de a legtöbb kezdő kereskedő megpróbálkozik ezekkel. Itt kifejezetten nem az olyan letesztelt technikákra gondolok, ahol hedge pozíciókat vesznek fel tudatosan a kereskedők. Itt pánik, vagy a reménykedés miatt felvett ellentétes irányú nagyobb méretű pozícióról beszéltem!

Aszimmetrikus kockázatkezelés nyereségben

Az aszimmetrikus pozíciókezelés másik oldala, amikor a nyerő pozíciót lezárjuk ok nélkül. Ennek szintén a félelem az oka. Ilyen esetben a kezdő kereskedő attól való félelmében, hogy a már megnyert kis összeget elveszti, és a nyereség helyett veszteséget fog elkönyvelni, helytelen módon a pozíciót ok nélkül lezárja. Ezzel még egy fegyelmezett kezdő kereskedő is, aki a stopot még véletlenül sem veszik ki, hanem hagyja kiütni a piac által, biztosan elveszti a pénzét hosszú távon. Belépéskor nagyobb nyereség-várakozással él, távolabb van a célára, mint a lezárási pont, de ha nem engedi elérni a célár-zónát, akkor ez csak egy vágy, ami soha nem teljesül. Így hiába lesz sok kis nyeresége (amelyből lehetett volna sok esetben lényegesen nagyobb nyereség is), az összesített teljesítménye veszteséges lesz. Az egyik legnehezebb tőzsdei tevékenység a nyereséges pozícióink le nem zárása. Ugyanakkor a nyereséget érdemes futni hagyni, hogy a piac számunkra dolgozzon.

Az első időben egy kezdő kereskedő a legkisebb nyereségre lezárja a pozícióját. Érthető okok miatt, hiszen nem szeretné újra megtapasztalni, hogy ő bár egy időben nyereséges volt a pozícióval, de mégis a végén veszteséges lesz. Már gyakorlás közben próbáljuk meg azt az elvet követni, hogy ha egy nyereségben lévő pozíciónk van, akkor technika szerint tolt stoppal, vagy a technika szerint elhelyezett célárral végződjön.

Ez nem egyszerű! Edzeni kell magunkat. Lényegesen több teendőnk van a nyerő szakaszban, mint a veszteséges, a stophoz közeli helyzetekben. Egy veszteséges pozíciónál lényegesen könnyebb eldönteni, hogy nem nyúlunk a stophoz, de a nyerő szakaszban három olyan tevékenységet kell elvégezni, amibe hibázhatunk. Az egyik ilyen hibás tevékenység az agresszív stoptolás, ha egy minimális nyereségnél már a stopot először nulla pontba (ahol már nem tudunk veszteséget elkönyvelni) toljuk. Majd ha ezt a szakaszt túlélte a pozíciónk, agresszíven toljuk a piaci mozgás után a stopot. Ekkor egy kisebb korrekció, természetes visszaesés esetén is a stoppal lezárul a pozíciónk. Ez pontosan olyan hiba, mint a legkisebb nyereségnél kézzel lezárnánk a pozíciónkat, de sokkal veszélyesebb! Sokkal veszélyesebb, mert egy idő után mindenki érzi azt, hogy a kézzel lezárt kis nyereséget pozíciók nem vezetnek sehova. Amikor többször mozgatja a stopot valaki, már az az érzése, hogy ő nem zárta le kézzel a pozíciót kis nyereségbe, hanem a pozíciót menedzselte. Ami egy kellemes érzéssel tölti el, hiszen lett egy kis nyeresége, és látszólag nem is követett el hibát. Nem a piacnak megfelelő módszerrel, ütemben történt a menedzselés, hanem abból a félelemből adódóan, hogy nem akarunk visszaadni a piacnak.

Megoldás az aszimmetrikus kockázatkezelésre

Vegyük fel azt a szokást, hogy egy pozíciónak nem csak a történetét, az elvégzett munkát értékeljük. Minden esetben, főleg kezdeti időszakban, megnézzük a pozíció utóéletét is. Ha azt észleljük, hogy a maximális távolság, ameddig a mi kötési irányunkban elment a piac a belépéstől, lényegesen nagyobb, mint amennyit mi átlagban realizálunk, akkor újra át kell gondolni a pozíció-menedzselésünket. Ez lényegesen nagyobb feladat, mint ahogy így első olvasatban tűnik. Ez folyamatos értékelést, és erős önkritikát kíván.

Ha átlagosan 100 pip-et megy a piac a belépésünk után, és ennyit „lehetett volna” nyerni, de mi csak 60 pipet tudtunk megfogni átlagosan, akkor még véletlenül sem kell rosszul érezni magunkat! Hiszen a maximális potenciálból értelemszerűen nem fogunk tudni 100%-ot elérni. Jó esetben 50-70% az, ami számunkra reálisan, és megfontolt pozíció kezeléssel elérhető. Ez a szám változhat, de ha a maximális potenciálból csak 10-30%-ot fogunk meg, akkor nagyon jó eséllyel nem a piac, hanem mi követjük el a hibát.

