Amerikai elnökválasztás: Mi lesz a részvényekkel, tőzsdével?

Bejegyzésünkben megbeszéljük, hogy mit tapasztaltunk a múltban az amerikai elnökválasztást megelőzően, milyen okai lehetnek annak, hogy az elnökválasztás előtti években a tőzsdék jó teljesítményt nyújtanak. Témáink:

• A tőzsdék és az amerikai elnökválasztás kapcsolata
• Mi történt a múltban az elnökválasztások során?
• Nem mindegy, hogy ki van hatalmon?
• A "Presidential Puzzle" lényege
• Pre-Election Drift az amerikai tőzsdén

A tőzsdék és az amerikai elnökválasztás kapcsolata

A tőzsdei hozamok és az amerikai elnökválasztás kapcsolata egy évtizedek óta vizsgált területe az amerikai tőkepiacnak, és az eltelt időben nagyon sok befektetői ajánlás megfogalmazódott a témával összefüggésben. A területen Yale Hirsch neve jól kiemelhető, aki a Stock Trader’s Almanac című, 45 kiadást megért könyvében számos naptárhatás (például január-effektus, mikulás-rally) mellett az elnökválasztási ciklussal is foglalkozott.

Az elnökválasztás és a gazdasági ciklusok összekapcsolás azt jelentené, hogy a politikusok felismerték, hogy kapcsolat van a gazdasági teljesítmény és a szavazatok száma között, így az elnöki ciklus végére igyekeznek a gazdaságot támogató döntéseket hozni, melyek végül gazdasági növekedést eredményeznek. Ezzel szemben a ciklus első két éve a korábbi választási ígéretek teljesítéséről szól. Ugyanakkor a választási ígéretek teljesítése nem kifejezetten azokat az intézkedéseket tartalmazzák, melyek a gazdasági fejlődést támogatják. Nagyrészt inkább politikai célok eléréséről beszélhetünk, például adózási változások, adócsökkentés, szociális támogatások bővítése. Ezzel szemben a választásokat megelőző években a hatalmon levő politikai párt azon dolgozik, és olyan intézkedéseket hoznak, melyek a gazdasági növekedést támogatják. Emiatt az elnökválasztást követő harmadik év a legerősebb, és a negyedik év a második legerősebb gazdasági év a ciklusban. Összességében pedig megfigyelhető, hogy az elnöki ciklus 3-4 éve a gazdaságilag erős év ugyanis a  korábbi gazdasági intézkedések, stimulusok eddigre érnek be. Az elmélet szerint tehát az elnökválasztást követő 3-4. év általában a gazdaságilag erős évek, így a tőzsdék is szárnyalnak ezekben az években, és az elnökválasztást követő 1-2 év pedig jellemzően gyengébb gazdaságilag és tőzsdei teljesítményben is.

Mi történt a múltban az elnökválasztások során?

A fentieket némiképp alátámasztják a múltbeli megfigyelések is. Például Marshall Nickles professzor arra mutatott rá, hogy az 1942-2002 közötti időszak 16 gazdasági válságának mélypontjai közül 3 az elnökválasztási ciklus első évére, 12 az elnökválasztási ciklus második évére, egy pedig a harmadik évre esik, és soha nem volt arra példa, hogy egy gazdasági válság mélypontja az elnökválasztási évre essen.

Ha visszatekintünk a múltba, akkor 1928-2016 között 23 alkalommal volt elnökválasztás az Egyesült Államokban. A 23 alkalomból 19 alkalommal (82%) zárta az évet pozitív hozammal az amerikai részvénypiac. Ehhez vegyük figyelemben, hogy 1928-2016 között kb. 20 alkalommal volt recesszió az Egyesült Államokban, lásd alábbi képen. A fenti 82 százalékos találati arányhoz tegyük hozzá, hogy az amerikai részvénypiac egy hosszútávon emelkedő részvénypiac, és egy véletlenszerűen megnyitott, 1 évig tartott vételi ügylettel 75%-os valószínűséggel értünk el pozitív hozamot, azaz alig tapasztalhatunk találati arány javulást.

Nickles két befektetési stratégiát is visszatesztelt, hogy a pontosan kimutassa, milyen összefüggés van a tőzsdék és az amerikai elnökválasztások között. Eszerint két stratégiát különítünk el:

• „A” stratégia: az elnökválasztási ciklus második évének október 1-jétől tartjuk a részvényeket az elnökválasztási év december 31-ig. Ezek azok az időszakok, amikor a tőzsdék jól teljesítenek.
• „B” stratégia: az elnökválasztási ciklus első évétől (január 1) a második év szeptember 30-ig tartjuk a részvényeket.

Mindkét stratégiát 1000 dollár befektetésével kezdjük, és a kék görbe mutatja az „A” stratégiával elérhető eredményt (1000 dollárból 72.701 dollár lesz). A „B” stratégia eredményét a narancssárga görbe (1000 dollár 643 dollárra esik vissza) mutatja. Vegyük figyelembe, hogy az alábbi eredménygörbe rendkívül hosszú időtávot ölel fel, így a hozambeli eltérések felnagyítódnak, továbbá nem ismert a stratégiák kockázata, így a kockázattal korrigált hozamról sincs információnk.

A két stratégiával elérhető hozamokat az alábbi grafikonon is láthatjuk.

Időpont	„A” stratégia	„B” stratégia
1952	35%	22%
1956	45%	8%
1960	16%	-2%
1964	52%	-9%
1968	39%	-19%
1972	40%	-47%
1976	70%	-4%
1980	32%	-12%
1984	37%	40%
1988	19%	11%
1992	38%	7%
1996	60%	42%
2000	34%	-36%

A fenti eredmények is azt mutatják, hogy az elnökválasztást követő 3-4 évben jobb teljesítményt remélhetünk a részvénypiacon. Az elnökválasztás 1-2 éve pedig a gyenge tőzsdei teljesítményekkel jellemezhető. Nemcsak Nickles végzett kutatásokat a témában, az alábbi grafikonon a Financial Times oldalain megjelenő visszatesztelés eredményei láthatók. Itt 74 évet tekintettek vissza, és az elnökválasztási ciklus szerinti átlaghozamokat látjuk negyedéves bontásban. Ahogy a grafikonon látható, a leggyengébb negyedévek a második évre tehetők, ahol az átlaghozam is negatív. A legerősebb év az időközi elnökválasztást követő év, azaz az elnöki ciklus harmadik éve.

Az alábbi grafikonon az elnökválasztás éveiben elérhető tőzsdei hozamok kerültek feltüntetésre.

Nem mindegy, hogy ki van hatalmon?

A CXO 95 évet felölelő vizsgálata arra mutatott rá, hogy az amerikai részvénypiac átlaghozama azokban az években a legmagasabb, amikor a kormányzás megosztott (Splitt Congress esetében 13,9% az átlagos éves hozam), illetve amikor a demokrata elnököt republikánus szenátus (12,8%), vagy a republikánus többségű képviselőház (13,9%) kontrollálja. A teljes időszakon a részvénypiac átlaghozama 7,9% volt, de az ábrán jelölt esetekben lényegesen magasabb átlaghozamokat látunk. A vizsgálat értékét jelentősen csökkenti, hogy a 95 éves időtáv ellenére is alacsony esetszámról beszélhetünk, így a fenti magasabb átlaghozamok 11-18 eset alapján lettek kiszámolva, azaz könnyen lehet, hogy csak a véletlen hatása miatt figyelhető meg az eltérés.

Forrás: CXO

A "Presidential Puzzle" lényege

A fenti múltbeli hozamokra fókuszáló vizsgálatok legfőbb problémája, hogy alacsony esetszámon alapuló átlagokat látunk, és nem veszik figyelembe a kockázatmentes befektetési eszközök hozamát, azaz nem a részvénypiac többlethozamát vizsgálják. A témával foglalkozó szakirodalmi vizsgálatok ezeket a hibákat kiküszöbölik és statisztikailag szignifikáns átlagokkal, többlethozamokat kimutatva kaphatunk képet az elnöki ciklusok részvénypiaci hozamairól. A bekezdést címét adó "Presidential Puzzle", azaz elnökciklus rejtély arra utal, hogy a demokrata párt irányította ciklusok alatt a részvénypiaci többlethozamok magasabbak. Santa-Clara és Valkanov (2003) szerint demokrata kormányzás alatt 9 százalékkal (kapitalizáció szerint súlyozott részvényindex esetén) magasabb a részvénypiacok átlaghozama. A különbség oka a magasabb részvénypiaci hozamokból és az alacsonyabb reálkamatokból adódik. A vizsgálat statisztikailag szignifikáns.

Pastor és Veronesi 2019-es vizsgálata lefekteti az elméleti alapját annak, hogy a demokrata párt irányítása alatt miért lehetséges a magasabb gazdasági növekedés, és a magasabb részvénypiaci hozam. Elméleti modelljüket empirikus úton is bizonyítják. Ahogy az alábbi képen látható, különböző időszakokban, a teljes időszakon pozitív a különbség (difference sor) a demokrata és republikánus kormányzás időszaki többlethozamai között. A különbség (zárójelben t-stat > 2) az esetek többségében statisztikailag szignifikáns (de csak 5 százalékos szignifikancia szint mellett).

Forrás: Pastor, Veronesi

Nemcsak az amerikai, hanem további tőzsdék teljesítményére is hatást gyakorol az elnöki ciklus, ami annyira nem meglepő, tekintettel arra, hogy az amerikai részvénypiacokkal erős korrelációt mutatnak a fejlett országok részvénypiacai.