A nyerő helyzetben nem csak a stopot mozgatjuk, hanem a célár vonalát is. Legtöbb kereskedési felület ad egy olyan pontot, ahol automatikusan lezárja a rendszer nyerőben a pozíciónkat. Hiba ha ezt a célár vonalat úgy határozzuk meg, hogy mindenképp eléri a piac. Vagyis nagyon szűkre, irreális szűkre vesszük, akkor pont abba a hibába esik a kezdő kereskedő, mint a helytelen stop kezelésnél. Azt gondoljuk, hogy mi meghatároztunk egy célárat, és jól jártunk el. Nem! A célárat úgy kell meghatározni, hogy a technikának megfelelő legyen, legyen helye a nyereségnek is, hiszen a nyereségért dolgozunk. A szűkre vett célár ad elegendő nyereség-lehetőséget. Ez a túl szűk célár sok esetben a skalposoknál fordul elő, ahol ezzel próbálja biztosítani a magas találati arányt, és a folyamatos nyerő pozíciókat.

A célár másik nagy veszélye, amikor a technikánk előírja, akkor sem mozgatjuk távolabbra. Ez pontosan ugyanolyan hiba, mint egyéb, a nyerő szakaszban elkövetett mentális hiba, a félelemből táplálkozó gyors, agresszív lezárása a pozíciónak. Ez csak egy látszólagos jó pozíciókezelés, a célárat ciklikusan, a piaci helyzetnek megfelelően mozgatni kell. A  kereskedés első szakaszán, a tanuló szakaszon kívül érdemes nagy hangsúlyt fektetni a pozíciókezelés célár mozgatási részére. A célár csak egy elvi pont, nem kötelező ott lezárni a pozíciónkat, ha a piac úgy néz ki további az irányú mozgást is tud végezni

Az ideális pozíciókezelésben a szubjektív érzelmeket, az impulzus zárásokat teljesen kizárjuk. Igyekezzünk olyan pozíció menedzselési technikát összeállítani, ahol pozíció jellemzően a stoppal, vagy a célárral zárul. Minél kevesebb esetben zárjuk kézzel a pozíciónkat, annál kevesebb szubjektív, a félelemből táplálkozó döntést hozunk. Még egy agresszívebb stoptolás is jobb, mint a impulzus, érzelemmel teli kézi zárás. Ha valami oknál fogva úgy gondoljuk, hogy a piac már nem megy többet az általunk felvett irányba, akkor természetesen előre meghatározott feltételek mellett lehet kézzel zárni. Igyekezzünk olyan technikákat használni, ahol erre minél kevesebb lehetőséget kapunk. Amikor úgy érezzük, számunkra elengedhetetlen a pozíciót azonnal, és most lezárni, akkor inkább skálázott kilépést használjunk. Zárjuk le a pozíciónk nagy részét, ezzel biztosítjuk a nyereséget, és már nem érezzük azt, hogy lehetséges olyan helyzet ahol vesztünk, és a piacnak vissza kellett adni a nyereségből. A megmaradt pozíciónkat kezeljük tovább, és a két lezárt pozíció eredményét összehasonlítva dönthetjük el, az azonnali kézi zárással levédett pénzünk, vagy a tovább menedzselt részt eredménye jobb számunkra. Majd megfelelő számú ilyen részzárás próbálkozás után eldönthetjük, valóban jól érezzük azt, hogy ott mindenképp zárni kell, vagy csak a érzelmeink játszottak velünk. Érthető és természetes érzelem a már megkeresett pénzünkből egy ellenkező irányú mozgásnál nem szeretnénk a piacnak visszaadni. Ezért kell olyan stopkezelési módszereket alkalmazni, ami számunkra megfelelő. Aki folyamatosan stresszhelyzetbe kerül a stop kiütésénél, és azt sajnálja, hogy miért nem többet nyert, közelebb a maximumhoz, annak érdemes folyamatosabb stop mozgatást alkalmazni. Ami kissé agresszívebb, mint az ideális, de számára nagyobb nyugalmaz ad. Meg kell találni azt az egyensúlyt, amelynél még a nyereségünk a relatív a legjobb, de a stresszes, megbánásos érzelmeket ki tudjuk zárni.

Összefoglalva:

• Az egyik legveszélyesebb érzelem a piacon, amikor a veszteséget nem vágjuk el kellő helyen, és a nyereséget idő előtt lezárjuk. Biztosan a számlánk elvesztéséhez vezet az ilyen pozíciókezelés.
• Aszimmetrikus érzelem, amikor vagy a veszteséget, vagy a nyereséget felnagyítva érzékeljük.
• Bár ezt az utolsót könnyebb legyőzni. A nyereség számszerű értékeit hasonlítjuk össze érzelemmentesen a veszteség számszerű értékével.

Remélem a cikk elolvasása után még a kezdő kereskedők, vagy akik most gondolkodnak a kereskedésben, észlelni fogják saját magunkon ezt a hibát. Még időben, a kialakulása előtt kijavítják. Figyeljük az érzelmeinket, figyeljük a hibáinkat. Próbáljunk meg folyamatosan azokon javítani. A fenti két hiba nagyon kellemetlen eredményeket hozhat, leküzdése sok esetben nagyon egyszerű. Lehetnek olyanok is, akiket egyáltalán nem érint. De aki beleesik ebbe a csapdába, annak a kereskedése nehéz lesz.