Forrás: Pastor, Veronesi

A különbség azonban a GDP-növekedésben is kimutatható, ahogy az alábbi táblázatban látható, demokrata irányítás alatt magasabb a GDP-növekedés. Egyes időszakokban nem statisztikailag szignifikáns az eredmény, lásd difference oszlop zárójelben levő értékeit.

Forrás: Pastor, Veronesi

A témában megjelent legújabb vizsgálat pedig arra mutat rá, hogy alapvetően az elnök személyének nincs akkora jelentősége, mint elsőre gondolnánk. Ebben a vizsgálatban a külső gazdasági hatásokat figyelmen kívül hagyva vizsgálták a részvénypiacok és az elnök ciklusok közötti összefüggést. Ebből alapvetően az derül ki, hogy a legtöbb amerikai elnök esetében a részvénypiaci hatások jelentéktelenek voltak (Useless alattiak).

Forrás: Bonaparte, 2023

Pre-Election Drift az amerikai tőzsdén

Az amerikai elnökválasztáshoz kapcsolódik az ún Pre-Election Drift is. Ennek lényege, hogy 1950-2018 közötti időszakon az elnökválasztást megelőző napokban az átlagosnál nagyobb hozamot, míg az azt követő időszakban az átlagosnál rosszabb hozamot lehet elérni az amerikai tőzsdén. Az alábbi grafikonon a D0 oszlopban találjuk az elnökválasztás napjának átlaghozamát (múltbeli 35 eset, időközi választások is beleszámítva). A D-5-D-1 oszlopokban az elnökválasztás előtti 5 nap átlaghozamai (amerikai részvénypiac) láthatók, míg a D1-D5 oszlopokban az elnökválasztást követő időszak hozamai.

forrás: Pre-Election Drift

Az elnökválasztás előtti 5 nap átlaghozama 0,39%, és ha ehhez hozzávesszük az elnökválasztás napját, akkor az átlag 0,41 százalékra javul. A fentiek után felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy soknak tekinthető-e 5 napra 0,41 százalékos átlaghozam. Viszonyításképpen nézzük meg a következő táblázatot, melyben a hónap egyes napjainak átlaghozamai láthatók, megjelölve a legmagasabb átlaghozamú napokat. Látható a táblázatból, hogy az összes kereskedési nap átlaghozama 0,034%, azaz az elnökválasztás előtti időszakban 12-szer nagyobb az átlaghozam.

forrás: Payday Anomaly

A legtöbb naptárhatáshoz kapcsolódó anomáliával az a probléma, hogy csak rövid ideig, vagy ritkán jelentkeznek. Ez igaz az amerikai elnökválasztáshoz kapcsolódó Pre-Eleciton Drift hatásra is, hiszen két évente (időszaki választások miatt) egy alkalommal beszélhetünk 5 napról. A hivatkozott tanulmány szerzői az S&P500 indexen vizsgálták meg a stratégiát. Eszerint a D-5 nap előtti zárásban megvették az indexet, és egészen az elnökválasztás napjáig (zárásig) tartották a pozíciót. Az alábbi grafikonon látható a stratégia eredménye 10.000 dollár befektetéssel, 1950-2018 közötti időszakon.

forrás: Pre-Election Drift

Az eredmények alapján látható (alábbi tábla), hogy önállóan alkalmazva jelentős profitra nem számíthat a kereskedő, tekintettel arra, hogy ritka eseményekről van szó. Ugyanakkor a naptárhatást kihasználó kerekedők általában kombinálják a hatásokat, és több, rendkívüli időszakot kereskednek. Erről részletesen már beszéltünk a turn of the month hatásnál, ahol bemutattam ha a payday és a turn of the month stratégiát kombináljuk az Option-Expiration Week effektussal, és az FOMC Meeting hatással, akkor évi 9,06%-os hozam volt elérhető az utóbbi 30 évben 24 százalékos visszaesés mellett (0,38 hozam/max. visszaesés).

Maximális visszaesés	-2,47%
Maximális növekedés	10,79%
Átlagos hozam egy választás alatt	2,46%
Hozam/max visszaesés aránya	0,5

Összegezve a fentieket. Valóban vannak arra utaló bizonyítékok, hogy az elnökválasztási ciklus, a gazdasági teljesítmény és a tőzsdei hozamok között van kapcsolat. Ez nagyrészt a ciklus 3-4. évére eső magasabb tőzsdei átlaghozamokban nyilvánul meg. Azonban ha éves hozamokat vizsgálunk, akkor a 80-90 éves visszatekintés hiába tűnik rendkívül hosszú időszaknak, mindössze 80-90 esetet jelent. Jobb a helyzet azokban a vizsgálatokban, ahol negyedéves bontásban vizsgálták az adatokat, hiszen így már a 80 éves időszak 320 esetre, és azokból kiszámolt átlaghozamokat jelent. Vegyük figyelembe, hogy a pozitív átlag mögött is lehetnek negatív hozammal járó évek, negyedévek.